Tanulhatnak Kínától az amerikaiak

Az ázsiai ország ma, a gazdasági válságot követően az optimizmus, a kísérletezés és a növekedés szimbóluma. Az Egyesült Államok ezzel szemben törékenyebbnek és öregebbnek tűnik, gazdasága lelassult, az állampolgárok hangulata borúsabb. Sokan azt a következtetést vonják le – s talán némi joggal -, hogy a kínaiak valamit jobban csinálnak.  A Time magazin cikke még 2009-ben öt dolgot sorolt fel, köztük az oktatást, melyet az amerikaiak Kínától tanulhatnának. De vajon tényleg ennyire sikeres a kínai oktatás?

A legutóbbi, 2009-es PISA-felmérés (Programme for International Student Assessment, azaz Nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) szerint az ázsiai diákok valamennyi oktatási kategóriában lekörözik az amerikaiakat. Olvasás, tudományok és matematika kategóriában a sanghaji diákok első helyezést értek el, míg az amerikaiak 17., 23. és 31. helyen teljesítettek.  

Kínában a szülők sokat követelnek, a diákok törekvőek, versenyszellem és szigorúság jellemzi iskolarendszerüket. Különösen igazak ezek az állítások a világváros Sanghajra, amely e tekintetben kínai oktatás mintaképe. A oktatási reformok az elmúlt évtizedekben elérték a távoli vidékek lakóit is, az írástudók aránya az országban ma már 93 %. Különösen a kínai városokban, a diákok nem csak olvasni tanulnak, hanem matematikát és más tudományokat és nagy hangsúlyt fektetnek az angol és más idegen nyelvekre is. A kínai diákok helytállását a nemzetközi versenyben az is javítja, hogy jóval több időt töltenek otthoni tanulással, mint amerikai társaik.

Miközben a közvélemény egyik része elismeréssel adózik, az ország lakosai is egyre inkább felismerik oktatási rendszerük gyengeségeit. Bár jól felkészítik diákjaikat az iskolai tesztekre, jóval kisebb hangsúllyal teszik ezt a tudásalapú gazdaság tekintetében. (A tudásalapú gazdaságban a gazdasági növekedés és a termelékenység legfontosabb mozgatóereje a tudás, amely elsősorban a technológiában, s az emberi lényben, mint szellemi tőkében testesül meg.) A gépies magolás és következményei, így a szociális és gyakorlati készségek, a képzelőerő, valamint a kíváncsiság és lelkesedés hajtóerejének hiánya jellemzi a kínai oktatást, munkavállalóként nem elég önállóak, nem képesek csapatban dolgozni, vélik az oktatási szakemberek és a munkaadók egyaránt, ezért több kritikai gondolkodást, elemzőkészséget és problémaorientált hozzáállását várnának tőlük. A legtehetségesebb diákok éppen külföldön sajátítják el a modern vezetési ismereteket és a kreativitást, ezeken a területeken ugyanis jelentősen elmaradnak amerikai társaiktól.  

A nyugati és belső kritikákkal szemben a kínaiak ugyanakkor ebben az érték alapú szemléletben az egyetemekre történő bejutás egyenlő esélyének biztosítékát látják. A rendszert azonban 60 évvel ezelőtti gazdasági viszonyokra tervezték, amely ma már nem felel meg a globális világ kihívásainak.  

2009-ben kísérleti jelleggel, először csak azok számára, akik külföldi tanulmányokra készülnek, egy program indult Dél-Kína egyiik iskolájában, hogy felkészítse a diákokat tengerentúli tanulmányaik során rájuk váró kihívásokra. Ennek érdekében olyan tevékenységeket végeznek például beszélgetések, viták, újságolvasás formájában, amelyek javítják interperszonális képességeiket és a kritikai megközelítést. A kezdeményezés elindítói azt remélik, hogy a példa ragadós lesz és a döntéshozók felismerik a tanterven kívüli tevékenységek fontosságát nemcsak a külföldre készülő, de az otthon tanulók esetében is.      Mindeközben a kínai vezetés is felismerte a problémát és az oktatásban már a reform szelei érezhetők: a tavalyi év során a kínai kormány egy nagyszabású, 10 éves tervet indított, a médiában az egyéniséget és a sokféleséget előmozdító középiskolai tantervi reformról lehet hallani, szakmai találkozókon pedig a nyugati tananyag alkalmazását támogatják az érintett szakemberek.