USA-Magyarország, avagy a kétarcú diplomácia halála

Az elmúlt napokban hír hírt követ az utóbbi idők legnagyobbnak titulált magyar diplomáciai botrányával kapcsolatban. Az amerikai cégek korrumpálásában érintett kormányközeli személyek kitiltása az USA-ból csupán a jéghegy csúcsa. Hogy jutottunk el idáig? Mi áll a háttérben? Mik lesznek a következmények? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A botrány dióhéjban

Október 16-án csütörtökön a Napi Gazdaság arról adott hírt, hogy bizonyos amerikai érdekeltségű cégekkel szemben adóhatósági vizsgálat folyik Magyarországon. Értesüléseik szerint ennek folyományaként rendelték el a vizsgálatban résztvevő hatóságok vezetőinek kitiltását az USA-ból. Az Egyesült Államok nagykövetsége másnap válaszolt az állításokra, miszerint a kitiltásoknak nincs köze semmilyen adóhatósági eljáráshoz, ellenben olyan kormányközeli személyeket sújt, akik a rendelkezésre álló információ szerint korrupciós tevékenységben vesznek részt.

Habár korábban egyeztettek már az ügyben, Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter péteken bekérette M. André Goodfriendet, az USA ideiglenes ügyvivőjét. A formális lépés után Szijjártó azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány nem ismeri a körülményeket és az Egyesült Államok segítségét kéri az érintett személyek azonosításában. Az amerikai titoktartási törvényekre hivatkozva azonban nem hozta nyilvánosságra a hat kitiltott nevét a nagykövetség, de hangsúlyozta, hogy elégséges információ áll a magyar kormány rendelkezésére a bűncselekményekkel kapcsolatban. Több személy esetében is felmerült, hogy fenn lehetnek a listán.

Egy befolyásos washingtoni think-tank szerint a lépés a legkevésbé sem volt meglepő. Kutatásaik szerint a korrupció mértéke nőtt az egész régióban, így az USA erősödő korrupció-ellenes harcának következtében a szomszédaink is szembesülhetnek hasonló lépésekkel.

A helyzet október 20-ára, hétfőre kiéleződött. Goodfriend ügyvivő kerekasztal-beszélgetést tartott a sajtó képviselőivel. “Ha a helyzet nem változik, lehetetlenné válik a baráti együttműködés (az Egyesült Államok és Magyarország közt)” – mondta, majd hozzátette: “Ez az, amit el akarunk kerülni.” Miközben nyilatkozott, a nemzetbiztonsági tanács ülésén Lázár János folyamatosan az amerikai-magyar barátság fontossága mellett érvelt. Ennek ellenére a nyomás Szijjártó keddi washingtoni látogatásának hatására sem csökkent, a kormányközeli politikusok pedig változtattak a retorikán: az október 23-ai állami beszédekben szinte kivétel nélkül Amerika-ellenes hangot ütöttek meg, majd Orbán Viktor is megszólalt az ügyben valótlanságok állításával vádolva a nagykövetséget. Goodfriend ügyvivő október 24-én, pénteken sajtótájékoztatót tartott, az amerikai álláspont lényegében nem változott. (Érdekesség: Az ügyvivő civilben részt vett a vasárnapi internetadó elleni tüntetésen.)

Előzmények: Hilary Clintontól Obamáig

A most kirobbant korrupciós botrány nem tekinthető elszigetelt eseménynek: pontosan illik az amerikai és magyar politika színfalak mögött zajló harcának menetébe, amiben az Egyesült Államok a Fidesz-kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan aggodalmát fejezi ki az ország demokratikus értékeinek védelmével kapcsolatban. Az Alaptörvény elfogadása után 2011. június 30-án Hillary Clinton, akkori amerikai külügyminiszter, Magyarországon járt a Tom Lantos Intézet megnyitása alkalmából. Beszédeiben többször kiemelte a magyar demokratikus intézmények megőrzésének és megerősítésének szükségességét, azonban szavai, a látszólagos támogatás ellenére süket fülekre találtak.

A látogatást követően, 2011. december 23-án, barátságos, ámde szigorú hangvételű levelet intézett Orbán Viktorhoz, amelyben, bár reményét fejezte ki a helyzet javulására, érzékeltette, hogy aggodalmaik nőttek és azt várják, Magyarország tegye meg a szükséges lépéseket az elindított antidemokratikus folyamatok visszafordítására. Ezzel szemben a helyzet azóta csak rosszabbra fordult.

Az illiberális rendszer kialaktására törekvő kormány új törvényei és intézkedései egyre mélyebbre vetették a magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatot, ami a civil szervezetek célpontba vételével új mélypontot ért el a 2014-es országgyűlési választások után. Június 25-én Thomas O. Melia, az USA külügyminisztériumának helyettes államtitkára Budapesten tárgyalt Szijjártóval, többek közt a magyarországi civil társadalom fejlődését segítő norvég alapok ügyében. Az erőfeszítések sikertelenségét mutatja, hogy szeptember 21-én maga Bill Clinton kritizálta Orbán tekintélyelvű rendszerét egy népszerű amerikai talkshowban.

