Az elnökválasztás előtti utolsó összecsapás

A floridai Boca Raton-ben került sor a harmadik és egyben utolsó elnökjelölti vitára Obama és Romney között, immár másodszorra külpolitikai témakörben. Az alig pár órája lezajlott szóváltás a várakozásoknak megfelelően kevésbé volt harcias, mint a múlt heti összecsapás, hiszen az előző, szabadabb town hall-formátum után – ezúttal Bob Schieffer moderátorral kiegészülve a CBS News-tól – ismét egy kör alakú asztalnál vitázhattak a jelöltek.

A tegnap esti vita a legutóbbi közvélemény-kutatások ismeretében különösen fontos: a The Wall Street Journal és az NBC News felmérése szerint egyaránt 47-47 százalékon áll Barack Obama elnök, valamint republikánus kihívója, Mitt Romney országos támogatottsága. Ez az eredmény a CNN által vezetett, több felmérést átlagoló Poll of Polls-index eredményével is megegyezik. Az ugyancsak közvélemény-kutatásokat összegző RealClearPolitics viszont 0,25 százalékos előnyt mutatott ki Romney oldalán. A The Washington Times és a Zogby intézet közös mérése szerint pedig Obama 49,7, Romney pedig 47,3 százalékon áll, a bizonytalanok tábora pedig 3 százalékra zsugorodott.

Az utolsó elnökjelölti vitát megelőző felmérések egyébként azt is kimutatták, hogy külpolitikai és nemzetbiztonsági ügyekben egyértelműen Obamában bíznak jobban a választók, így ennek tudatában talán a jelenlegi elnök némileg magabiztosabban ülhetett oda a nézők elé, mint például a múlt heti, belpolitikai témakörű vitában.

Bob Schieffer moderátor a pontos kérdéseket természetesen nem jelentette be előre, csupán azt, hogy ez a vita kifejezetten a külpolitikának lesz szentelve, azon belül is a Közel-Kelet változásáról, az afganisztáni háborúról, a pakisztáni helyzetről, az iráni nukleáris programról, Kína megerősödéséről és az Egyesült Államok világban betöltött szerepéről fog szólni.

A mostani kilencven perces vitát tehát hat negyedórás részre osztották fel, mindegyik kérdéskör esetében két-két perc válaszlehetősége volt a jelölteknek, amelyet már a konkrét vita követett – természetesen azonban a pontosan megtervezett menetrendbe ezúttal is beleszóltak mindketten, újra egymás szavaiba vágva.

Obama már a vita elején kijelentette, Romney-nak nincs igaza, egyszerűen vegyes üzeneteket közvetít, amelyek mind a barátokat, mind pedig az ellenségeket csak összezavarják. Saját maga az Egyesült Államok haderejének főparancsnokaként egy dolgot biztosan megtanult: a szövetségesek és az ellenségek felé egyaránt világosan kell kialakítani az álláspontokat. Romney az elnök támadásaira egyébként igen ügyesen reagált, ugyanis rögtön azzal hárított, most nem az ő támadásának van itt az ideje, hanem sokkal inkább arról kellene beszélni, hogyan fognak a Közel-Kelet kihívásaival megküzdeni.

A kezdő és az egyik legfőbb téma ismét Líbia volt, újabb alkalmat teremtve Romney-nak arra, hogy rávilágítson arra, a republikánusok szerint Obama nem tudta megfelelően kezelni az Arab Tavaszt követő instabilitást a térségben. Líbia említése a múlt héten egyébként kevésbé volt sikeres támadás Romney részéről, hiszen azt állította, Obamának két teljes hetébe került kimondania, a bengázi támadás terrorcselekmény volt. Candy Crawley, múlt heti moderátor, a CNN vezető politikai tudósítója szinte azonnal felhívta a republikánus jelölt figyelmét arra, az elnök már másnap kimondta a terrorcselekmény tényét egy sajtótájékoztatón. Az amerikai konzervatív média értékelése szerint egyébként Crawley részrehajlóan vezette az elnökjelöltek második televíziós vitáját, és nem egyértelmű, hogy a republikánus Mitt Romney alulmaradt volna a szópárbajban.

