Nemzetbiztonsági aggályokat vet fel a kínai cégfelvásárlás

A valaha volt legnagyobb értékű amerikai cégfelvásárlásra készül a kínai Shuanghui International, amennyiben ezt a washingtoni törvényhozók is jóváhagyják. A felvásárlás híre nyilvános vitát kavart az elmúlt hetekben az Amerikába irányuló kínai befektetésekről, amely nyomán több szakértő és politikus a beruházások nemzetbiztonsági ellenőrzésének szigorítását kérte. Kérdés, hogy a befektetések átpolitizálása milyen hatással lesz az amerikai gazdaságra és a kínai befektetői hajlandóságra.

Az amerikai Virginia államban a kínai Shuanghui International Holdings 4,7 milliárd dollárért készül felvásárolni a világ legnagyobb sertéshús-feldolgozó és -forgalmazó vállalkozását, a Smithfield Foods-ot. A felvásárlás a 7,1 milliárd dollár értékűre becsült óriáscég adósságállományának átvállalását is magában foglalná. Ha az üzlet megvalósul, ez lesz az eddigi legnagyobb értékű kínai felvásárlás az Egyesül Államok területén − jelentette a Reuters.

A Shuanghui részben azzal indokolta az ajánlattételt, hogy szeretne több amerikai sertéshúst exportálni a kínai piacra. Az üzlet melletti másik, és súlyosabb érv az, hogy a kínai cég az minősgébiztosítási know-how-hoz (azaz üzleti tudáshoz) akar jutni: elsősorban annak titkát akarja ellesni az amerikai cégtől, hogy hogyan kell globális húsfeldolgozót üzemeltetni az élelmiszer-botrányok elkerülésével, amelyek komolyan károsították a kínai gyártók jó hírnevét. Előbbire természetesen megfelelő piac is kínálkozik Kínában, ahol az amerikai sertéshús iránti kereslet tízszeresére nőtt az ottani, élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban kirobbant botrányok miatt. Elemzők szerint az üzlettel a kínai vállalatnak nem az a legfőbb célja, hogy belépjen az amerikai piacra, hanem sokkal inkább az, hogy jól differenciálhassa magát az otthoni versenytársaitól.

Az amerikai törvényhozás ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a − hazájában a legnagyobb magánkézben levő húsfeldolgozónak számító − kínai vállalat jelentette esetleges nemzetbiztonsági kockázatokat illetően. A kongresszus az ügyletet a Pénzügyminisztérium külföldi befektetések felügyeletével foglalkozó bizottságának (CFIUS) ellenőrzése alá utalta, amely a nemzetbiztonsági aggályokat felvető ügyek áttekintésével foglalkozik.

Amerikai stop a kínai cégeknek

A helyzet nem ismeretlen a kínai beruházók előtt: sok kínai vállalat emlékszik még a 2005-ös döntésre, amikor a CFIUS meggátolta, hogy az állami tulajdonú Kínai Nemzeti Offshore Olajvállalat (CNOOC) felvásárolja az Unocal energiacéget. Ez a lépés két évre lehűtötte a kínai befektetéseket. Igaz, néhány évvel később, 2012-ben ugyanez a vállalat a CFIUS jóváhagyásával vásárolta meg 17,7 milliárd dollárért a kanadai Nexen olajtársaságot, amely rekord összegű befektetés volt.

Ugyancsak emlékezetes volt, amikor Amerika szenátorai a japán SoftBank mobilszolgáltatónak az amerikai Sprint Nextel részvényeinek 70%-ára tett 20,1 milliárd dolláros ajánlatát próbálták megfúrni, arra hivatkozva, hogy a japán cég rendszerei kínai háttérre támaszkodnak. A SoftBank azóta zöld utat kapott, de a kínai cégek esetében még egy sor kényes ügyre került sor. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kínai − többnyire állami tulajdonú − befektetőket elsősorban abban az esetben utasította vissza az amerikai kormány, amikor azok természeti erőforrásokat felügyelő vagy fejlett technológiával rendelkező vállalatokat akartak felvásárolni − jegyezte meg az amerikai CNBC.

