Véres oszlatás Bulgáriában: megbukhatnak a szocialisták

Véres napra ébredt a bolgár főváros, Szófia július 24-én, azt követően, hogy második hónapja a szocialista kormány lemondását követelő tüntetőket a rendőrség erő bevetésével oszlatta fel. A tüntetők közül többen megsérültek, a képviselők nem tudták elhagyni a parlamentet, a szocialista-liberális-szélsőjobboldali kormánykoalíció pedig a bukás szélén van. Mi várható Bulgáriában a forró nyár után? Legújabb elemzésünkben a legkitartóbb tüntetők országának politikai jelenét és jövőjét kívánjuk kielemezni.

„Idén ez a harmadik kormánya az országnak, de az év végére akár öt is lehet” – nyilatkozta Roszen Plevneliev köztársasági elnök a 40 napja tartó tüntetés véres felszámolását követően. Alig egy hónappal az új szocialista-török-szélsőjobboldali kormánykoalíció hatalomra jutását követően, egyedülálló tüntetéshullám söpört végig az országon. Fiatalok, jól képzett európai szellemiséget képviselő bolgárok lepték el Szófia és más nagyvárosok utcáit, napról napra egyre kreatívabb megmozdulások keretén belül követelik a kormány és a bő 20 éve uralkodó oligarcha elit távozását az ország éléről.

Volt már reggeli kávézás, volt maratón futás, volt békés táncos tüntetés a parlament előtt – minden olyan szokatlan akció, amit el nem lehet képzelni egy politikai tüntetés alkalmával, megtörtént a cél érdekében. Ami megkülönböztette a bolgár eseményeket a Törökországban, Brazíliában vagy Görögországban történtektől, hogy az első perctől az utolsóig a tüntetőknek sikerült megőrizniük a demonstráció békés hangulatát. Elvétve történtek ugyan összetűzések, de azok is igazoltatásokkal fejeződtek be eddig.

Minden megváltozott július 23-a estéjén, amikor a tüntetők sűrű emberlánccal körbevették a bolgár országgyűlés épületét és nem engedték a szocialista képviselőknek és minisztereknek, hogy azt elhagyják. Nem is csoda, hiszen három, igen bírált miniszter, Csobanov pénzügyminiszter, Ademov munkaügyi miniszter és Sztojnev energiaügyi miniszter – kívánta elhagyni a parlamentet. A tüntetők meg kívánták akadályozni, hogy a három politikus, valamint szocialista párttársai elhagyják az épületet, Csobanovot a költségvetés kiigazításáért, Ademovot egy bányaszerencsétlenségét, míg Sztojnevet többek között a gazdaság lassú növekedése miatt érték bírálatok.

A bolgár politikai szakértők egyértelműen azt az álláspontot képviselik, hogy a Bolgár Szocialista Párt (BSzP), a török-liberális Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) és a nacionalista, idegenellenes Ataka alkotta kormánytöbbségnek mennie kell és menni is fog. Az eddig még tisztázatlan kérdés az, hogy mikor megy és milyen áron. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy 2014 májusára tűzik ki az elkerülhetetlen előrehozott választásokat, az esedékes európai parlamenti megmérettetés idejére. Nem valószínű, hogy már ősszel megrendezik a választásokat, hiszen túlságosan is nagy bukás lenne az előzőleg minimum 2 év „uralkodásra” berendezkedett szocialista-török politikusi elitnek. Jelen pillanatban a török párt diktálja a tempót és a szocialisták alkalmazkodnak Ahmed Dogan (a DPSz nem hivatalos vezetője) óhajaihoz.

Ami kirívó az egész politikai káoszban, hogy a 2013-ig regnáló jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) alig támadja a szocialista kormányt, ezzel szemben Bojko Boriszov látványos tisztogatásba kezdett a párt háza táján. Távozott a párt prominensei közül az az Iszkra Fidoszova, akit a szocialisták hevesen bíráltak több pozícióval való visszaéléssel, valamint több megyei vezető is kilépett a GERB-ből. Mivel magyarázható ez az ellenzéki csend? A GERB és a szocialisták minden bizonnyal megegyeztek nem csak a jövő évi előrehozott választásokról, hanem arról is, hogy a GERB legmagasabb köre ellen nem indulnak bírósági eljárások korrupciós és más gyanús ügyletek miatt az elmúlt 4 évből.

A Magyarországon igen kétes reputációval rendelkező Vivianne Reding luxemburgi európai biztos a napokban járt Szófiában. Az Európai Bizottság elnökhelyettese kiemelte, hogy fontos cél lenne szakítani az eddigi oligarchikus múlttal és demokratikusabbá tenni a bolgár belpolitikai rendszert. Nem Reding volt az egyetlen európai vezető, aki igen rossz szemmel nézi a bolgár eseményeket. A szófiai német, holland és francia nagykövet nyíltan felszólította az oligarcha politikai elitet a reformok meghozatalára. A szocialisták által összetoborzott, napok óta demonstráló, párszáz nyugdíjasból álló ellentüntető egyrészt a kormánypárt melletti szimpátiáját fejezte ki, másrészt pedig a nyugat-európai államok nagykövetségei előtt szólaltak fel a külső beavatkozás ellen.

Ha kiírnak új, előrehozott választásokat 2014-ben, akkor lenne esély arra, hogy az oligarcha vezetőség háttérbe kerüljön? Ez a kérdés a leginstabilabb pontja az egész társadalmi megmozdulásnak. Jelen pillanatban nincs olyan politikai erő, amely ne állna kapcsolatban a fekete gazdaság irányítóival, az alvilággal és az oligarcha vállalati birodalmakkal. Nem mintha a rendszerváltás óta lett volna olyan politikai erő, amely megközelíthetné a közép- vagy netán nyugat-európai politikai rendszerek morális szintjét, de egy európai uniós tagállamnak mi keresni valója van az Unión belül, ha nem tud szakítani a szovjet időkből gyökerező problémával?

Érdekes lesz figyelni a nem rég megalakult Reformszövetség nevű összefogást, amelynek keretein belül találjuk a 2013-as választások során a parlamenten kívül rekedt szinte összes fontosabb európai irányultságú pártot. Még korai megjósolni mi fog történni 2014-ben, hiszen napról-napra változik a bolgár helyzet, mindazonáltal kevés annak az esélye, hogy az oligarchiát felváltja egy demokratikusabb rendszer.

Egy biztos a bolgár parlament ideiglenes nem működik (az országgyűlés elnöke Mihail Mikov kényszerszünetet hirdetett meg a zavargások miatt), valamint a politikai elit élén volt titkos ügynökök és besúgók állnak.