Oroszország bevásárolja magát Szerbiába

Ivica Dačić szerb külügyminiszter Szerbia és Oroszország kereskedelmi, gazdasági és tudományos-technikai együttműködésével foglalkozó kormányközi bizottságának 13. ülése után kijelentette, hogy a szerb kormány rendezni kívánja az orosz Gazprommal szembeni adósságait.

Szerbia körülbelül 180 millió dollárral tartozik az orosz Gazpromnak. A számla végösszegét a tavaly februárban és márciusban felhalmozott 148 millió dollár, valamint az idei márciusi-áprilisi tartozások, illetve az a 34,8 millió dollár, amit 1995 és 2011 közötti orosz gázszállításokkor halmoztak fel, adják ki. A Gazprom ajánlata szerint kompenzálásképp az oroszok egyebek között a HIP Petrohemija vegyi üzemben kívánnak tulajdonhányadot kapni. 

„Tárgyalások folynak közöttünk az orosz féllel, már megállapodtunk abban, hogy a Gazprommal szembeni adósságainkat tulajdoni részesedéssel fogjuk törleszteni” – nyilatkozta a TASZSZ orosz hírügynökségnek Ivica Dačić külügyminiszter.

A Večernje Novosti napilap arról faggatta Aleksandar Antić energetikai és bányászati minisztert, hogy az egyezség szerint milyen hányadban részesülne az orosz nagyvállalat a szerb vegyi üzemben. A miniszter úgy nyilatkozott, hogy ebben a kérdésben még nem jutottak dűlőre, ezért ez még későbbi tárgyalások témája lesz. A Petrohemija egyébként szerkezetátalakítás alatt álló vegyi üzem, amelyre vevőt keres a magánosítási ügynökség, több másik szerb tulajdonú vállalat mellett.

A NIS sem volt előnyös üzlet

Antić a Večernje Novostinak adott válaszában reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az állam a Szerbiai Kőolajipari Vállalattal (NIS) közösen mihamarabb megoldást talál a magas összegű energiatartozások problémájára. A már említett javaslat szerint a Petrohemija a tartozásainak kompenzálása képpen tulajdonképpen a NIS venné át a vállalat egy bizonyos tulajdonrészét, a fennmaradó adósságot pedig kifizetnék. 

A NIS-t még az orosz-szerb kormányközi egyezmény részeként adták el, egyébként ebbe tartozik a Déli Áramlat gázvezeték megépítése és a vajdasági földalatti gáztároló építése is. A Gazprom a későbbiek során további 5,15 százalékos részvényt vásárolt még a NIS kisebbségi részvényeseitől, ezzel pedig a tulajdonrésze 56,6 százalékos lett.  Aleksandar Vučić hatalomra kerülésekor a „NIS-szerződést” Szerbia számára a nem nyereséges üzletek egyik kirívó példájának nevezte, amelyet az előző kormány tévedéseként aposztrofált. Hiszen a NIS értékét független szakértők 2,2 milliárd euróra becsülték, amit végül csupán 400 millióért adtak el. Napjainkban, Szerbiában 52 milliárd dinárral, a NIS olajvállalat vezeti a legnyereségesebb cégek listáját.

Mit szól ehhez az EU?

Az újabb keleti közeledés ismételten felveti a kérdést, mit fog szólni Szerbia lépéséhez az Európai Unió. A szerbek már eddig is a két hatalmi pólus, a Nyugat és Oroszország között lavíroztak. Az oroszok elleni szankciókat pedig EU-tagság elérése ide vagy oda, nem vezették be. A szerb-orosz baráti viszony nem csupán eszmei és történelmi múltra tekint vissza, hanem komoly gazdasági érdekek húzódnak meg a háttérben, de mára az EU-ba exportált áruk is jelentős bevételt jelentenek a balkáni országnak. A szerb Kurir cikke szerint az EU-ba Szerbia 2007-2013 között 33,6 milliárd euró értékben exportált, ezzel szemben ugyanebben az időszakban Oroszországba csak 4,2 milliárd euróért. 

A szerb orosz kapcsolat legfontosabb sarokköve még mindig a koszovói kérdésben keresendő. Hiszen az oroszok eddig nem ismerték el Koszovót és az ENSZ BT állandó tagjaként lehetősége van megvétózni, hogy azt felvegyék az ENSZ-be, így nem kérdés, hogy a szerbek számára stratégiai jelentőségű a jó kapcsolat ápolása a nagy szláv testvérrel. Az EU számára vélhetőleg megint aggályos lesz a szerb energiaszektor adóságainak ilyen módon való törlesztése. Szerbiának előbb vagy utóbb választania kell majd, mennyire fontos neki a vágyott EU-tagság. Mindeközben Putyin október 16-án Belgrádba érkezik, hogy együtt üneppeljék a szerb főváros felszabadulásának 70. évfordulóját.