Végre itt a kétnyelvűség reneszánsza

Felvidéken és Erdélyben is a civil kezdeményezések vették kezükbe az irányítást a kétnyelvűség terén. Matricák, plakátok, táblák és adatbázisok magyarul – egy élhetőbb kisebbségi létért.

A határon túli magyarság megmaradásáért vívott harcát talán a kétnyelvűség bevezetésének igénye jellemzi leginkább az elmúlt időben. Kisebbségi jogok ide vagy oda, a magyarlakta területeken a lakosság mai napig akadályokba ütközik, ha kétnyelvű utcatáblákat, hirdetéseket, vagy bármilyen más tájékoztatást akar látni.

Habár a kétnyelvűség régóta foglalkoztatja mind az anyaországi, mind a határon túli magyarságot, a XXI. században új lendületet kapott a téma. A mai fiatalság már nem revizionista, vagy csupán érzelmi alapon közelíti meg a kérdést, sokkal inkább racionálisan, nyelvhasználati jogukkal élve akarják jobbá tenni azt a földet, ahová születtek. A központi kormányzat tétlenségét látva, egyre inkább a civil kezdeményezéseké a terep mind Felvidéken, mind Erdélyben.

Dvojjazyčné Južné Slovensko – Kétnyelvű Dél-Szlovákia

Felvidéken a Kétnyelvű Dél-Szlovákia nevű mozgalom a legjelentősebb, tagjai olyan szlovákiai magyar aktivisták, akik magyar anyanyelvük háttérbe szorulása ellen tiltakoznak matricák elhelyezésével, magyar nyelvű táblák felszerelésével. Honlapjuk és facebook oldaluk is van, melyen leírják, hogy céljuk nem az etnikai konfliktusok kiélezése, vagy a szlovák nyelvhasználat csorbítása, csupán a kisebbségi jogok tudatosítása, felvállalása és akadálymentesítése. Weboldalukon képes beszámolókat közölnek projektjeikről, együttműködésre buzdítanak (anyagilag is lehet őket támogatni), és mindez természetesen szlovák nyelven is elérhető.

Szlovákiában egyébként folyamatos a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos igények figyelmen kívül hagyása a kormányzat részéről. Legutóbb áprilisban utasított el a Smer kormánypárt egy olyan törvényjavaslatot, mely a községek magyar nevének vasútállomásokon való kihelyezését indítványozta. Ugyanakkor a civil kezdeményezéseknek gyakran meglepően jó a fogadtatása szlovák részről is. Szepsin például a Via Nova Ifjúsági Csoport tagjai kétnyelvű nyitvatartási táblákat ajándékoztak az ottani vállalkozóknak, melyeket a túlnyomó többség örömmel fogadott és azonnal ki is tett.

Többnyelvű örökség

Erdélyben is hasonló kezdeményezések születtek. Az Erdélyi Magyarságért Egyesület honlapjáról számtalan kétnyelvű matricát lehet letölteni, az Igen, tessék! kolozsvári mozgalom pedig a kereskedelemben való anyanyelvhasználatra buzdít, eladót és vevőt egyaránt megszólítva. Egy szervezeti hálóba gyűjtik azokat a vállalatokat, melyek anyanyelvi kiszolgálást biztosítanak, összekötve ezáltal a fogyasztókat a cégekkel. A mozgalom telefonos tudakozó ügyfélszolgálatot is működtet, mely az anyanyelvű szolgáltatásokat kereső ügyfeleket segíti, legújabb projektjük pedig egy okostelefonra letölthető alkalmazás, mely egy térképes felületen jelöli majd a magyar kiszolgálást biztosító helyeket.

Múlt hétvégén a mozgalom tagjai egy szabadtéri kiállítással népszerűsítették a kétnyelvűséget Kolozsváron. A „Kincses többnyelvűség” című kiállítás régi képeslapokkal, újsághirdetésekkel, plakátokkal hívja fel az érdeklődő közönség figyelmét arra, hogy a kétnyelvűség egyáltalán nem új keletű dolog, sőt; a múlt századi emlékeken nem csupán magyar és román nyelvű, hanem német és héber feliratokkal is találkozni lehet.

Erdélyben településtől függően is változik, mennyire figyelnek a magyar nyelvű tájékoztatásra. Marosszentgyörgyön például a polgármesteri hivatal által kihelyezett táblák és hirdetések mind kétnyelvűek, miközben a megye központjában Marosvásárhelyen szinte alig találni ilyet. Májusban petíciót indítottak, a múlt héten pedig villámcsődülettel követelték a magyar nyelvű táblák kihelyezését. A város jegyzője szerint erre nincs meg a kellő jogi keret, holott egy közigazgatási törvény kimondja, hogy az olyan településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20%-ot, ott kétnyelvű táblákat kell kihelyezni. Marosvásárhelyen a magyarok aránya 45% körül van.