Kettős mérce a bevándorlók előtt?

Tavaly nagyot robbant a hír, miszerint Málta piacra dobta állampolgárságát, így csábítva gazdag befektetőket a szigetországba. A gyakorlat viszont koránt sem egyedi az unión belül. A mérleg másik oldalán ezzel ellentétben egyre ellenségesebb hangulat övezi a munkavállalási céllal érkező bevándorlókat, több ország is szigorítana migrációs politikáján. De vajon a bevándorlási hullám tényleges veszélyt jelent a szociális ellátórendszerekre, vagy szükséges az elöregedő társadalmak fenntartásához?

Vajon mi indokolja egyre több európai ország azon gyakorlatát, miszerint állampolgárságát piacra dobva csábítja területére a vagyonos külföldi befektetőket? Az egyre jobban begyűrűző gazdasági válságból, a súlyos tőkehiányból, magas munkanélküliségből való kilábalásra tett kétségbeesett kísérlet lenne ez az új trend? 

Másik oldalról szigorodó bevándorlás-politikát, migrációellenes, sőt mi több, gyakran erősen nacionalista színezetű hangokat hallunk, s a tovább növekedő munkanélküliségi rátától, az így is recsegő-ropogó szociális ellátórendszer további terhelésétől rettegnek. A gazdasági feszültségek esetenként etnikai jelleget is öltenek a társadalmon belül. A két ellentétes trend kapcsán joggal merülhet fel a diszkrimináció kérdése. Európa csak a tömött pénztárcák előtt áll nyitva? És ki fogja fenntartani az elöregedő társadalmakat?

Egy uniós ország letelepedési engedélyének, avagy még inkább állampolgárságának jelentősége annál is inkább felértékelődik, hogy bizonyos esetekben korlátozásokkal bár, de az egyént megilleti a szabad mozgás a térségen belül. A tagállami állampolgárság elnyerésével az uniós polgárság mellett további vonzó szempont lehet a vízummentesség számos más, unión kívüli országba. Így a sok szempontból kevéssé összehangolt migrációs illetve állampolgárság-politika gyakran okoz problémákat a szomszédok és az uniós intézmények számára is.

Migrációs aggodalmak – szorul a hurok a bevándorlók körül?

Pénzen vett európaiság – piacon az útlevél az uniós paradicsomba

Számos országban, mint például az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban vagy éppen Magyarországon létezik a gyakorlat, hogy letelepedési engedélyt ajándékoz a bőkezű külföldi befektetőknek, bár ez általában nem jár együtt könnyített honosítási eljárás lehetőségével.

De néhány európai tagállam ennél tovább megy. Legutóbb a máltai eset váltott ki nagy visszhangot, ahol is 1,15 millió euróért lehet állampolgárságot vásárolni. Uniós nyomásra egy január végi törvénymódosítással ezen felül egy év ott-tartózkodáshoz kötötték az igény benyújtását. Az új lehetőségtől a kormány az első évben 30 milliós bevételt remél, amely a későbbiekben az évi 300 millió eurót is elérheti.

A szigetország gyakorlata nem egyedi a kontinensen: Ausztriában nem feltétel az állandó lakóhely sem, mindösszesen 2-3 millió eurós adomány vagy minimum 10 millió eurós befektetés szükséges az állampolgárság elnyeréséhez olyan kiemelkedő teljesítmény címén, amelyhez az osztrák államnak különös érdeke fűződik. Ezekben az esetekben az eredeti állampolgárságról sem kell lemondani, bár Ausztria szigorúan kettős-állampolgárság-ellenes politikát folytat egyéb honosítási eljárások során. Emellett kisebb befektetések esetén lehetőség van letelepedési engedély igénylésére is. Hagyományos honosítási eljárásnál egyébként a nyelvi és kulturális feltételek mellett minimum 10 éve fennálló ottélés a feltétel.

Cipruson minimum 500 ezer euró piaci értékű állandó lakóhely mellett három éven keresztül fizetett 2,5-5 millió euró közötti adomány/befektetés, vagy olyan gazdasági társaság működtetése a feltétel, amely bizonyos számú ciprusinak biztosít munkát. Ezen kívül létezik egy speciális „jóvátételi eszköz” is: akik a 2013-as bankcsőddel minimum 3 millió eurót vesztettek, szintén igényelhetnek ciprusi állampolgárságot. Itt 2011 óta működik a befektetési állampolgárság intézménye, hagyományos eljárás keretében egyébként minimum 7 év a honosítás előfeltétele.