Az USA-nak Irán helyett az oroszokkal kellene foglalkoznia

Donald Trump amerikai elnök terve, hogy kivonja országát az iráni nukleáris megállapodásból, olyan, mint a Brexit: globális földrengést okozott, amelynek köszönhetően Irán és Izrael egyre inkább egy olyan háború felé tart, ami újraértelmezheti a Közel-Keletet. Amerikai szakértők tehát azon vitáznak, hogy az Egyesült Államoknak mit kellene tennie annak érdekében, hogy ezt megelőzze. Azonban a legfontosabb tényezőt nem veszik számításba: hogy Moszkva mostanra teljesen kitúrta Washingtont a közel-keleti befolyásos nagyhatalom szerepéből.

Amiatt, hogy a világ jelenleg a haldokló iráni atomalku felé fordítja figyelmét, senki nem látja a nagyobb képet: az Egyesült Államok versenye nem Iránnal, de még csak nem is a Közel-Keleten folyik, hanem Oroszországgal. Sok időnek kell még eltelni addig, míg az USA fel nem ismeri ezt és komolyan nem veszi az orosz fenyegetést, azalatt pedig Oroszország még inkább kiterjeszti hatalmát a Közel-Keleten. Az amerikai külpolitika pedig ismételten saját dugájába dől.

A CNBC tudósítója, aki három hónapot töltött Izraelben, sok olyan izraelivel beszélt, aki azt mondta: szerinte elkerülhetetlen a háború Iránnal. Izrael követelése egyszerű: ne legyenek iráni csapatok vagy korszerű fegyverek Szíriában. Iráné ugyanolyan egyszerű: a Közel-Kelet meghatározó államává akar válni. Ez a dinamika folyamatosan biztosítja a konfliktust, amely előre nem látott mértékben eszkalálódott az elmúlt néhány hónapban.

Az Egyesült Államok pedig már nem kulcsfontosságú játékos a Közel-Keleten – Oroszország viszont az. Putyinnak nagyobb befolyása van ebben a puskaporos hordóban, mint amennyire azt az amerikai szakemberek beismerik.

Ki mondta Izraelnek, hogy „hűtse le magát”, miután a szíriai erők lelőtték az F-16 repülőgépet? Ki mondta Iránnak, hogy fejezze be Izrael-ellenes retorikáját? Ki mondta Izraelnek, hogy állítsa le a légicsapásokat Szíriában? Ki mondta Iránnak, hogy „nyugodjon le”, miután elvesztett hét katonát egy támadásban? Ki találkozott Netanjahuval nemrégiben, hogy együtt jobb belátásra bírják Iránt? A fenti kérdések mindegyikére a válasz: Oroszország, amely még azt is megfogadta, hogy megvédi Izraelt egy esetleges iráni támadástól.

A nagy kérdés viszont az, hogy miért fordulna Izrael Oroszországhoz, egy olyan hatalomhoz, amely a halálos ellenségét támogatja? Azért, mert Izrael nagyon jó színész, aki felismeri, hogy igenis be kell vetni ezt a tudását, amikor olyan egzisztenciális fenyegetéssel szembesül, mint Irán. És Jeruzsálem nagyon jól látja azt, hogy Moszkva képes befolyásolni Teheránt, Washington viszont nem.

Ennél is fontosabb – és ez az, amit a legtöbb amerikai figyelmen kívül hagy – az, hogy Izraelnek mély gyökerei vannak Oroszországban. Az Egyesült Államok nem az egyetlen ország, amelynek „különleges kapcsolatai” vannak a zsidó állammal. Az 1990-es évek elején ugyanis Izrael egymillió orosz zsidót fogadott be – ez pedig lakosságának 20 százalékos bővülését jelentette mindössze néhány év alatt.

Csak hogy néhány példát említsünk a kapcsolat szorosságát bizonyítva:

  • jelenleg az orosz számít a második nyelvnek Izraelben,
  • az El Al légitársaság naponta két járatot indít Moszkvába,
  • sok izraelinek van orosz útlevele,
  • valamint Netanjahu legalább annyit „udvarol” Putyinnak, mint amennyit Trumpnak.

Ezt az egymásra találást pedig bőszen táplálja az amerikai és az izraeli zsidók között növekvő szakadék.

Oroszország egyre inkább ellenség az USA számára, nem csak egy rivális. Az iráni nukleáris megállapodás felmondása másodlagos – ami igazán számít, az Oroszország, lévén lassan az oldalvonalra száműzi az Egyesült Államokat.

Szóval, mi a teendő?

Először is, az USA-nak vissza kellene szorítania az orosz befolyást a régióban. Kezdhetné azzal, hogy megkörnyékezi az orosz tranzakciós partnereket, mint például Törökországot, amelynek évszázados súrlódásai vannak Oroszországgal. Az Egyesült Államok ezután Egyiptom felé fordíthatná figyelmét, amely kulcsfontosságú szereplő, de (még) nem Moszkva táborát erősíti. Utána jöhetne Libanon, ahol nemrég választottak új vezetést, és ahol nem mindenki nézi örömmel a növekvő iráni (vagy akár orosz) befolyást. Természetesen ki kellene terjeszteni az amerikai terveket a terrorizmus elleni küzdelemre, mivel a fentiek önmagukban nem inspirálják a potenciális régió-beli szövetségeseket.

Másodszor csökkenteni kell Oroszország lehetőségét a kizsákmányolásra. Az Egyesült Államok polarizáló és destabilizáló erő volt az iraki invázió óta. Az USA volt az, amely megtette Putyint nagyhatalmú közvetítőnek, és ezért ment Netanjahu Moszkvába Washington helyett.

Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak inkább együtt kellene dolgoznia a térségben lévő partnereivel ahelyett, hogy olajat öntene a tűzre – mint ahogy azt a Trump-adminisztráció az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésével tette. Az USA-nak arra kellene törekednie, hogy megakadályozza a problémák válsággá alakulását és a válságok konfliktusokba fordulását. Putyin békebíróként betöltött szerepének megtagadása végül meg fogja szüntetni hatalmát a régióban.

Harmadszor pedig azt kellene csinálni, amiben Oroszország annyira jó: nyomást gyakorolni másutt. Oroszország a Közel-Keletre összpontosíthat, mivel nem kell foglalkoznia semmiféle törtető csatlósállammal. Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei újból támogassák a csatlósállamokat, ahogyan a hidegháborúban is tették.

Ez pedig nem feltétlenül jár együtt helyettes háborúval, inkább az orosz bábállamok emberi jogi- és korrupcióellenes kezdeményezéseinek támogatását jelenti. Ha tehát az Egyesült Államok elérné, hogy Oroszországnak a saját háza táján kelljen megtoldani a gondokat, máris nem lenne annyi ideje a Közel-Keletre összpontosítani.

  • Korábban írtuk:

Forrás: CNBC

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás