Harmadik pártiak a nagyok ellen

Barack Obama és Mitt Romney még a kampány utolsó napjaiban is vérre menő küzdelmet folytat azért, hogy meggyőzze a bizonytalan szavazókat. A verseny rendkívül szoros, a különbség a demokrata és a republikánus elnökjelölt között egy százalék körül mozog. Könnyen lehet, hogy nem is ők, hanem az amerikai politika kevésbé ismert szereplői döntik majd el a végeredményt: az úgynevezett „harmadik pártok”.

Hiába vannak kevesen, hiába kicsi a támogatottságuk, nekik is van véleményük és el is mondják azt. A libertariánusok, a Zöld Párt és az Alkotmány Párt olyan kérdésekkel is foglalkozik, ami az Egyesült Államok elnöki székéért folytatott versenyben Obama és Romney kampányából kimaradt. A harmadik pártok jelöltjei ráadásul saját elnökjelölti vitát is tartanak.

Mi az a „harmadik párt”?

A „harmadik párt” kifejezést minden egyes, a két nagy párton kívüli politikai tömörülésre használják, legyen az párt vagy független, politikailag nem elkötelezett jelölt. Az, hogy az Egyesült Államokban csupán két nagy párt verseng a hatalomért, történelmi okokra és az amerikai választási rendszer jellegzetességeire vezethető vissza. A legtöbb államban ugyanis a „győztes minden visz” elve érvényesül a választásokon, azaz az élen végző jelölt gyűjti be az elnyerhető összes delegált támogatását, a tőle akár csak néhány szavazattal is lemaradó többi jelölt pedig üres kézzel távozik. Mivel csak egyvalaki nyerhet, a győzelemre a nagy pártok jelöltjeinek nagyobb az esélye.

Az Egyesült Államokban a harmadik pártok általában csak arra szolgálnak, hogy olyan fontos kérdésekre hívják fel a figyelmet, melyeket a két nagy párt figyelmen kívül hagyott, a legtöbb esetben azonban főbb programpontjaik és elképzeléseik a nagy pártokéit másolják. Ha viszont olyan új kérdést hoznak be a közbeszédbe, amellyel nagyszámú támogatót győzhetnének meg, a két nagy párt valamelyike – vagy mindkettő – sajátjaként kezd foglalkozni a témával, elszívva a kis párt támogatóit is. Ritka, de még fontosabb szerepük az, hogy akár el is dönthetik a versenyt, amikor rendkívül szoros az állás.

1992-ben Ross Perot jött, látott és győzni ugyan nem győzött, de érdemben beleszólt az elnökválasztás végeredményébe. A milliárdos a szavazatok 19 százalékát szerezte meg akkor, amikor George Bush és Bill Clinton versengett az elnöki székért.  Elemzések szerint főleg a republikánus oldaltól vett el szavazatokat, így közvetve ugyan, de hozzájárult Bill Clinton első elnöki ciklusához a Fehér Házban. Perot a következő választásokon már nem tudta megismételni a bravúrt, de 1992-es szereplése így is a második legjobb eredmény a harmadik párti vagy független jelöltek között, Teddy Roosevelt 1912-es, a Progresszív Párt színeiben elért 27,5%-os eredményét követően. A harmadik pártok politikai sikerei azonban mindig rövid életűnek bizonyultak.

A jelöltek

A 2012-es választásokon három nagyobb olyan „harmadik párt” van, amely több mint százezer regisztrált szavazóval rendelkezik: a Libertariánus Párt, a Zöld Párt és az Alkotmány Párt. A három nagyobb szervezeten kívül számos kisebb párt is működik, ezek támogatottsága azonban szinte elhanyagolható.

A Libertariánus Párt jelöltje Gary Johnson, aki korábban nyolc éven át Új-Mexikó állam kormányzójaként tevékenykedett republikánus színekben, így tapasztalt politikusnak számít. A libertariánusok főbb célkitűzései között szerepel a minimálisan szabályozott piacgazdaság, a kevésbé erős állam, erős civil szabadságjogok (beleértve az azonos neműek házasságát is), a marihuána legalizálása, nyílt bevándorlási politika, beavatkozás-mentes külpolitika, valamint a rugalmasabb közvetlen demokrácia elérése. Mivel Johnson ismertebb politikus, így akár republikánus szavazatokat is szerezhet, de a demokratáktól is vonhat el voksokat olyan kérdésekkel, mint például a melegek jogainak támogatása.

A Zöld Párt elnökjelöltje Jill Stein. A 62 éves orvosprofesszor kevésbé gyakorlott politikus, mint a Libertariánus Párt elnökjelöltje, hiszen legmagasabb politikai pozíciója mindössze a Massachusetts államban található Lexington képviselő-testületi tagsága volt. A zöldek legfőbb programpontjai között vannak többek között a társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség, erőszakmentesség, decentralizáció, nemek közötti egyenlőség, továbbá a globális felelősség és a fenntarthatóság kérdése.

