Merre tart Líbia?

Dr. Csejtei Istvánnal, korábbi líbiai nagykövettel, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának oktatójával beszélgettünk Líbia jelenéről, jövőjéről, a Közel-Kelet és az Európai Unió kapcsolatáról. Vannak újabb polgárháborúval fenyegető aggályok Líbia körül, az átalakulás elhúzódik, a rend nem tud megszilárdulni az országban. Európának sokat jelent a közel-keleti átalakulás, a szomszédságpolitika prioritásainak változásához is vezethet.

A Kadhafi rezsim buktatása óta eltelt egy év, a demokratikus választások is lezajlottak Líbiában. Hol tart most az ország az átalakulás útján?

Líbiában az átalakulás a vártnál jobban elhúzódott, aminek több oka is van. Egyrészt, a hagyományosnak mondható területi, etnikai ellentétek a milicista szervezetek révén tovább súlyosbodnak. Erről tesznek tanúbizonyságot a Bani Walidban zajló események, ahol a még Kadhafi hű szervezetlen hadsereg elrabolta és megölte azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt rátalált a bujkáló diktátorra. Problémát jelent az emberek lefegyverzése is. Ugyan a kormány meghirdette a beszolgáltatás programját és többen le is adták fegyvereiket, de nem mindenki. A milíciák továbbra is fel vannak szerelve és emellett magánbörtönökkel is rendelkeznek, ahol bosszúállás és leszámolások is elképzelhetőek. Saif al-Iszlám, Kadhafi legkedvesebb és egyben legtehetségesebb fia is egy ilyen börtönben raboskodik. Hátráltatja az átalakulást, hogy az államapparátus, az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg nincs megfelelően kiépítve.

A szeptember 11-i Bengáziban található amerikai főkonzulátus megtámadása is azt jelzi, hogy a rend nem állt helyre az országban. Véletlen az időzítés vagy meghúzódik valami a háttérben?

Én azt feltételezem, hogy van benne időzítés. Valószínűleg a kezdetben békésnek induló tüntetésekbe bekapcsolódtak szélsőséges erők, akik azután ezt az egész tüntetést ilyen tragikus kimenetelűvé tették. A nagykövet valószínűleg csak látogatóban volt Tripoliból Bengháziban, az amerikai főkonzulátuson, amikor a tüntetés miatt életét vesztette.A hírek ellentmondásosak, felvételek szerint maguk az elkövetők vitték kórházba Christopher Stevenst, de ez nem von le semmit abból, hogy ne lett volna megtervezve. Nem lehet véletlen, hogy ilyen nagyságrendűre fajult és ha így van, akkor az időzítés is valószínű. Ez a tragédia azonban rávilágít arra, hogy Líbiának segítségre van szüksége és ez folyamatban is van, hiszen az USA tengerészete a az ország partjainál állomásozik és készen áll egy esetleges beavatkozásra. Fokozott figyelemmel kísérik azokat a térségeket, csoportokat, ellenállási gócpontokat az országban, amelyek nyíltan szembefordulnak a vezetéssel. Fenn áll a veszélye, hogy a líbiai polgárháború kiújul.

Az Muszlim Testvériség politikai szárnyát, az Igazságosság és Újjáépítés Pártját képviselő Ali Zidánt választotta miniszterelnökké a nemzetgyűlés. Van ennek jelentősége az ország számára?

Nem hiszem, hogy lenne jelentősége. A Muszlim Testvériség nem olyan erős, mint Egyiptomban, még a tunéziaitól is gyengébb. A nemzetgyűlés konszenzusos személyeket választ,mint az országgyűlés elnöke, aki évekig az ellenállás megtestesítője, a másként gondolkodók jelképe volt. Valószínűleg nem tesz majd nagy befolyásra szert Líbiában a szélsőséges iszlamista mozgalom, ami nagy előnye lehet a másik két országgal szemben. Így gyorsabb lehet a demokratizálódás folyamata és hosszabb távon, ha megoldják a már említett problémákat, az olajra, a földgázra és más természeti adottságaira és a viszonylag szélesebb körű többpártrendszerű kormányra építve a fejlődés is intenzívebb lehet.

