Új fejezet kezdődik az EU és Mianmar kapcsolatában

Van valami, amit senki sem tagadhat: Mianmar hihetetlenül jó eredményeket ért el. Az országban az elmúlt hónapokban bekövetkezett óriási változások bizonyítják, mire képes egy ország, amely elkötelezi magát amellett, hogy kilép a diktatúrából és a nemzetközi elszigeteltségből, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk az előttünk álló kihívásokat sem. Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének írása.

Van valami, amit senki sem tagadhat: Mianmar hihetetlenül jó eredményeket ért el. Az országban az elmúlt hónapokban bekövetkezett óriási változások bizonyítják, mire képes egy ország, amely elkötelezi magát amellett, hogy kilép a diktatúrából és a nemzetközi elszigeteltségből: egyrészt az ország vezetőinek elkötelezettségéről van itt szó, amelyet a szebb jövőre vágyó népük törekvéseinek valóra váltásáért vállalnak, másrészt az Európai Unió és más nemzetközi partnerek az iránti kötelezettségvállalásáról, hogy támogatják az országot az újjáépítés és a reform útján.

Amikor ezen a héten főképviselői minőségemben második alkalommal látogatást teszek Mianmarban, rendkívüli átalakulásnak leszek majd tanúja az országban, ahol magasra csapnak a politikai és gazdasági színtér visszafordíthatatlan átalakítására törő remények.

A reformfolyamat 2011 óta feltartóztathatatlan. Számos politikai foglyot engedtek szabadon, és Thein Szein elnök kötelezettséget vállalt arra, hogy 2013 végére valamennyi fogoly szabadlábra kerül. Szabadon terjeszthetők a magánkézben lévő, független szellemiségű sajtótermékek. A kormány ezenkívül évtizedes fegyveres konfliktusok után most a különböző etnikai csoportokkal is fegyverszünetet kötött.

Ebben a nyitottabb környezetben a parlament is jobban tudja hallatni a hangját. Ang Szán Szu Csí kikerült a házi őrizetből és nemrégiben beválasztották a parlamentbe. Örömmel üdvözöltem őt az uniós külügyminiszterek találkozóján, amelyen a közelmúltban tett európai körútja alkalmával vett részt, amikor is végre átvehette a Szaharov-díjat, amelyet az Európai Parlament huszonhárom éve neki ítélt a szabadságért folytatott fáradhatatlan küzdelmének elismeréséül. 

Az eddig elért eredmények lenyűgözőek, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk az előttünk álló kihívásokat sem. 

Amint a kormány országszerte fegyverszünetet köt az etnikai csoportokkal, párbeszédet kell kezdenie az átfogó békemegállapodásról. Az etnikai kisebbségek mélyen gyökerező sérelmei rányomják bélyegüket Mianmar történelmére. Ezek kérdését meg kell oldani, többek között a politikai struktúráknak nagyobb regionális autonómiát biztosító átalakítása révén.

Az átmenet folyamata, különösen Rakhine államban megsínylette a muzulmán kisebbség ellen irányuló, közösségek közötti erőszakot. Ez az erőszak a változás teljes folyamatát is megakaszthatja és kockázatot jelent az ország jövőjére nézve is. Ennek megfelelően haladéktalanul meg kell szűnnie. 

A 2015. évi általános választások rendkívüli jelentőséggel bírnak majd. Biztosítani kell, hogy a lakosság szabadon dönthessen arról, hogy melyik jelöltre szavaz és a neki tetsző kormányt választhassa meg. Felül kell majd vizsgálni az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, és össze kell azokat hangolni az országnak a teljes körű demokráciára irányuló új törekvéseivel.

A szegénység is kihívást jelent. Mianmar az egyik legszegényebb ország a régióban és a munkanélküliség aránya elfogadhatatlanul magas. Sajnálatos módon az ország kimaradt a Délkelet-Ázsiában bekövetkezett gazdasági fellendülésből. Mianmar a lehetőségei és a gazdag természeti erőforrásai ellenére is messze elmarad a millenniumi fejlesztési célok elérésétől.

