Helyreálló török-izraeli kapcsolatok?

2010 óta tartó elhidegülésnek vethet véget az a pénteken aláírt előzetes megállapodás, amelynek értelmében Izrael kártérítést fizet az áldozatok családjának, a két ország pedig újranyitja bezárt nagykövetségeit egymás területén. Ugyan a svájci megbeszélések eredményeit hivatalosan még egyik fél sem kommentálta, a BBC informális értesülései szerint a közeledés nemcsak a korábbi szoros szövetségesi viszony felújítását célozza, hanem gazdasági téren is jelentős lépésekre lehet számítani, így többek között egy új, Izraelből Törökországba irányuló földgázvezeték kiépítése elől is elhárulhatnak a politikai akadályok. Mindez a közvetlen gazdasági előnyök mellett a közelmúltbeli török-orosz villámháború miatt veszélybe került Török Áramlat, illetve egyéb, orosz kooperációt feltételező projektek megkérdőjelezésével külön diplomáciai üzenetet hordozhat.  

Az orosz földgázszállítás ugyanis jelenleg 56 százalékát teszi ki a hazai energiafogyasztás csaknem harmadát fedező teljes török importnak. Akár megépül az újabb orosz projekt, akár ez is lekerül a napirendről a Déli Áramlathoz hasonlóan, a rendkívül egyoldalú függőség miatt Ankarának jól jöhet annak demonstrálása, hogy Izrael, Irak vagy Katar felől képes alternatív szállítási útvonalak működtetésére – még akkor is, ha a most még csak tervezőasztalon létező izraeli vezeték megépítéséig rövid távon nem kínálkozik lehetőség a Moszkvának való kitettség mérséklésére.

Izrael szempontjából azért is magától értetődő a török irányú földgázexport elindításának felvetése, mert a Netanjahu-kormányzat már közel egy éve próbál megegyezést kialakítani a legnagyobb földközi-tengeri mező, a Leviathan kiaknázásában részes cégek, illetve az izraeli kormányzat között. A most körvonalazódó projekt ígérete érdemben felgyorsíthatná a kitermelési folyamatot. 

A diplomáciai szálak kisimításának természetesen lehetnek szélesebb körű implikációi is Törökország regionális politikájában. Az Abdel Fatah asz-Sziszi egyiptomi, illetve Bassár el-Aszad szíriai elnökkel szembeni hűvös, illetve utóbbi esetében kimondottan ellenséges hozzáállás miatt Erdoganék mozgástere az utóbbi hónapokban jelentősen beszűkült. A szíriai rendezésben a nyugati, illetve az Öböl-menti arab országok által képviselt kompromisszumkészebb hozzáállás, valamint a lelőtt Szu-24-es vadászbombázó miatti orosz válaszlépések (illetve a NATO-szövetségesek ezzel kapcsolatban hivatalosan nem kifejezett, ám informális csatornákon tudatott rosszallása) miatt Ankara egyre inkább defenzív pozícióba került. Az Izraelhez történő közeledés ebben a kontextusban üzenetértékű lehet a formálódó orosz-iráni-szír tengely irányába. Erdogan november 30-án Párizsban már nyíltan hangoztatta a török-izareli kapcsolatok javításának szükségességét, és várhatóan a mostani megegyezés formális bejelentést is kaphat a közeljövőben.