Az EU továbbra is igyekszik nyitott maradni

Jelenleg az Európai Unió a valutaválság mellett számtalan kihívással néz szembe, melyek bonyolítják az új tagállamok felvételének jövőbeni perspektíváját. A bővítés kérdése a feszült geopolitikai helyzet ellenére azonban továbbra is kulcsfontosságú cél marad a közösség számára.

Az új tagállamok felvétele kezdetben gyors és sikeres volt, mára egyértelműen felmerültek fontos és meggondolandó vitapontok a mechanizmus további irányával kapcsolatban. Több kérdés is átgondolásra szorul, hiszen meg kell őrizni az európai morál szintjét, a demokráciát és a tagállamok közötti békés együttműködést, nem figyelmen kívül hagyva a nemzetközi politika dilemmáit sem.

Az Európai Bizottság elnöki pozícióját 2014 óta betöltő Jean-Claude Juncker, mandátumának megkezdésekor kijelentette, hogy öt éves munkája során a szervezetben bővítésre nem lehet számítani a Nyugat-balkáni országok kapcsán. Ezt követően leépítette a Bővítési Igazgatóságot, valamint a „bővítési biztos” pozíció, a „bővítési tárgyalások biztosa” elnevezéssel működött tovább, nem sok pozitív üzenetet közvetítve a közeledni vágyók számára.

A balkáni országok felé való nyitás az egyik legnehezebb probléma a szervezet szempontjából, hiszen az ezzel kapcsolatos lépések különösen megfontolandóak a Moszkvával való élhető viszony érdekében.

2009-ben indult meg az Európai Unió Keleti Partnerség programja Prágában, amely arra hivatott, hogy elősegítse hat posztszovjet tagállam – név szerint Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova, Fehéroroszország és Ukrajna – fejlődését és közeledését a szervezethez, együttműködés fejében. 2011-ben került sor a második Keleti Partnerségi Csúcstalálkozóra Varsóban, ahol a tagállamok vezetői kijelentették, hogy elismerik a programban résztvevő országok európai törekvéseit, melyet 2013-ban a vilniusi találkozón újra megerősítettek.

A sikeres előrehaladás folyamatát azonban megzavarta az az esemény, amely egy újabb lavinát indított el Európa történelmében. Az „Euromaidan”  tömegdemonstrációnak indult, és egy mind a mai napig megoldatlan válságot robbantott ki Ukrajna és Oroszország között, megrengetve a világ kialakult erőviszonyait. Így az események tükrében folytatódtak a tárgyalások a 2015-ös rigai csúcstalálkozón. Az itt született jelentés szövegezése semmi újat nem hozott, csupán annyit mond, hogy a volt szovjet tagállamok jogosultak szuverén nemzetközi politikára, amely jogot az EU országai megerősítenek. Jövőbeni csatlakozási perspektíváról azonban említést nem tesz.

A Partnerség szempontjából Oroszország veszélyforrást jelent, igyekszik megakadályozni a tagok integrálódását az Európai Unióba. A közösség vezetői azonban hangsúlyozták, hogy a kezdeményezés nem az állam ellen irányul. Angela Merkel, német kancellár, így nyilatkozott: „A Keleti Partnerség nem a bővítés eszköze, hanem egy eszköz az Európai Unióhoz való közeledésre.” A vezetők emellett azt is leszögezték, hogy a jelenlegi helyzetben az új tagok felvétele nem aktuális napirendi pont, nincsenek ellene, csak időben a kérdés nem élvez prioritást.

Ukrajnai források viszont az EU hozzáállását másképp értékelik, vagyis a szervezet elvesztette lelkesedését, az Oroszországgal való viszony és a belső erőfeszítések hatására egyre kevésbé lát lehetőséget a régióban a jövőre vonatkozóan. Az Unió vezetői hozzátették, nagyon is fontos számukra az országok felé való közeledés, de ez csakis olyan politikával lehetséges, amellyel nem provokálják a Kremlt. Stefan Füle leköszönő bővítési biztos korábbi kijelentése szerint, amennyiben egy ország teljesíti a közösség által előírt reformokat, akkor az megadja neki az európai perspektívát.

Kérdés, hogy a geopolitikai határokat meddig lehet kiterjeszteni és európai távlatokat adni úgy, hogy a szervezet ragaszkodhasson lefektetett elveihez, valamint koherens maradhasson. Egyes nézőpontok szerint ugyanis például Macedónia vagy Albánia teljes jogú tagsága megbolygathatná az összképet a keresztény összetartozás, és európaiság értelmében. Ezzel a problémával a tagjelölt országok is tisztában vannak, mely kapcsán Albánia miniszterelnöke, a Merkellel való sajtótájékoztatón fel is emelte szavát.

A kancellár azonban közvetítette az EU pozitív hozzáállását, vagyis a szervezet érdeke, hogy ígérete szerint a balkáni országok számára realizálják az európai perspektívát. Nem pusztán papíralapon, hanem a valóságban is. A mechanizmus akadályozásáról vagy bármilyen megkülönböztetésről pedig szó sincs. „Négymillió muszlim lakik Németországban, jó viszonyban élünk egymás mellett” – hangsúlyozta a német kancellár.