A harmadik olyan szervezet, amely mérhető számú szavazatot szerezhet a két nagy párt mellett, az Alkotmány Párt. A szervezet igazi konzervatív eszméket vall, legfőbb célkitűzésük az, hogy moratóriumot vezessenek be a bevándorlásra, az illegális bevándorlókat pedig kemény szankciókkal sújtsák. A párt legfőbb támogatója a keresztény jobboldal, 2012-es elnökjelöltje pedig Virgil Goode. Goode is tapasztalt politikus: képviselőházi tag is volt. Az Alkotmány Párt könnyen lophat voksokat azoktól a republikánus szavazóktól, akiknek Mitt Romney nem elég konzervatív.

A harmadik pártok vitája

Hiába nincs esélyük beleszólni a nagyok versengésébe, a harmadik pártok jelöltjei is megtartották a saját vitájukat, méghozzá Obama és Romney utolsó összecsapása utáni napon. Ezt a vitát érthető módon nem övezte akkor érdeklődés mint a „nagyokét”, de az interneten viszonylag sokan követték nyomon az eseményt. A legnagyobb név mindenesetre nem egy politikus volt, hanem Larry King, az ismert televíziós személyiség, aki Don Quijotéknak nevezte a jelölteket.

A harmadik pártok vitája gyakorlatilag az amerikai politika sokszínűségét volt hivatott bemutatni. Noha bizonyos értelemben ezek a jelöltek képviselik a politika két szélső, a mainstreamből kiszoruló pólusát; a jelöltek eltérő értékrendjük és nézeteik ellenére mégis egyetértettek néhány olyan kérdésben, amelyet sem a demokraták, sem pedig a republikánusok nem érintettek a kampányuk során. Ilyen volt például a Pentagon költségvetésének csökkentése, vagy a tavaly elfogadott, 2012-es évre vonatkozó NDAA törvény (National Defense Authorization Act – Nemzetvédelmi felhatalmazási törvény) kérdése. A rendelet értelmében az Egyesült Államok hadserege elfoghat és bírósági döntés nélkül, határozatlan időre előzetes letartóztatásba helyezhet bármely olyan személyt – a világ bármely pontján –, aki gyanúba keveredik terrorista bűncselekménnyel kapcsolatban.

Voltak természetesen vitás kérdések is, amelyekkel kapcsolatban igazán megmutatkozhatott a jelöltek világnézetbeli különbsége. A zöldpárti Stein például az ingyenes főiskolai oktatásért korteskedett, Johnson a kannabisz legalizálása mellett foglalt állást, de szintén heves tiltakozás követte Goode bevándorlással és a bevándorlókkal szembeni szankciókkal kapcsolatos elképzeléseit.

Befolyás támogatottság nélkül

A Gallup előrejelzése szerint a harmadik pártokra leadott szavazatok aránya minimális, alig néhány százalék körül mozog majd az összesítésben. Mégis lehet azonban, hogy ez az alig mérhető támogatottság dönti majd el a nagyok versenyét. A Real Clear Politics legfrissebb felmérése szerint Mitt Romney és Barack Obama közti különbség egy-másfél százalék, így az eredmény akár a harmadik párti jelöltekre leadott szavazatokon is múlhat majd novemberben.

Harmadik pártinak lenni azonban nem túl kifizetődő. Mit tartogat a jövő a libertariánusoknak, az Alkotmány Pártnak és a Zöld Pártnak az amerikai rendszerben? Valószínűleg ugyanazt, mint az elődeiknek: egyik, másik vagy mindkét nagy párt „ellopja” programjukat, elnyeri támogatóikat, mint ahogyan ez azzal a Reform Párttal is történt, amelynek színeiben Ross Perot hatalmas sikert ért el 1992-ben. A demokraták és a republikánusok magukévá tették a párt olyan kérdéseit, mint például a költségvetés kiegyensúlyozása vagy a szövetségi kormány átalakítása – a Reform Párt pedig ezt követően nem tudta megismételni a bravúrt a következő választásokon. Ha 2012-ben például a Zöld Pártnak sikerül számottevő mennyiségű szavazatot szereznie novemberben, valószínűleg a történelem megismétli önmagát és valamelyik – vagy mindkét – párt magába olvasztja a zöldek programját, hiszen a rájuk leadott szavazatok azt jelzik, hogy igény van ezeknek a problémáknak a megoldására.

Nem véletlen tehát, hogy a „nagyok” is figyelemmel kísérik a „kicsik” működését, hiszen mindenki tudja: a harmadik pártok közvetve ugyan, de beleszólhatnak a versengésbe. Ha a 2012-es kampány utolsó napjaiban sem változik számottevően a különbség Barack Obama és Mitt Romney támogatottságában, ha továbbra is ilyen szoros marad az állás, könnyen lehet, hogy a harmadik pártok ismét történelmet írnak.