A megállapodás sikere a részletekben rejlik

Az Egyesült Államokat fenyegető költségvetési szakadék közelsége egyre több republikánust győz meg arról, hogy támogassa Obama és a demokraták elképzeléseit, és mondjon igent az adóemelésekre.

Hiába enged egyre több republikánus Obama ellentmondást nem tűrő politiikájának és támogatja az adóemelést, könnyen lehet, hogy a „fiscal cliff”-alku azért hiúsul majd meg, mert a felek képtelenek megegyezni az egyes részletkérdésekben.

Patthelyzet

„Nem fogok aláírni olyan megállapodást, ami bármilyen formában megvédené a felső két százalékot attól, hogy több adót fizessen” – mondta el az elnök egy kampányjellegű eseményen, amikor egy virginiai családot látogatott meg és a gazdasági helyzetet vitatta meg velük. Barack Obama elképzelése szerint az adóemelés csak az amerikai lakosság legtöbbet kereső rétegét érinti, a „maradék” 98 százalék továbbra is a jelenlegi árfolyamon adózik majd. A demokraták minden adandó alkalommal hangsúlyozzák, hogy a „fiscal cliff” elkerüléséhez szükséges adóemelés csak a tehetős, évi 250 ezer dollárnál többet kereső amerikaiakra vonatkozik.

„A választásoknak következményeik vannak, az ország pedig hamarosan megérzi őket. Akármilyen egyezség is születik majd, az olyan elemeket fog tartalmazni, amelyek hátrányosak lesznek a gazdaságunkra nézve” – mondta el Bobby Jindal republikánus politikus. Továbbra is szinte általános vélemény a párt politikusai között az adóemelések elutasítása, egyre többen „állnak át” azonban a demokratákhoz és támogatják az adóemeléseket azért, hogy még az év vége előtt megegyezésre juthassanak és elkerülhessék a „fiscal cliff”-et.

Tom Coburn, oklahomai szenátor is támogatná a gazdagokra kivetett magasabb adókat, de csak akkor, ha az elengedhetetlenül szükséges lenne a recesszió elkerüléséhez. „Tudom, hogy növelni kell az állam bevételeit. Jelenleg nem nagyon érdekel, milyen úton-módon tesszük ezt.” Coburn hozzátette, hogy a mostani adóemelésből később éppen a republikánusok profitálhatnak majd, hiszen a demokraták számos eddigi szimpatizánsukat veszíthetik el a közterhek növelésével. Éppen ezért a republikánusoknak nem csak a válság elkerülése miatt érdeke az, hogy beleegyezzenek Obama feltételeibe. „Jelenleg minden szalagcím azt mutatja: a republikánusok azon vannak, hogy megvédjék a gazdagokat. Lehet, hogy létezik ennél rosszabb politikai pozícionálás, csak nem tudom, hogy mi lenne az” – nyilatkozta Bobby Jindal.

A megállapodás kulcsfigurája John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke lehet. Boehner előre szeretné rögzíteni a kötelezettségvállalásokat a demokraták részéről egy szélesebb körű megállapodás keretében, amely magában foglalná az államadósság és a költségvetési hiány lefaragására tett intézkedéseket. Obama azonban továbbra is azon az állásponton van, hogy a republikánusoknak először egyet kell érteniük a gazdagok adóemelésével, és csak ezt követően szeretné kidolgozni az egyezség részleteit az államadósság és a deficit leszorításáról.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb amerikai elfogadná, ha az évi 250 ezer dollárnál többet keresőket magasabb adóteher sújtaná, amennyiben ez elengedhetetlenül szükséges lenne egy megállapodáshoz. A republikánusok adóemelések elutasításával kapcsolatos hivtalos állásfogalásának lágyulása ellenére azonban a jelek továbbra is patthelyzet kialakulása felé mutatnak.

Alternatívák

Boehner továbbra sem tett le arról, hogy meggyőzze a demokratákat az egyéb opciókról is. „Lehetőség lenne rá, hogy növeljük a szövetségi kormány bevételét adóemelések nélkül, amelyek – úgy gondoljuk – károsak a gazdaságra nézve” – mondta.

A republikánusok készítettek egy saját javaslatot is, ami a következő tíz évben 800 milliárdos bevétellel számol az adótörvény reformjából, 600 milliárd dollárral a Medicare és egyéb egészségügyi programok felülvizsgálatából fakadó megtakarításokból, szintén 600 milliárddal egyéb költségcsökkentő intézkedésekből, valamint 200 milliárd dollárnyi bevétellel a fogyasztói árindex felülvizsgálatából.

Obama kategorikusan kijelentette: meg fog vétózni minden olyan intézkedést, ami megakadályozná azt, hogy a gazdagok adóterhei növekedjenek. A republikánusoknak viszont bizakodásra adhat okot az, hogy az elnök a Bloombergnek adott interjújában megemlítette: egy szélesebb körű adóreform részeként hajlandó lenne tárgyalni a gazdagok adócsökkentéséről, de csak jövőre és csak akkor, ha idén a republikánusok megszavazzák az adóemelést.

Obama hiánycsökkentő terve főként az adók növelésére épít: a következő tíz évben mintegy 1 billió dolláros bevétellel számol az adóemelésből. Az elnök persze nem csak és kizárólag a közterhek növeléséből szeretné talpra állítani a gazdaságot: nagy összeget, mintegy 50 milliárd dollárt szánna többek között munkahelyteremtésre is.

Az amerikaiaik többségének azonban továbbra is az lenne az érdeke, ha egyezségre tudna jutni a két nagy párt, hiszen a „fiscal cliff” alku elmaradása esetén a párton kívüli Adópolitikai Központ számítása szerint a középosztálybeli családok mintegy 2000 dollárral több adót fizetnek majd.

A nagy alku

Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy a republikánusok kénytelenek engedni a szűnni nem akaró nyomásnak, és bele kell egyezniük az adóemelésekbe – így a „fiscal cliff” huzavona most arra korlátozódik, hogy mennyi republikánust tud meggyőzni a Fehér Ház az adók támogatásáról. Steve LaTourette, a képviselőház egyik republikánus tagja azt nyilatkozta a szerdai konferenciaértekezletet követően, hogy elmozdulást érzékelt a képviselőház republikánus politikusainak felfogásában. „Úgy éreztem, egyre többen gondolják azt a pártban, hogy: az elnök megnyerte az első menetet az adókkal kapcsolatban, de most le kell ülnünk és győznünk kell a második fordulóban.” – mondta el LaTourette.

Ha alku születik, az nagyban lesz köszönhető John Boehnernek, a képviselőház republikánus elnökének, aki ez alkalommal is jelezte, hogy kezébe venné a helyzet rendezését. Boehner számára nem újdonság az egyezkedés, a múlt évben a Tea Party tagjait sikerült meggyőznie, hogy egyezzenek bele az adósságplafon emelésébe.  A politikus mostani sikeres fellépését mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a képviselőház azon republikánus politikusai, akik eddig hangosan tiltakoztak az alku ellen, most Boehner mögött állnak.

A tárgyalások azonban egyelőre holtpontra jutottak: Obama és Boehner az elmúlt héten csak egy telefont váltott egymással – a kommunikáció szinte teljes hiánya pedig eléggé megnehezíti a kompromisszumkötést. Szakértők szerint azonban az amerikaiak türelme egyre fogy, hiszen az ő pénzük bánja, ha nem tud megegyezésre jutni a két nagy párt – a közvélemény pedig egyre hangosabban fogja követelni, hogy a döntéshozók hagyják végre abba a partizánharcot és végezzék a munkájukat.