Ukrán választások Kelet és Nyugat torzsalkodásának közepén

A vasárnapi választás Ukrajnában nem csak a következő parlament megválasztásáról szól: a legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e egy egységes és cselekvőképes kormány felállítása. A legnagyobb esélyes Petro Porosenko és pártja, de még ha sikerül is nyernie, számos kihívással kell szembenéznie.

Vasárnap választásokat tartanak Ukrajnában, a legnagyobb esélyes Petro Porosenko és a róla elnevezett pártja, a második helyen a radikálisok állnak. Porosenko elsősorban a béke ígéretével kampányol, azonban ez nem feltétlenül a legszerencsésebb választás: a The Guardian információi szerint egy nemrégen készített közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a megkérdezetteknek több mint a fele ellenzi az elnök béketerveit. Ugyanakkor az országnak elemi érdeke egy szilárd, egységes kormány, hogy az ország legalább valamennyire össze tudja szedni magát a télre és úrrá tudjanak lenni a káoszon. Az ukrán elnök nem titkolt célja az  Európai Unióhoz való csatlakozás, ehhez azonban hosszú utat kell megtennie országának. Az EU feltételei ugyanis nagyon szigorúak és Kijev egyelőre még a közelében sincs ezeknek.

Az ukrán gazdaság pocsék állapotban van és nincs is túl sok kilátása arra, hogy a közeljövőben javuljanak a mutatói. A legborúlátóbb becslések szerint a GDP csökkenése elérheti akár a 10 százalékot is, köszönhetően az ország keleti területein zajló konfliktusnak.

A fegyveres összecsapások megzavarták a gazdasági tevékenységet, nehézségeket okoznak az adók begyűjtésében, hátrányos helyzetbe hozták az exportot és sokat ártott a befektetők bizalmának is. Ehhez még hozzátevődik a gyenge bevételi teljesítmény, a növekvő terhek nyomása és az ukrán gázipari cég, a Naftogáz növekvő hiánya, amelyek összességében óriási kihívásokat állítanak az ukrán gazdaság számára” – áll a Világbank jelentésében.

Ezen túl még azt is hozzátették, hogy „a hosszan tartó konfliktus korlátozza a hazai fogyasztást és a hitelszolgáltatásokat a bankszektorban, valamint a beruházási keresletnek is árt az egyre növekvő kockázatok miatt, így összességében erősen csökkentheti a fellendülés esélyeit”. Mindezt egyáltalán nem könnyíti meg a Gazpromnál felhalmozott tartozás sem.

Eközben egyre nő a nyomás Porosenkón, hogy fékezze meg a burjánzó korrupciót, amely a válság kitörése óta még inkább áthatja az egész társadalmat. Az elnök október 23-án alá is írta a korrupcióellenes stratégiáról szóló törvénycsomagot, amely a 2014 és 2017 közötti időszakra határozza meg a szükséges lépéseket a probléma visszaszorítására. A stratégia a „Törvény a kormányzat megtisztításáról” nevet kapta, és ennek megfelelően azt várják tőle, hogy elsősorban az állami szektorban tegyen rendet. Aminek elengedhetetlen feltétele a mostani kormány szerint, hogy a Janukovics-éra vezető hivatalnokait eltávolítsák. Így a javaslat kizárja azokat a tisztségviselőket a hatalomból, akik öt és tíz év közötti ideig dolgoztak az előző időszakban, de ezen túl azokra is vonatkozik, akik vezető állásokat töltöttek be 2010 és 2014 között legalább egy évig, vagy akik az „EuroMajdan” forradalom idején, 2013 novembere és 2014 februárja között dolgoztak és az események hatására nem léptek ki az állami apparátusból maguktól.

A törvény kritizálói, köztük Vitalij Jarema, főügyész azt állítják, hogy a törvénytervezet megsérti az ukrán alkotmányt és a nemzetközi jogot. Mások azt kifogásolják, hogy nehéz lenne végrehajtani, és ami ennél is fontosabb, hogy nagyon könnyedén a politikai bosszú eszközeként lehetne felhasználni. Szintén fontos szempont, hogy nem lenne egyszerű pótolni a nagy számban elbocsátott hivatalnokokat. Persze erre a törvényt támogatók azt szokták válaszolni, hogy egyáltalán semmi szüksége nincs ekkora mennyiségű bürokratára az államnak.

Porosenko tehát igyekszik megfelelni a Nyugat elvárásainak, azonban kérdéses, hogy az igyekezet mennyire lesz elegendő. Az elnök ugyan bejelentett egy reformcsomagot, amellyel állítása szerint 2020-ig Ukrajna elérhetne az Európai Unióhoz való csatlakozás kapujába, és bár a nagy többség pozitívan fogadta a csomagot, mégis az általános vélekedés szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy valóban sikerül-e teljesíteni a nagyívű tervet. Ráadásul az esetleges csatlakozáshoz több kell, mint a pillanatnyi nyugalom: az EU hosszú távú stabilitást vár el a csatlakozni akaró államoktól.

 A másik nagy kérdés pedig az, hogy Oroszország mit szólna az ilyen jellegű fejleményekhez. Bár Putyin fenntartja, hogy az elmúlt időszak eseményei nem többek pusztán „félreértéseknél”, az elmúlt egy évben az ukránok megtapasztalhatták, mit jelent az, ha nem Moszkva kedve szerint cselekednek. Most ugyan a Kreml biztosította Kijevet arról, hogy el fogja ismerni a vasárnapi választások eredményeit, de ukrán hivatalnokok körében mégis terjed a pletyka, hogy Putyin valódi célja Porosenko megbuktatása, és ezért esetleg megpróbálhat beavatkozni a választásokba.

A vasárnapi napnak tehát óriási tétje van annak ellenére, hogy többen is úgy vélik, hogy akárki nyer, egy évnél tovább úgysem fog hatalmon maradni. Amennyiben sikerülne egy stabil kormánynak létrejönnie, hozzá lehetne fogni az ország gazdaságának helyretételéhez, ami elengedhetetlen feltétele a nyugatos fordulat valóssá válásához.