A republikánusok jövője: a válság

Válságban van a Republikánus párt. Az elnökválasztási vereség után elindult a kiútkeresés, és a párt politikusai elemezték a vereség okait. A háromrészes sorozatunk első részében a párt válságának okait próbáljuk felkutatni.

Az elnökválasztási vereség után rögtön elkezdték keresni a kiutat a válságból, a párt jelentősebb régi és mostani politikusai egyaránt megszólaltak. Az általános vélemény szerint a pártnak újra kell gondolnia a politikai üzenetét, a hozzáállását az afroamerikaiakkal, a spanyol-ajkúakkal és a nőkkel kapcsolatban. Utóbbi három választói csoportban a párt idén is nagy vereséget szenvedett.

Már nem elég a fehér keresztények támogatását elnyerni egy választási győzelemhez, ez az egyik általános konklúziója az idei elnökválasztásnak. A fehér népesség aránya az összlakosságon belül folyamatosan csökkent az utóbbi évtizedekben. Romney szavazóinak 79 százaléka, míg Obama szavazóinak csak 35 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Obama győzelmében a faji és vallási hovatartozás sokszínűsége játszott nagy szerepet. A spanyol-ajkú népesség folyamatos és jelentős növekedése a párt változatlanságának esetén tehát hosszú távon is lehetetlenné fogja tenni az elnökválasztási és kongresszusi győzelmeket.

Fontos következtetéseket lehet levonni a statisztikai adatokból. A demokrata elnökjelöltekre az elmúlt 20 évben egyre kevesebb fehér keresztény szavazott, ezzel együtt a republikánus elnökjelöltekre egyre többen szavaztak ennek a csoportnak a tagjai. Nőtt a vallási hovatartozás nélküli választók aránya: 1992-ben csak 7 százalékát tették ki a választóknak, idén már a 20 százalékát. Obama ebben a választói csoportban is tarolt, míg Romney képtelen volt megszólítani őket.

Ennek ellenére óvatosságra adhat okot, hogy a statisztika szerint délen a fehér szavazók egyre kevésbé szavaznak a Republikánus pártra. Délen a 1960-as évek polgárjogi mozgalmai óta, amelyek az afroamerikaiak panaszait akarták orvosolni, stabil volt a republikánus többség. Ez a többség azonban évek óta csökken, és nem csak a spanyol-ajkú és az afroamerikai népesség növekedése miatt. A párt megújítása nélkülözhetetlen lehet a trend megfordítására.

A választói kollégium összetétele is kedvezőtlen a párt számára. A legnagyobb lakosságú, azért legtöbb elektori szavazatot adó államok szinte mind stabil demokrata államok lettek (Kalifornia, New York, Pennsylvania, Illinois, Michigan), míg a republikánusok csak Texasban népszerűek. A ’70-es és ’80-as években ezek az államok mind bizonytalan államok voltak, és nagy küzdelem folyt értük. Ebben az időszakban a demokraták küzdöttek hasonló problémával, mint most a republikánusok: bár a szavazatok számában nem maradtak el nagyon a rivális párttól, az elektori szavazatban hatalmas különbségek voltak. A demokratáknak alig sikerült túllépniük a lélektani határt jelentő 300 elektori szavazatot 1968 és 1988 között – azóta ez a republikánusoknak nem sikerült. A spanyol-ajkú népesség növekedése hamarosan Texasból bizonytalan államot csinálhat, és ha ezt nem sikerül más állam megszerzésével ellensúlyozni, a republikánusokra nem vár fényes jövő. 

A keresztényeken belül az evangéliumi keresztényeknek nevezett protestáns és neoprotestáns egyházak jelentik a republikánusok fő bázisát. Az evangéliumi keresztények az utóbbi időben egyre többször okoznak kellemetlenségeket a Republikánus Pártnak. Gyakran szélsőségesen konzervatív jelöltekkel szimpatizálnak, mint például Todd Akin vagy Richard Mourdock, akik az ellenmondásos nyilatkozataik miatt elijeszthetik a mérsékelt szavazókat. A párt konzervatív szárnya ugyanakkor elégedetlen azzal, hogy Reagan óta mindig mérsékelt republikánus elnökjelöltekre kell szavazniuk, ahelyett, hogy végre egy konzervatívabb republikánus lenne a párt elnökjelöltje. Mivel a párt szavazóinak döntő részét teszik ki az evangéliumi keresztények, ezért a véleményüket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor egy fehér evangéliumi keresztény, konzervatív elnökjelöltnek nem sok esélye lehet megszólítani az ateistákat vagy a latinokat. A párt stratégáinak sokak szerint tehát egy elégedetlen konzervatív tömeg figyelmen kívül hagyása és az újabb választási vereség között kell választaniuk.

Az illegális bevándorlókhoz való viszony megváltoztatása szükséges a spanyol-ajkú szavazók megszerzésének érdekében – véli egy új republikánus szervezet, a „Republikánusok a bevándorlási reformért.” A véleményük szerint azzal, hogy a párt sok tagja szigorúan viszonyul az illegális bevándorlókhoz, elriasztják a spanyol-ajkú szavazókat. Florida és Colorado példája is mutatja, hogy ezek a szavazatok nélkülözhetetlenek sok bizonytalan állam megszerzéséhez, és az se véletlen, hogy Marco Rubio, kubai származású floridai szenátor az új szervezet egyik legfontosabb támogatója.

Van azonban ok az optimizmusra is. Egy politikai elemző véleménye szerint több okból kifolyólag az előbb ismertetett hátrányok mellett sok minden segítheti a pártot. Az idei, széles körben gyengének tekintett republikánus elnökjelölti mezőnyhöz képest 2016-ra a párt következő generációs nagyágyúi sokat segíthetnek: Marco Rubio és a többi feltörekvő republikánus versenyéből sokkal jobb jelölt kerülhet ki, mint Romney. A szerző szerint a pártot segítheti a közülük kikerülő sok kormányzó. A választói kollégium összetételével kapcsolatos problémákat pedig jó programmal könnyen helyre lehet hozni, és az eddig szinte mindig biztos nyolcévenkénti pártváltás a Fehér Házban 2016-ban republikánus győzelmet hozhat.

A következő részben a lehetséges 2016-os republikánus elnökjelölteket és a következő generáció nagyágyúit mutatjuk be, és röviden felvázoljuk, hogy ezekről a problémákról mit gondolnak.