A Nagy Zöld Fal – az elsivatagosodás védőgátja

A napjainkban egyre inkább aggasztóvá váló globális felmelegedés és klímaváltozás következtében a csapadékmennyiség jelentősen csökken, mely fokozza az elsivatagosodást. A Szahara déli peremén (az ún. Száhel-övezetben) elhelyezkedő mintegy 11 országot (Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál és Szudán) ez a jelenség napról napra jobban fenyegeti: az elmúlt száz évben a csapadékmennyiség itt harminc százalékkal csökkent. A Szahara évente közel egy négyzetkilométernyi területet hódít el a Száhel-övezet lakóitól, akik kénytelenek folyamatosan délebbre költözni, menekülve a sivatagi forróság és szárazság elől.

A klímaváltozás miatt délre terjeszkedő Szahara megállítására már a nyolcvanas években felmerült egy érdekes ötlet: a Nagy Zöld Fal. A Nagy Zöld Fal egy 15 kilométer széles, 7000 kilométer hosszú erdősáv lenne, amely nyugatról keletre Dakartól (Szenegál fővárosa) Dzsibutiig (Dzsibuti fővárosa) nyúlna.

A fal építésének ötletét először a Burkina Fasó-i államfő, Thomas Sankara vetette föl a nyolcvanas években az elsivatagosodás visszaszorítása céljából. Ezt követően pedig 2005-ben a nigériai elnök, Olusegun Obasanjo kezdeményezte a Nagy Zöld Fal létrehozását, amelyet két évvel később – 2007-ben – az Afrikai Unió is jóváhagyott. A tizenegy érinett ország közül mindegyik szorgalmazta a terv megvalósítását. A legeltökéltebb állam Szenegál volt: 2010-re 525 kilométer hosszú faültetvényt sikerült léterhozniuk az ország határain belül. A 12 millió fából álló ültetvénysor főként a Szenegálban őshonos akáciából áll. Ez a fajta jól bírja a szárazságot, emellett ún. gumiarábikumot termel, mely külünböző fogyasztási cikkek összetevője is (pl. üdítőitalok), ezzel a helyi bevételt is növeli. 2010 júniusában a Nagy Zöld Fal kezdeményezésben résztvevő tizenegy ország aláírásával létrejött a Nagy Zöld Fal Ügynökség (GGW Agency).

A projekt elfogadása és elindítása óta több regionális és nemzetközi szervezet támogatását sikerült elnyerni, melyek technikailag és anyagi támogatással is hozzájárulnak Afrika  „erdősítéséhez‘‘, ilyenek például: Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO), Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Európai Unió, a Világbank, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Pan-African Farmers Organisation, vagy az African Forest Forum‘.

Az elsivatagosodás, illetve a talajdegradáció jelensége a Száhel-övezetben élő lakosság millióit fenyegeti. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint a szegénységben élő afrikaiaknak nem kevesebb mint 70 százaléka mezőgazdaságból él. A fent említett jelenségek következtében a termőföldek  minősége romlik, a termelékenység csökken, mely az itt élő népesség megélhetését veszélyezteti és arra kényszeríti a gazdákat, hogy elhagyják földjeiket. E szempontból a Nagy Zöld Fal megvalósulása kihatásaival jelentős mértékben hozzájárulna a helyi gazdák, az egész régió gazdasági fejlődéséhez, amely a jelenleg elvándorló fiatal lakosság számára egy jövőbeli perspektívát nyújthatna.

Ha érdekli, hogy mi köze a terrorizmus megelőzésének a Nagy Zöld Falhoz, és eddig mennyit sikerült belőle megvalósítani, kattintson az afrikablog.hu-ra.