Az izraeli arabok az integráció pártján állnak

Egyszerre két identitással rendelkezni és azokat összeegyeztetni sokszor okoz nehézséget a mindennapokban. Így van ez különösképpen a zsidó államban élő arab lakosság esetében is, akik egyszerre arabok, muszlimok és izraeli állampolgárok. Saját népük Izrael ellensége, az izraeliek ellen elkövetett palesztin terrorcselekmények rontják az izraeli arabok megítélését is Izraelben, mivel ezek révén potenciális veszélyforrásnak tekintik őket zsidó honfitársaik. A zsidó állam intézményei hátrányosan megkülönböztetik az izraeli arabokat, akik az izraeli lakosság mintegy 20%-át teszik ki.

Az utóbbi két évtizedben megfigyelhető az a trend, hogy az izraeli arabok egyre jobban integrálódnak a zsidó állam életébe, e téren csak kisebb visszaesés volt tapasztalható a 2000 októberében kialakult második intifáda idején. Az izraeli arabok körében megerősödött az úgynevezett izraelizáció folyamata, amely annak köszönhető, hogy a palesztinok ragaszkodnak a szülőföldjükön való maradáshoz, de mégsem tehetik meg, hogy nem vesznek tudomást a zsidó állam létéről, hiszen annak valósága az izraeli arabok mindennapjait döntően befolyásolja. Ennek eredményeként ma már az izraeli arabokat nem lehet „elkülöníteni” az izraeli társadalomtól. 

Az izraeli arabok jelenléte kiemelkedő az orvostudomány területén, mivel ha ők nincsenek, akkor nincsenek gyógyszerészek. Jelentős számban képviseltetik magukat az élelmiszeriparban is, valamint a sport, a színház, a mozi és a televízió területén is. Sokan közülük izraeli egyetemeken és főiskolákon tanulnak, és többségük beszél héberül (így alakult ki körükben a héber és az arab nyelv egyfajta keveréke). Ez a társadalmi réteg sikeresen alkalmazkodott a zsidó társadalom életmódjához, és annak ellenére, hogy többes identitással rendelkeznek, kifejlesztettek olyan pszichológiai mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megőrizzék palesztin identitásukat amellett, hogy izraeli állampolgárok.

A jobb beilleszkedési trend megmutatkozik az izraeli politikában is, különösen Ayman Odeh politikájában, aki az arab pártok közös listájának vezetője, a Knesszet tagja. Odeh irányítja az izraeli arabok küzdelmét az egyenlő jogokért. Politikai koncepciója a palesztin-izraeli béke elérésére nagy mértékben hasonlít az izraeli baloldali elképzelésekhez.

Sammy Smooha, a Haifai Egyetem professzora 2015 novemberében végzett kutatása szerint  az arabok 73,2%-ának identitásában van izraeli komponens. Ez egy nagyon jelentős arány, amely az utóbbi időben tovább növekedhetett.

Ez a kettős identitás egyre több terhet jelent a 2015 szeptember közepe óta tartó izraeli erőszakhullám idején az izraeli arabok számára. Túlnyomó többségük elítélte a legutóbbi tel avivi terrorcselekményt, és igyekszik elhatárolódni azoktól a palesztinoktól, akik zsidókat késelnek meg. Izraeli tanulmányok kimutatták, hogy az izraeli arabok terrorizmusban betöltött szerepe minimális, pedig erős köztük az egy közösséghez tartozás érzése, amely vezethet elszigetelődéshez, kirekesztődéshez és végső soron radikalizálódáshoz is. 

A nyilvánosságra került tanulmányok eredménye tehát, hogy az izraeli arabok az integráció pártján állnak, s ezt a Netanjahu-kormánynak figyelembe kellene vennie politikájában, s jobban kellene ösztönöznie a minél hatékonyabb beilleszkedést. Mindenekelőtt egyenlő jogokat kellene biztosítani minden izraeli állampolgárnak, így az izraeli araboknak is. Az izraeli kormánynak nagy hangsúlyt kellene helyeznie az infrastruktúra fejlesztésére, az illegális építkezések problémájának megoldására, a rendőrség megerősítésére az arab szektorban és az ipari övezetek fejlesztésére. A zsidó és arab iskolák tantervében kiemelt fontosságú lenne az egymás iránti tisztelet és tolerancia oktatása. Az izraeli politikában az egymás elleni uszító retorikának véget kellene vetni a társadalmi béke elérése érdekében.

Mindezt a kis lépések politikájának megfelelően lehetne véghez vinni. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök korábban feltételekhez kötötte az araboknak járó külön költségvetés rendelkezésre bocsátását, amely alapjaiban elmérgesítette az arabok és zsidók közti viszonyt.

A kultúra sokat segíthet a két fél közeledésében: Dorit Rabinyan írónő Borderlife című, nemrég megjelent könyve eladási rekordokat döntött. A könyv egy izraeli zsidó és egy muszlim palesztin szerelmi története. Az írónó szerint „a regény megvásárlásával újra megerősítik az izraeli liberalizmusba, a választás és a szólás szabadságába vetett bizalmat és hitet”. Izraeli tanárok kérték, hogy a könyv kerüljön bele a középiskolai tantervbe, de az izraeli oktatásügyi minisztérium nem támogatta a felvetést. A zsidók és palesztinok közti szerelmi kapcsolatokat rossz szemmel nézi a zsidó és a palesztin lakosság többsége is Izraelben, és nem szeretnék, hogy a könyv ösztönözze az ilyen kapcsolatok létrejöttét.

Budapesten a 2015 decemberi Izraeli Filmhét nyitófilmje az Eran Riklis rendezte Dancing Arabs („Táncoló arabok” magyarul) a világ többi országához hasonlóan nagy sikert aratott. Ez a film szintén a zsidó és arab együttéléssel foglalkozik Izraelen belül, és a történet nagyon megrendíti a nézőt. Novemberben Izrael leghíresebb írója, Amos Oz bejelentette, hogy többet nem vesz részt az izraeli nagykövetségek rendezvényein tiltakozásul az izraeli kormány politikája ellen.