Az Európai Unió szoros partnerkapcsolatot kíván fenntartani Mianmarral és segíteni szeretné az ország átalakulását. Én nyithattam meg 2012-ben Rangunban a kétoldalú kapcsolatok új kezdetét jelentő első uniós irodát. Az EU ebben az évben visszavonta a Mianmar elleni szankciókat és visszaállította a széles körű kereskedelmi kedvezményeket.

A jövő héten indítom meg közös munkacsoportunkat a mianmari kormányban az enyémnek megfelelő pozícióban dolgozó tagjával, Szó Thánnal. Ez lépésváltást jelent az országgal kapcsolatos uniós kötelezettségvállalás terén, és egyben átfogó támogatás is a folyamatban lévő átalakuláshoz. 

Antonio Tajani, Andris Piebalgs és Dacian Ciolos biztostársaimmal együtt Mianmarba utaztatjuk az európai vállalkozói szféra egyes tagjait, hogy felmérhessék a kereskedelmi és beruházási lehetőségeket. Az Európai Parlament képviselői jól példázzák majd, hogy a megválasztott képviselők a demokratikus társadalomban nélkülözhetetlenül fontos szerepet kapnak.

A munkacsoport megvalósítja azt, amit én úgy neveznék, hogy a „gazdaság és a politika találkozása”. Fejlesztési fórumot hozunk létre, felmérendő annak a legmegfelelőbb módozatait, hogy miként segítsük az országot a fenntartható növekedés felé vezető úton. Meg fogjuk vizsgálni a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés támogatásának lehetőségeit. A mezőgazdasági termelés alapvető jelentőségű ágazat marad, amelyben a munkaerő jelentős része el tud helyezkedni. A civil társadalomnak a működő demokráciában játszott szerepét is górcső alá vesszük.

A nepjidai és ranguni látogatásunk alkalmával lehetőségünk nyílik majd az együttműködésre a parlament, a kormány és más érdekeltek szintjén egyaránt. Párbeszédünk olyan nyíltság jegyében zajlik majd, amely nem futamodik meg a nehéz kérdések tisztázása elől, mégis a barátság és a partnerség jellemzi.

A kérdések széles körét fogjuk érinteni a miénkkel azonos pozíciójú partnereinkkel, ezen belül a vállalkozói réteg képviselőivel folytatandó megbeszélések során. A vállalati társadalmi felelősségvállalás és a környezetvédelem kiemelt helyen fog szerepelni a megbeszéléseink témái között. Tisztán akarjuk látni, miként tudnánk leginkább elősegíteni a pozitív változásokat.

Az EU már most is az egyik legnagyobb donor Mianmarban: jelenleg 150 millió eurót meghaladó összeget ruházunk be az egészségügybe, az oktatásba, a megélhetés támogatásába, különös tekintettel a vidéki megélhetésre, illetve a közigazgatási kapacitásépítésbe. Támogatjuk az Emberi Jogi Bizottságot és finanszírozzuk a Békeközpontot. A Mianmar vonatkozásában az elkövetkező hét évre tervezett támogatásunk az országot az Ázsiába irányuló uniós segítségnyújtás legnagyobb haszonélvezőjévé teszi.

2014-ben Mianmar tölti be az ASEAN soros elnöki tisztét. Ez óriási lehetőséget biztosít az országnak arra, hogy az elszigeteltségben töltött évtizedeket követően most látványosan visszatérjen a szélesebb nemzetközi közösségbe. Az EU készen áll a segítségnyújtásra, amely során építeni kíván egyrészt az ASEAN-nal folyó, hosszú múltra visszatekintő együttműködésére, másrészt a regionális integráció területén és az önkényuralmi rendszerekből való átmenet terén levont saját tapasztalataira. 

Az elmúlt években a Mianmarról szóló nemzetközi tudósításokban kedvező hírek szerepeltek. Az EU készen áll arra, hogy minden lehetőt megtegyen annak biztosításáért, hogy az ország folytassa a virágzó és demokratikus jövője felé vezető útját.

A szerző Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke. 

Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője