Kényszerű vezetőváltás az Al-Shabaab élén

2014. szeptember elején az USA egy dróntámadás során sikeresen likvidálta Ahmed Abdi Godane-t, a szomáliai al-Shabaab radikális iszlamista terrorszervezet vezetőjét, amelyet a Pentagon és az afrikai országok jelentős sikerként értékeltek. De ki is volt ő, valamint milyen út vár az egyre kisebb területi befolyással rendelkező szervezetre, spirituális és katonai vezetőjének halála után?

Szomália történetét vizsgálva hamar szomorú megállapításokra juthatunk. A több mint tíz millió lakosú Szomáliában lassan 25 éve folyamatosan polgárháborús helyzet, anarchikus állapotok uralkodnak. Siad Barre tábornok szocialista diktatúrát vezetett be az 1970-es évektől kezdődően, amely közel 20 éven át tartott, ám az Etiópiával vívott háború rossz előkészítése és annak elhúzódása miatt gazdasági csőd szélére került az ország, melynek következtében az 1990-es évek elején polgárháború tört ki az országban, mely azóta sem zárult le. A folyamatosan változó ellenfelek és érdekek több ízben módosították az ország területei felett épp uralkodó hatalmak kiterjedését. A közös ellenségkép az iszlamista ICU megalakulásával jött létre, amelynek rövid életű uralkodása után radikálisabb ágazata, az al-Shabaab jutott főszerephez.

Úton a világhírnév felé

Miután a központi hatalomtól elestek, a terror felé fordult a szervezet, legkegyetlenebb tettük egy 13 éves kislány megkövezése volt ezer ember előtt egy futballstadion közepén. Efféle cselekedeteikkel eleinte ugyan csak Szomáliában okoztak problémákat, de robbantásos öngyilkos merényleteikkel így is több száz ember haláláért voltak felelősek. 

2013-ban azonban magukra hívták a világ figyelmét, ekkor ugyanis már Szomálián kívül is hajtottak végre terrorcselekedetet. Godane – aki nem csak politikai, hanem spirituális vezetője is volt a szervezetnek – nevéhez fűződik a kenyai Nairobi központjában álló Westgate plázában történt terrortámadás is. A 2013. szeptember 21-én történt támadás során elfoglalták a bevásárlóközpontot, és túszaikat több mint három napig fogva tartották benne. A pláza felszabadításáig legalább 67-en vesztették életüket, beleértve a túszszabadító akció közben megölt négy terroristát is. A terrortámadás a 2011 és 2012 közötti Linda Nchi kódnevű offenzívára volt válaszcsapás, melyet a kenyai és a szomáliai kormányerők hajtottak végre az iszlám szélsőségesek ellen. A merénylettel a szervezet kivívta az USA haragját, mely több légitámadást is intézett azóta ellenük.

Nehéz út a megoldásig

Szomáliában több mint húsz éve instabil a belpolitikai helyzet, igazi központi hatalom nélkül. Az autonóm területek, a kormány és az iszlámisták által uralt területekre az anarchia jellemző. A radikális szervezetek megerősödését segítő tényezők itt is megtalálhatók, mint a mélyszegénység, az elmaradott oktatási- és egészségügyi rendszer. A helyzetet tovább nehezítik a térség geopolitikai ellentétei, mivel Etiópia érdeke, hogy ne szülessen egy olyan erős iszlám állam a szomszédjában, amely hasonló módon feltüzelné a területén lévő muzulmánokat. Eközben Etiópia szomszédja, Eritrea vallási és politikai alapon is a szélsőségesek pártját fogja, amely egyben pénzügyi segítséget is jelent.

Világ terrorszervezetei, egyesüljetek

Mi sem mutatja jobban, hogy az al-Shabaab egyes vezetői szeretnének jobban nyitni a külvilág felé, mint hogy felvették a kapcsolatot az al-Kaidával, amellyel szoros kapcsolatot építettek ki. 2012-ben viszont a belső ellenzék hatására végül elmaradt az új név, az „al-Kaida Kelet Afrikában” (AQEA) felvétele, és kijelentették, hogy csak belföldi témákra fókuszálnak. A látható törésvonal a vezetésben egy jel lehet a szervezet meggyengülésére, azonban 2013-ban Godane frakciója leszámolt a mérsékeltebbekkel, a szeptemberi kenyai terrortámadás is felfogható egyfajta erődemonstrációként. A radikálisabb irány megtartása után egyeztetéseket kezdtek a Száhel-övi al-Kaidával és a Boko Harammal, hogy működésüket és akcióikat egyeztetve és összehangolva végezzék.

Godane halálával – aki ugyanúgy távozott az élők sorából, mint elődje – egy új lap nyílhat a szervezet életében, kérdés, hogy melyik irány emberei kerülnek a vezetés közelébe. Egyelőre az új vezető, Ahmed Umar, a korábbi irányvonal mellett tette le a voksát. 

Konklúzióként megállapítható, hogy a csoport ártalmatlanítása nélkül elképzelhetetlen a közeljövőben Szomália stabilizálása és fejlődésnek indulása és ennek elérésében nagy szükség lesz a belső kiegyezésre valamint a külső támogatásokra is.