Az arab tavasz kezdetén Európa volt az, aki a felkelők segítésének élére állt. Milyen érdekeket sértett ez akkor, illetve kialakul-e valamilyen leköteleződés Európa irányába?

2011. március 17-én született ez a döntés főként Franciaország részéről, egy Líbiáról szóló párizsi konferencia közepén Nicolas Sárközy adott parancsot Kadhafi hadseregének feltartóztatására. Nagyon súlyos helyzet állhatott volna elő a francia beavatkozás nélkül. Ez egy meglehetősen pozitív tett volt, aminek az irányítását aztán a NATO vette át és a szervezet számára is egy sikertörténet lett. Különösebb érdeksérelmet nem látok, annál is kevésbé, mert mindez masszív amerikai támogatás nélkül nem valósulhatott volna meg. Az USA haditengerészete, légiereje is jelen volt és elektronikai eszközöket biztosítottak. Nélkülük és a NATO keretein kívül ez nem valósulhatott volna meg, mivel az Európai Unión belül még nem alakultak ki az ehhez szükséges kompetenciák. A térség számára ez fontos esemény volt. Egyrészt felismerhettük, hogy az Európai Unió természetesen csak amerikai támogatással, de képes beavatkozni a jó ügy érdekében. Ugyanakkor Líbia sem felejti el egyhamar, hogy akkor ezt a támogatást megkapták, ami nélkül a felkelés eleve halálra lett volna ítélve. Azonban a beavatkozást nem lehet futószalagszerűen megismételni, ezt látjuk most Szíria kapcsán. Kína és Oroszország érdekeit sértené, ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsában minden beavatkozási kísérletet megvétóznak.

Ennek ellenére a térséget az USA-ellenesség jellemzi. Miért törpül el az emberek szemében az amerikai segítség?

Igen, ez egy ellentmondás, de az Amerika-ellenességnek nem Líbia az oka. Líbia esete valamelyest enyhítette az Irak, Afganisztán, a guantánamói börtön, a megelőző csapás elmélete, a palesztin-izraeli viszonyban az egyoldalúan Izrael mellett való állásfoglalás és George W. Bush nyolc évig tartó arabellenes retorikája miatt kialakult ellenszenvet.

Mit jelent az Európai Unió számára az átalakuló Közel-Kelet? Mi várható a jövőben?

A jövőben az európai integráció szomszédságpolitikájának fontos iránya kell, hogy legyen a tőle délre eső térség. Franciaország történelmi okok miatt kifejezetten támogatja a déli partnerség kialakítását és Nagy-Britannia szorosan követi ebben az elképzelésben. Ez a két tagállam rendelkezik jelentős hadsereggel az Európai Unión belül és szorosan együtt is működnek. Spanyolország és Olaszország földrajzi helyzetük révén szintén támogatják Franciaországot és ezzel négy nagy tagállam áll a szomszédságpolitika déli nyitása mellett. Egyiptomot, Tunéziát és Líbiát az EU kiemelt partnerként tudja kezelni a jövőben, de ez még nincs napirenden. Először a térségnek saját magát kell konszolidálnia, a líbiai rezsimnek meg kell erősödnie és az Európai Uniót is egyelőre leköti az Európai Egyesült Államok létrehozásának gondolata. Jelenleg a bankunió van napirenden, ami az eurót már bevezetett tagállamokban a bankok központi ellenőrzését jelenti, garanciát nyújt majd a befektetők pénzére, s a bankok számára az egész euró-térségben egységes csődeljárást alakít ki. Az Európai Unió most egyértelműen elindult a szorosabb integráció útján és a fontos déli szomszédok konszolidációja után biztosan jól működő kapcsolatok fognak kialakulni a dél-mediterrán országokkal is.