NATO és egyben EU tagállamok esetében példátlan, hogy egy volt amerikai elnök így foglaljon állást. Habár Clinton már nincs hivatalban, egykor betöltött pozíciójából kifolyólag az amerikai kormánnyal egyetértésben kell cselekednie, így diplomáciailag komoly figyelmeztetésnek számítanak az ő szavai. Ennek ellenére a magyar kormányközeli hangok lerendezték annyival, hogy “Régen járt Magyarországon, akik informálták, alaposan átverték.” Valószínűleg emiatt, nem sokkal később Obama is megszólalt az ügyhöz kapcsolódóan. Egy, a civil szervezetek fontosságát hangsúlyozó beszédében Magyarországot negatív példaként hozta a hallgatóság számára. Ezzel olyan erejű üzenetet küldött a magyar kormánynak, ami ideális esetben komoly magyarázkodásra késztetett volna bármilyen hasonló országot. Azonban “az eset” közel sem volt ideális, így az Egyesült Államok még magasabb fokozatba kapcsolt.

Szijjártó és az ambivalens kormány

Belső információk szerint az amerikai hatóságok már régóta birtokában vannak a korrupcióval kapcsolatos bizonyítékoknak, azonban el akarták kerülni a magyar belpolitika befolyásolását a választások előtti nyilvánosságra hozással. Ez összecseng az utóbbi idők visszafogottabb amerikai külpolitikájával, de a kormány ettől függetlenül nem építhet erre. Goodfriend ügyvivő töbször is hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államok nem követel konkrét lépéseket az ügyben, elégséges információ áll a magyar hatóságok rendelkezésére, hogy felülvizsgálják a problémás kérdéseket. Ha Orbán nem változtat a politikáján, az komolyabb következményeket vonhat maga után.

Szijjártó washingtoni látogatásának körülményei is mutatják az amerikai külpolitika keményedését. A rangjánál jóval alacsonyabb európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettes Victoria Nuland fogadta őt a külügyminisztériumban. A találkozójuk végén elmaradt a közös protokollfotó, ami egyértelműen a kapcsolatok fagyására utal. Maga Szijjártó is sikertelennek itélte a megbeszélést, mivel nem sikerült rendezni a botrány kirobbanásával felmerülő problémákat. A találkozón tagadta a civil szervezetek támadását és visszautasította a magyar kormány demokrácia iránti elkötelezettségének megkérdőjelezését.

Később a USA Today-nek adott interjújában kifejtette, hogy az Egyesült Államok Magyarország barátja és legközelebbi szövetségese. Ennek azonban némileg ellentmond a NATO- és EU-tag ország utóbbi időben meglehetősen ellentmondásos külpolitikája, aminek húzásaiból jutott az elmúlt napokra is. Amellett, hogy szeptember 26-án Magyarország leállította az Ukrajnába irányuló gázszállítást nem sokkal Orbán Viktor Alekszej Miller Gazprom-vezérrel való találkozása után, delegációt küldött Latorcai János, KDNP-s parlamenti alelnök vezetésével Iránba. A közel-keleti ország viszonya híresen rossz az USA-val, így a találkozó Alaeddin Boroujerdivel, az iráni parlament Nemzetbiztonsági és Külpolitikai Bizottságának elnökével, biztosan nem fogja segíteni a megromlott kapcsolatok helyreállítását, úgy, ahogy az sem, hogy Teheránban Latorcai kijelentette, hogy “Budapest elkötelezte magát a keleti országokkal való kapcsolatainak erősítésére, különös tekintettel Iránra.” Szijjártó nyilatkozatának ellentmondanak a magyar politikusok idei 56-os beszédei is, amelyek kivétel nélkül kritizálták az Egyesült Államokat valamilyen módon.

Mi lesz veled Magyarország?

Elemzők szerint, ha az Orbán-kormány nem tesz átfogó lépéseket a helyzet korrigálására, ezalatt értve a kétarcú politika megszüntetését, a civil szféra ellehetetlenítésének visszafordítását, a korrupció felszámolását és a médiakorlátozások feloldását, valószínűleg komoly gazdasági és politikai következményekkel kell majd szembenéznie.

Balatoni András, az ING közgazdásza szerint a botrány nagy hatással lesz az ország versenyképességére: a kedvezőtlen jogi és gazdasági környezet eltántoríthatja az amerikai vállalkozókat az új befektetésektől. Habár az Egyesült Államok papíron csupán 3 százalékát teszi ki a Magyarországra irányuló közvetlen tőkebefektetésnek, az amerikai cégek része a valóságban sokkal nagyobb lehet a Benelux-államokon keresztül ideérkező pénzeik miatt. Az alacsonyabb FDI-beáramlás rövidesen a GDP-növekedés lassulásához vezethet.

A botrány és a rá adott inkorrekt reakció, ahogy a kormány úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, közvetett módon Magyarország EU-tól való totális elhidegülését is eredményezheti. A Navracsics Tibor biztosi jelölése körüli vita is hasonló diplomáciai jelentéssel bír, mint az Egyesült Államok megerősödött retorikája. Az ilyen ütemű és mértékű távolodás a demokratikus értékektől előbb bizonyos szavazati jogok felfüggesztésével, majd hosszútávú negatív tendencia esetén a tagság megvonásával is járhat.

Amennyiben ez bekövetkezik, valószínűleg a NATO-ban is hasonló folyamatok játszódnak majd le velünk. Az Oroszországhoz és Iránhoz való közeledés egész biztosan nem marad válasz nélkül. A kérdés csupán az, hogy mennyi idő telik el a válaszokig, és mennyire lesznek kemények.