Az amerikai stop gondolata és a korlátozást szorgalmazó politikai reakciók természetesen a legfrissebb Smithfield-ügylet esetében sem maradtak el, azonban ezek jóval elfojtottabb hangon jutnak kifejezésre − írta a Financial Times. Mindenesetre az ügylet úttörő voltát mutatja, hogy Christopher Johnson, a washingtoni Nemzetbiztonsági Központ munkatársa és a CIA egykori Kína-elemzője kúgy fogalmazott: „ez a megállapodás fontos próbája lesz a kínai befektetések életképességének Amerikában”.

Smithfield-aggályok

Az már az új kínai elnök, Hszi Csin-ping amerikai látogatását megelőzően is várható volt, hogy a témák között fog szerepelni a kínai beruházásokat övező amerikai attitűd is, különösen miután a Smithfield-üzlet híre nyilvános vitát kavart. Az elnöki megbeszélés másik két, kiemelt témája, a kibertámadások és a szellemi tulajdonnal való visszaélés szintén komoly hatással van az üzleti életre, így a kínai befektetésekre és azok megítélésére is  − olvasható a The Hill kongresszusi blog a külföldi befektetések politizálásának veszélyeit összefoglaló cikkében. Amerikai vádak szerint ugyanis Kína szisztematikus internetes kémkedést folytat nyugati vállalatokkal titkainak megszerzése érdekében, miközben otthon magasról tesz arra, hogy a hazai cégek egy az egyben jogosulatlanul lemásolják a nyugati technológiákat − sőt, egyesek szerint a kormány kifejeztten bátorítja és támogatja ezt.

Egyes szakértők a külföldi befektetések nemzetbiztonsági ellenőrzésének szigorítását szorgalmazzák. Olyan széleskörű vizsgálatot javasolnak, amely az élelmiszerbiztonságot és a munkajogot is magában foglalja. Ez a szűrés azonban nem sokat foglalkozna a meglévő problémákkal, inkább csak kinyitja az ajtót a protekcionizmus visszaélései előtt. Az Egyesült Államokban realizálódó külföldi akvizíciók szűrése ugyanis két pilléren nyugszik: egyrészt a CFIUS vizsgálja a nemzetbiztonsági kockázatot, másrészt az Igazságügyi Minisztérium és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság szabályozza a potenciális versenyellenes hatásokat. Minden más a hazai szabályozókra jut; így a munkavállalói jog, a környezetvédelem és az iparág-specifikus szabályozások is. Ez a megközelítés szolgálta már a múltban is az amerikai érdekeket, azonban a Smithfield felvásárlása új kérdéseket is előtérbe helyezett.

A legfőbb ezek közül talán az élelmiszerbiztonság, amelyre komoly kihatással lehet az új cégvezetés − legalábbis egyesek ettől tartanak, ami nem olyan meglepő, tekintve, hogy nem csak Kínában, de Amerikában is rendszeresen élelmiszer-botrányoktól hangos a helyi sajtó. Ennek azonban semmi köze sincs a vállalat tulajdonjogához. A külföldieknek már azelőtt meg kell felelniük az amerikai élelmiszerbiztonsági előírásoknak, mielőtt ténylegesen megkezdenék működésüket. Ezen rendelkezésekért a belföldi politikai döntéshozatal felelős és nem a külföldi befektetéseket vizsgáló fórumok, amelyek nem is rendelkeznek a megfelelő szakértelemmel ezen a területen − világít rá a kongresszusi blog szerzőpárosa.

Egy másik érv, hogy a kormánynak meg kellene vizsgálnia az amerikai gazdaságra potenciálisan káros gazdasági hatásokat, mint amilyen például a technológiatranszfer lehet. Ha a Smithfield új tulajdonosai például elhanyagolják a minőségbiztosítás fenntartását a jövőben, vagy áthelyezik a műveleteket Kínába, az mindenképp negatív hatással bírna, bár utóbbi kapcsán a kínai felvásárló ígéretet tett, hogy erre nem kerül sor.

