Állnak már a bankunió falai

Három jogszabályt is megszavazott keddi, ebben a ciklusban utolsó plenáris ülésén az Európai Parlament felhúzva ezzel az európai bankunió építményének a falait. A bankok közpénzekből történő megmentése ezentúl a ritka kivétel, nem pedig a főszabály lesz.

Lezár egy nehéz és rendkívül költséges korszakot az Európai Unió közpénzügyeiben az a három bankszektort érintő jogszabály, amit kedden fogadott el ebben a ciklusban legutolsó plenáris ülésén az Európai Parlament. Az európai bankuniót létrehozó három jogszabály vezérfonala, hogy a jövőben főszabályként nem az adófizetőknek kell állniuk majd a bankok szerkezetátalakításának és rendezett felszámolásának a tetemes költségeit, hanem maguknak a bankoknak, azok tulajdonosainak (részvényeseinek), hitelezőinek és a nem fedezett betétek tulajdonosainak.

Az EP először is megszavazta Gunnar Hökmark jelentését a bankok helyreállításának és szanálásának közös kereteiről szóló irányelvről (584 igen, 80 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett), pontot téve ezzel a jogalkotási folyamat végére. Az irányelv értelmében 2015. január 1-től valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell egy, a bankok előzetes befizetéseiből finanszírozott szanálási alap létrehozásáról. A jogszabály legforradalmibb újítása, hogy polgárjogra emeli a belső feltőkésítés (bail in) elvét, amelynek értelmében, ha egy hitelintézet likviditási problémákkal küzd vagy csődveszély fenyegeti, bármiféle külső segítség igénybevétele nélkül előbb a bank részvényeseinek, a befektetésükkel kockázatot vállaló hitelezőinek és utolsóként a sorban a 100 ezer euró feletti, nem biztosított betétet tulajdonosainak kell a „kasszához járulniuk”, azaz veszteséget leírniuk.

A közös bankhelyreállítási és szanálási keret a tőkemegfelelési irányelvvel (CRD4) együtt bevezeti az új szabálykönyvet is, ami alapján az EU-ban a bankoknak mindenhol azonos szabályok és elvek szerint kell gondoskodniuk tőkeellátottságukról és előre tervet kidolgozniuk a bank szanálására.

Az Európai Parlament második olvasatban elfogadta a betétbiztosítási rendszerek harmonizálásáról szóló jogszabály módosítását, ami ugyan nem hoz létre a bankfelügyelethez vagy a bankszanáláshoz hasonlóan egységes európai betétbiztosítási rendszert, viszont jelentős mértékben kibővíti a betétesek jogait. Az egységes betétbiztosítás eredetileg a bankuniós projekt harmadik pillére volt, de Németország és néhány más tagállam számára az integráció jelenlegi szakaszában elfogadhatatlan volt, másfelől még tagállamokon belül (például Németországban, Ausztriában) sincs mindenhol egységes betétbiztosítás.

Az új szabályok megerősítik, hogy a kisbetétesek megtakarításait 100 ezer euró értékig mindenhol garantálják, akkor is, ha egy bank csődbe megy. Ha a hitelintézetet felszámolnák, a kisbetétesek legfeljebb 7 napon belül a bankok előzetes befizetéseiből létrehozandó alapból az utolsó fillérig (100 ezer euróig) minden pénzüket megkapnák, 5 napon belül pedig legalább akkora összeget, ami a létfenntartásukat biztosítja. Peter Simon (német szociáldemokrata) jelentése és persze a végleges jogszabály 100 ezer euró felett is kezességet biztosít a betéteseknek, ha például ingatlaneladás miatt kerülnének átmenetileg a 100 ezer eurós értékhatás fölé.

A harmadik jogszabály, az egységes bankszanálási mechanizmusról szóló rendelettel válik teljessé jelenlegi formájában a bankunió. Elisa Ferreira (portugál szocialista) jelentését 570-en támogatták, 88-an szavaztak ellene és 73-an tartózkodtak. A tanácsi rendelet – ami kiegészül majd az egységes bankszanálási alapba való tagállami befizetés szabályairól rendelkező és májusban aláírandó kormányközi megállapodással – egy eddig hiányzó láncszemet illeszt be a rendszerbe azzal, hogy egységes európai szintű mechanizmust hoz létre az egységes felügyelet alá tartozó és határokon átnyúló tevékenységet folytató mintegy 250 bank rendezett felszámolására, beleértve a szanálásról szóló döntés meghozatalát és egy 8 éves átmeneti időszakot követően egy, a szanálás költségeit részben finanszírozni hivatott egységes bankszanálási alap létrehozását.