Romney nem mulasztott el kedveskedni sem Obamának, így gratulált Oszama bin Laden megöléséhez, a demokraták által a kampányban előszeretettel emlegetett eredményhez, azonban dicsérő szavait már jóval kritikusabban folytatta: nem találnak kiutat ebből a zűrzavarból –  „we can’t kill our way out of this mess.” Romney tovább folytatta, szerinte ugyanis a Közel-Kelet térségében lévő szélsőségek ellen olyan átfogó stratégia szükséges, amellyel a jelenlegi elnök nem rendelkezik.

A külpolitikai kérdésekre való válaszok közben mindkét elnökjelölt egyaránt gyakran visszautalt az amerikai belpolitikára is: egy hatékony amerikai külpolitikai ugyanis megköveteli az erős hazai gazdaságot. Az utólagos visszatekintés alapján a vita egyharmada átterelődött a gazdasági kérdésekre, amely kiváló alkalom volt mindkét jelöltnek arra, hogy utoljára fejthesse ki a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt az amerikai gazdaságot javító, illetve megmentő terveit.

Romney egyébként Obamához képest gyakrabban hozta fel a belpolitikai problémákat a vita során, hiszen ez az egyik legnagyobb támadási felülete az elnökkel szemben, annak hibáira való rámutatás. Így szóba került a csökkenő reáljövedelmek és a növekvő szegénység is, és saját tervei mindezek megoldására, különösen a munkahelyteremtésre fókuszálva.

Romney bíráló szavai mellett Obamát sem kellett félteni, aki ezúttal nem mulasztotta el felemlegetni ellenfele azon nyilatkozatait a kampány során, amelyekben teljes tévedésben volt, így például amikor Oroszországot nevezte a nemzet legnagyobb geopolitikai riválisának. A demokrata jelölt emlékeztette Romney-t, a hidegháborúnak már több mint húsz éve vége, szerinte úgy tűnik, az 1980-as évek külpolitikájára vágyik a republikánusok jelöltje. Obama Romney elképzeléseit ezek után már egyszerűen csak rossznak és pusztítónak nevezte.

A demokrata elnök szerint négy évvel ezelőtt, hivatalba lépésekor olyan bizonytalan gazdasági helyzetben volt az ország, amelyhez nem térhetnek vissza, sem pedig az azt okozó republikánus politikához. Romney a helyzetet gyorsan kihasználva kijelentette: ő pedig biztosan nem akar visszatérni az elmúlt négy év politikájához.

A vitán szóba került Irán is, Obama megígérte, amíg ő az elnök, addig nem valósulhat meg Irán nukleáris programja: egy ilyen atomfegyverekkel felszerelkezett ország a lehető legnagyobb veszélyt jelentené, mind az Egyesült Államok, mind pedig Izrael biztonságára nézve. Romney lényegében ugyanígy vélekedett e kérdésben, így nagy eltérést nem fedezhettünk fel válaszaik során, azonban azt kijelentette, a jelenlegi szankciókon szigorítana.

Ami pedig a már múlt héten is szóba kerülő Kínát illeti, mindkét jelölt ismét kemény fellépést ígért a terjeszkedő nagyhatalommal szemben, ennek első lépésében pedig szinte egyet is értenek: az amerikai dollárhoz képest jelentősen alulértékelt kínai fizetőeszköz, a jüan helyzetét kell miharamabb rendezni.

A tegnapi vitán összességében tehát Obama volt az agresszívabb fél, a múlt heti ütközethez hasonlóan – valószínűleg nem feledte el az első vitán elszenvedett, egyértelmű vereségét Romney-val szemben. A mostani, külpolitikai összecsapás legfőbb célja az elemzők szerint csupán annyi volt, hogy 14 nappal a választások előtt még világosabbá váljon az amerikaiak számára, melyik jelölt lenne a legalkalmasabb az Egyesült Államok főparancsnoki posztjára. Immár mindhárom elnökjelölti vita ismeretében pedig sokak szerint a legutolsó volt a legkevésbé izgalmas – újat már nem igazán hallhattunk.