Nemzetbiztonsági aggályok

Az előbbiekhez kapcsolódó harmadik érvet képvisel a komolyabb ellenőrzést követelők között helyet foglaló iowai republikánus szenátor, Chuck Grassley, aki nyilatkozatában már a vészharangokat kongatta, hangsúlyozva a biztonság és a fenntartható élelmiszer-ellátás fontosságát. És természetesen a külpolitikát sem mellőzte: „Milyen szerepet játszik a kínai kormány a Shuanghui-ban, olyat, mint sok más ’magán’ vállalatban? Ezekre a fontos kérdésekre a CFIUS-nak választ kell kapnia” − fejezte ki aggályait a szenátor.

Bár nagyobb hangsúly esik a kínai állami vállalatok amerikai beruházásaira, az elmúlt hónapok adatait vizsgálva is egyértelművé válik, hogy jelentősebb összegeket fektetnek be a magánkézben lévő kínai cégek. Sőt, Kína új vezetői már egyre nyitottabbak a magánszektor felé, és egyre inkább felszabadítják azt a kormányzati beavatkozás alól, a pillanat tehát, amikor Peking éppen a magánvállalkozások erényeit kezdi felfedezi magának nem a legalkalmasabb arra, hogy Amerika a kormányzati beavatkozások fokozása mellett döntsön. „Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nemzetbiztonság nem fontos, sőt olyannyira kiemelt, hogy nem hagyhatjuk, hogy átpolitizált belföldi vitákba keverjük bele. Hiszen ha a Smithfield és az USA hadereje ellátási megállapodást köt, az már nemzetbiztonsági ügy” − olvasható az amerikai blogban.

A CFIUS elemzői kijelentették, hogy egy felülvizsgálat esetén „a Smithfield és az amerikai kormány kapcsolatára fognak fókuszálni”. „A Smithfield közvetlen beszállítója volt az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának és alvállalkozója volt a minisztériumot és egyéb polgári kormányzati szerveket ellátó más élelmiszer-szolgáltató cégeknek is. Ezek a beszállítói kapcsolatok két nemzetbiztonsági aggályt vetnek fel: egyrészt érintik az amerikai kormányzati személyzet ellátását, másrészt hozzáférést adnak potenciálisan érzékeny információkhoz egyes amerikai kormányzati létesítmények helyéről és munkatársairól” − magyarázta a Compass Point Analytics munkatársa.

Csendben virágzó kínai vállalatok Amerika-szerte

Minden akadály ellenére is a legtöbb kínai beruházás csendben virágzik Amerikában. A Reuters adatai szerint több mint 10,5 milliárd dollár összértékben kötöttek üzleteket kínai cégek az Egyesült Államokban idén, így a 2013-as év mérföldkövet jelent a legnagyobb összegű amerikai cégfelvásárlásokat és fúziókat illetően. Az ázsiai országról emellett köztudott, hogy körülbelül 1,25 ezer milliárd dollárnyi amerikai államkötvénnyel rendelkezik a Pénzügyminisztérium becslései szerint, Japánnal fej-fej mellet az USA legnagyobb külföldi hitelezője.

Az amerikai vállalatokba fektetett kínai tőke mértéke ugyanakkor így is messze elmarad a britek több mint 440 milliárd dolláros és a második helyezett japánok megközelítőleg 300 milliárd dolláros befektetései mögött. Így látható, hogy az óriási összegű kínai közvetlen tőkebefektetések aránya csak csepp a tengerben: a teljes külföldi tőkeállomány mintegy 3 ezer milliárd dollárra rúg Amerikában. Ezenfelül szembetűnően aránytalan adatnak tűnhet, hogy a kínai vállalkozások mindösszesen 70 ezer − más becslések szerint kevesebb mint 40 ezer − amerikai állampolgárt foglalkoztatnak az USA területén. (A Smithfieldnek 36 ezer munkatársa van.) Ezen létszám messze elmarad más országok foglalkoztatási értékeitől, összehasonlításképp: a japán vállalatok 800 ezer amerikait foglalkoztatnak, míg az amerikai tulajdonú cégek 1,8 millió kínainak biztosítanak munkát Kínában.

