Mi állhat a párizsi kurdok kivégzénének hátterében?

Csütörtök hajnalban három kurd női aktivistát holtan találtak a párizsi Kurd Információs Központban, akik minden valószínűség szerint merénylet áldozatai lettek. Kérdéses, hogy az ügy kapcsolatban áll-e a szeparatista Kurd Munkáspárt vezetője és a török miniszterelnök között megkezdett béketárgyalásokkal. A törökök pártviszályt, a kurdok török vezetésű összeesküvést látnak a gyilkosság hátterében.

Csütörtök virradóra három török származású kurd női aktivistát lőttek le a párizsi Kurd Információs Központban. Az áldozatok egyike Sakine Cansiz, a Törökország, az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió által is terrorista-szervezetként számon tartott, 1984 óta népe függetlenségéért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egyik alapító tagja, aki politikai menekültstátusszal tartózkodott Franciaországban. Egy másik áldozat, Fidan Dogan pedig a Kurd Nemzeti Kongresszus képviselője volt. A Francia Kurd Egyesületek Szövetsége (Feyka) az európai kurdokat Párizsba hívta, hogy együtt leplezzék le a támadást. Csütörtök reggel több, mint százan jelentek meg a gyilkosság helyszínén.

Manuel Valls francia belügyminiszter az esetet „tűrhetetlennek” nevezte, és bizosított mindenkit arról, hogy a „francia hatóságok elszántak”, és fényt derítsenek az ügy körülményeire. A miniszter a helyszínen való megjelenésére a tömeg „Politikai megoldás Kurdisztánnak”, vagy „Törökország gyilkos, Hollande tettestárs”, illetve ehhez hasonló üzenetekkel reagált.

A PKK közleménye szerint a török Gladio egy nemzetközi összejátszás keretében állhat a gyilkosság hátterében. (A Gladio-műveletek még a hidegháború idején a NATO által több európai országban megalakított titkos antikommunista félkatonai szervezetek voltak, amelyek török egysége azóta is gerillaakciókat szervez a kommunisták ellen.) „A francia hatóságoknak (…) védelmezniük kell a kurd aktivistákat az ország területén, de mindenekelőtt meg kell szüntetni a sztereotípiát, hogy a kurdokat terroristáknak tekintik. El kell ismerni, hogy a kurd közösség fáradhatatlanul a békéért dolgozik. E merénylet politikai gyökerei valószínűleg azokból a török körökből erednek, akik bojkottálják a folyamatban levő béketárgyalásokat”- nyilatkozta egy kurd hírportálnak Jürgen Klute, európai parlamenti képviselő.

 „A rendőri és igazságszolgáltatási kooperáció az egyik legjobban működő terület Párizs és Ankara között. Az információcsere a két ország terroristaellenes ügyészségein keresztül zajlik. E körülmények között elképzelhetetlen, sőt nevetséges egy titkosszolgálatot látni az ügy mögött”- mondta egy rendőrszakértő. A volt belügyminiszter, Claude Guenant Törökország a békefolyamat iránti elkötelezettségére hivatkozva szintén valószínűtlennek tartja, hogy Ankara ügynökei lennének a gyilkosságok hátterében. 

A török jobboldali kormánypárt (AKP) alelnöke az esetre reagálva kijelentette, hogy valószínűleg a PKK-n belüli leszámolásról lehet szó. Korábban Cansiz a párton belüli csoportosulás vezető figurájaként ellenezte Öcalan békülési szándékát a török kormánnyal.

Megegyezés felé tart a török-kurd viszony?

Az év végén tárgyalások kezdődtek a török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan, illetve a PKK 1999 óta Imrali börtönszigetén raboskodó vezetője, Abdullah Öcalan között, Amelynek célja a kurd erők fegyverletétele. Erdogan pártja potenciális jelöltjeként, a 2014-es választások előtt szeretné rendezni a már 28 éve fennálló, eddig közel 45 ezer áldozatot követelő ellenségeskedést. Továbbá tart attól, hogy az észak- szíriai kurd autonóm terület esetleges létrejötte a török lázadók számára egyfajta menedékként szolgálhat. Az ősszel életfogytiglani büntetésre ítélt kurd politikai foglyok százai által folytatott éhségsztrájk felfüggesztésének kapcsán a miniszterelnök szembesült a mozgósítható kurd erők nagyságával, és a párt vezetőjének hatalmával.

Erdogan részéről már korábban is voltak megegyezésre irányuló kezdeményezések, eddig sikertelenül. Bár 2005 óta a kurd nyelv használatának liberalizációja érdekében sok reform történt, a török kormány még mindig elutasítja a kurd mozgalom követelését, az autonómiát az oktatásban és a közigazgatásban. Felmerül a kérdés, hogy az esemény milyen hatással lesz a béketárgyalásokra.