Az előválasztás első körei: változó erőviszonyok

Iowa jelentősége az előválasztásokban kétségesnek tűnhet sokak számára, hiszen aligha reprezentálja a 21. századi Amerikát: vidéki állam, melyet 90%-ban fehérek és konzervatív keresztények laknak. Egyike azoknak az államoknak, melyekben a mai napig régies szavazati rendszer áll fenn: helyi kerületi jelölőgyűlések rendszere, ahol az emberek nyíltan szavaznak (a titkos, urnás szavazásokkal ellentétben), hogy melyik jelöltet támogatják.

Az előválasztásokat követően az országos jelöltállító konvención mindkét párt megválasztja majd a maga elnökjelöltjét. Utóbbi a demokratáknál július 25-én veszi kezdetét Philadelphiában, míg a republikánusok július 18-21-ig rendezik meg Clevelandben. A novemberi általános választásokat követőenaz egyes államokból a legtöbb szavazatot kapott párt elektorai jutnak be az elektori testületbe és a választópolgárok által leadott voksok alapján szavaznak decemberben az elnök személyéről. Maine és Nebraska állam kivételével az összes tagállamban és Washingtonban is „a győztes mindent visz” elve érvényesül: ez azt jelenti, hogy az államban a szavazatok többségét megszerző jelölt kapja meg a tagállam összes elektori szavazatát. Minden állam annyi elektort választhat, ahány kongresszusi hellyel rendelkezik, ezt figyelembe véve a jelölteknek érdemesebb a nagyobb lakosságú államok szavazatait begyűjtenie. Összesen 538 elektori szavazat kerül szétosztásra a jelöltek között, az elnökké választáshoz pedig elegendő az elektori szavazatok egyszerű többsége, azaz 270 szavazat.

Iowa több szempontból is fontos állomás. Először is, az elnökjelöltségért folyó szavazati verseny innen indul, és korai előrejelzője lehet annak, hogy vajon ki kaphatja a pártoknál a végső jelölést és kinek van kevés esélye a sikerre, általában ezt követően leszűkül a mezőny. Előfordul, hogy azok a jelöltek, akik rosszul teljesítettek a jelölőgyűlést megelőző felmérésekben, és azon is rosszul szerepelnek, kihullhatnak a versenyből. Másfelől Bill Clinton volt az utolsó, aki úgy lett elnök, hogy nem nyerte meg az iowai jelölőgyűlést, azóta mindenki nyert itt, akiből később elnök lett. Az első körös győzelem nagyot lendít az adott jelölt kampányán, a sajtó szeme rá szegeződik.

A 2016-os előválasztási verseny váratlan eseményekkel járt: Donald Trump második helyre szorult vissza a republikánus mezőnyben, Ted Cruz texasi szenátor után, a demokratáknál pedig Bernie Sanders vermonti szenátor szinte döntetlen eredményt ért el a demokrata kampány élén lévő Hillary Clinton mellett. Hillary Clintonnak kiemelt jelentőségű volt, hogy ha egy hajszállal is de nyerni tudott, hiszen 2008-ban Iowában vereséget szenvedett Barack Obama jelenlegi elnökkel szemben.

Az eddigiek alapján is megmutatkozott, hogy ezt a választást a szélsőséges indulatok járják át mindkét oldalon, Ted Cruz is aligha nevezhető többségi mérsékeltnek. Iowában az evangélikus keresztények között kampányolt, mint egy igazi prédikátor, a konzervatív ügy elárulóinak nevezve a republikánus vezetőket, olyan szélsőséges pozíciókat felvéve akárcsak Trump esetében láthattuk, például hangsúlyozva fal építését a déli határon Mexikó felé és több millió illegális bevándorlók kitelepítését. Donald Trump populista és hírneve által tüzelt kampánya sok új szavazót vett rá az iowai részvételre, így magasabb volt a republikánusok részvételi aránya, mint az utóbbi választások során, ám ezek a szavazók nem voltak hűek hozzá.

Ugyanakkor pozitívan indul neki a következő fordulónak New Hampshireben, hiszen nagyon jó számokat generál a felmérésekben. A legutóbbi NBC/Wall Street Journal/Marist felmérések alapján Trump támogatottsága 31%, míg Cruzé 12%. Az előválasztások megmutatják majd mennyire valós ez a támogatottság. A következő állam a lakosság szekulárisabb gondolkodása miatt kedvezőbb terepet nyújt Trump számára.

Ted Cruzt sokan tisztelik vallásossága miatt, valamint mert elkötelezett jogászként védené az alkotmányt és az alkotmányos jogokat. Rendkívül intelligens és ambiciózus, ugyanakkor még a saját pártján belül sem mutat hajlandóságot az együttműködésre, ami a külpolitikai elképzeléseiben is meglátszik. Sokat épít a vele azonos vallásúakra, ám a szegényebb rétegek és az etnikai kisebbségek érdekeit nem igazán veszi figyelembe, továbbá ellenzi a melegházasságot. Lehet, hogy Marco Rubio floridai szenátort szívesebben támogatnák a republikánusok, mint előbbi két jelöltet, mert mérsékeltebb, megfontoltabb.

Egy figyelemre méltó, mérsékelt üzletember, aki egyben New York korábbi polgármestere,Michael Bloomberg a hírek szerint fontolgatja az elnöki versenybe való beszállást. Az ország nyolcadik leggazdagabb embereként sikerülhet olyan kampányt összeállítania, amely megváltoztathatja az erőviszonyokat. Az egyik tényező, amiért fontolgatja Bloomberg a jelöltséget az, hogy egyre nő azoknak az amerikaiaknak a száma, akik látszólag elégedetlenek a kétpártrendszerrel. Ő maga korábban demokrata, majd republikánus volt, ám 2007 óta függetlenné vált és így indulna jelenleg is. Ha a pénzügyileg konzervatív, ám társadalmilag liberális politikai programja elnyeri a középutat keresők tetszését, akkor komoly esélye lehet. Ám sok múlik azon, hogy ki nyeri a két pártban az elnökjelölést. A szélsőségek harcában Trump és Sanders között, elképzelhető, hogy elegendő mérsékeltszavazót tudna mindkét pártból maga mellé állítani, hogy nyertes koalíciót alakíthasson ki.

A demokraták oldalán sokan még mindig úgy vélik, hogy Hillary Clinton lehet országosan esélyesebb a győzelemre, mint elnökjelölt, ugyanakkor korántsem olyan inspiráló, mint akár demokrata, akár republikánus ellenfelei. A republikánusoknak ebből a szempontból jó esélyei lehetnek vele szemben, akármelyikük is kerül ki győztesként az előválasztások során.