A Reuters egy aggályoktól mentesebb, barátságosabb oldalát is bemutatja az amerikai és kínai üzletemberek, politikusok kapcsolatának: csak Észak-Karolina államban hetente kap az állami kormányzat üzleti ajánlatokat a kínai cégektől, amelyek ott fektetnének be vagy alapítanának céget. Ezekre a befektetésekre, felvásárlásokra pedig az állam vezetősége is aktívan bíztatja a kínai számítógépalkatrész- és szoftvergyártókat, gépgyártással foglalkozó vállalatokat és gyógyszeripari cégeket. Ugyanez az állam ad otthont a kínai tulajdonban levő, személyi számítógépek gyártásával foglalkozó Lenovo Csoportnak is. A kínai cégcsoport 2004-ben vásárolta meg 1,75 milliárd dollárért az IBM PC-üzletágát, amely akkor komoly figyelmet keltett.

A kereskedelem és a befektetések további fellendítésének érdekében az állam irodát nyitott Hongkongban és Sanghajban, valamint az észak-karolinai polgármesterek és a kormányzó is gyakran utazik Kínába, hogy találkozzanak a potenciális üzletfelekkel, sőt az állam már a felsőoktatásban is építi a kínai kapcsolatot.

A kínai vállalatok ugyanakkor óvakodnak attól, hogy jelenlétük túl nagy visszhangot kapjon. „Sok kínai cég akar az Egyesült Államokban befektetni, azonban szeretnének a radaron kívül maradni, mivel általában aggályok övezik a kínai befektetéseket” − magyarázta April Kappler észak-karolinai hivatalnok, hozzátéve: jelenleg is tervben van egy 40 millió dolláros beruházás, amely 200 új munkahelyet teremtene, azonban a közelgő üzletet nagy hallgatás övezi, mivel az óvatos cég nem szeretné, ha ismert lenne, hogy a beruházást Kínából pénzelik.

Ugyanakkor a kevésbé leplezett befektetések is sikeresek lehetnek, ha a megfelelő körülmények között valósulnak meg. Raymond Cheng, a hongkongi Sozo Csoport vezérigazgatója 100 millió dollárért vásárolt üzemet Alabamában, ahol mintegy 300 embert foglalkoztat rézcsövek előállításával. Cheng szerint a déli államban „nagyon nyitottak és barátságosak” voltak. „Nagyobb szükségük van a munkára, mint bárki másnak” − mondta a kínai vezérigazgató, aki a közeli Mississippi államban is terjeszkedne.

A teljes kínai üzleti beruházásról szóló adatok eltérőek. A New York-i székhelyű Rhodium adatbázisa szerint a közvetlen befektetések kumulált teljes összege 23 milliárd dollár a 2008 utáni időszakot vizsgálva. Egy másik, jóval szélesebb mérést végző washingtoni agytröszt, a Heritage Foundation felmérése szerint − amely nagy portfoliójú kínai független befektetési alapokkal is számol − a kínai beruházások összege az Egyesült Államokban 2005 és 2012 között 50 milliárd dollár volt. „Nem számít melyik adatot nézzük, a 2012-13-as kétéves időszakban a kínai befektetések nagyon-nagyon megerősödtek Amerikában” − mondta Derek Scissors, a Heritage Foundation adatait összeállító egyik közgazdász. A Smithfield Foods felvásárlási tervei után felvetődő politikai és szabályozási intézkedések ugyanakkor megint távol tarthatják a kínai befektetőket.