A fent említett másik jogszabály értelmében 2015- január 1-től minden tagállamnak létre kell hoznia a bankok ex ante befizetéseiből egy nemzeti szanálási alapot, amelyek dedikált része évente emelkedő arányban átkerül majd a leendő közös bankszanálási alapba. Ez az alap 8 év alatt jön létre, körülbelül 55 milliárd euró tőkével (vagyis az eurózóna teljes betétállományának 1 százalékának megfelelő összeggel). Az alap kezdetben tagállami alkotórészekből áll majd, amelyek a második év végére 60 százalékban (40+20) már közös felhasználásúak lesznek, hogy aztán a hátralevő időben évente 6,66 százalékkal tovább bővüljenek, mígnem feláll a közös alap.

Az Európai Parlament nagy gondot fordított arra, hogy a politikának (vagyis a tagállamoknak) minél kevesebb beleszólásuk legyen a bankok szanálásáról szóló döntésekbe. Ennek érdekében végül a Tanács szerepét korlátozták az utolsó szó kimondásában. A képviselők másik fő törekvése annak biztosítása volt, hogy a bankok szanálásáról egy hét vége alatt lehessen döntést hozni és azokat végrehajtani. Végül sikerült áramvonalasabbá tenni a Tanács által meglehetősen túlbonyolított, túl sok döntési szintet tartalmazó döntéshozatali struktúrát, amelynek a középpontjában az egységes bankszanálási mechanizmus (SRB) áll majd.

Formailag az egységes felügyelet (az Európai Központi Bank) állapítja majd meg, hogy egy bank szerkezetváltásra vagy szanálásra szorul-e. A szanálási döntést az esetek túlnyomó többségében a szűkebb végrehajtói formátumban ülésező igazgatótanács (egy elnök, négy állandó tag és az érdekelt országok felügyeleteinek a képviselői) hozza majd meg, 5 milliárd euró (vagy feltőkésítés esetén 10 milliárd euró) alapból való forrásfelhasználás esetén plenáris szinten (itt már minden felügyelet jelen van) döntenek. A Tanács minősített esetben az Európai Bizottság javaslatára egyszerű többséggel módosíthat, vagy felülbírálhat döntéseket.

Szakértők emlékeztetnek rá, hogy a belga-francia-luxemburgi nagybank, a Dexia megmentéséről hosszú hetek alkudozásai után született döntés a három ország hatóságai között. Az egységes bankszanálási mechanizmusnak hála, erre többé nem lesz szükség, hiszen minden szabály világos és 24 óra alatt döntés születhet. A Dexia megmentése 19 milliárd euróba került a három ország adófizetőinek. Hasonló esetben jóval kisebb lesz a számla összege, hiszen az adófizetők pénzéhez csak a legvégső esetben nyúlnak, miután a magánpénzeket megcsapolták.

Az egységes bankszanálási mechanizmusról szóló rendelet jogi szövegéről ugyanakkor még egyszer, kora ősszel szavaznia kell, akkor már az új parlamentnek, és a tanácsi végleges jóváhagyás után, de 2015-től lép hatályba a jogszabály. Az első bankszanálásra az új szabályoknak megfelelően 2016. január 1-től lesz lehetőség.

Emlékezetes, hogy az egységes bankfelügyelet az EKB irányítása alatt elvileg 2014. november 4-én kezdi meg a működését. A végleges időpont még a folyamatban lévő átfogó banki állapotfelmérés és a kötelező stressz tesztek eredményétől is függ, hiszen az EKB ezek függvényében jelenti majd be, hogy kész átvenni a felügyeletet.

Magyarország és más nem eurózóna-tagok elvileg bármikor beléphetnek a bankuniós rendszerbe. Ehhez az egységes bankfelügyeleten keresztül vezet az út. A kormánynak legalább 5 hónappal a szándékolt belépés előtt meg kell keresnie az EKB-t és szoros együttműködésre lépnie Frankfurttal. Várakozások szerint Magyarország nem lesz ott november 4-én a startvonalnál.

A kormányközi megállapodást, ami kiegészíti a bankszanálási mechanizmust, ettől függetlenül akár már májusban aláírhatja a kormány, de az nem jár ezen a ponton semmilyen kötelezettséggel, és nem jelent automatikus belépést a bankunióba sem.

A lényeg, hogy Magyarországnak legkésőbb akkor kell belépnie a bankunióba, amikor bevezeti az eurót.