A jó, a rossz és a macedón

Új reményekkel vághat neki Macedónia az európai uniós csatlakozás rögös útjának, az Európai Bizottság idei jelentésében bizonyos elmozdulások történtek, ám a végső szót tovább is Görögországnak kell kimondania. A kormány túlélte a belső válságot és immáron a jövő évi helyhatósági választásokra koncentrál, a kérdés viszont továbbra is fennáll, hogy az ország melyik irányba fog haladni tovább – a nacionalista elszigetelődés, vagy a lassú és kompromisszumos fejlődés felé?

A macedón helyzetről mindig a legendás Pink Floyd együttes „Time” című slágere jut eszembe, ahol ezekkel a sorokkal ábrázolják az idő múlását: 

„Kicking around on a piece of groundIn your home town Waiting for someone or something To show you the way”

A „jó és a rossz” 

Szkopjéban hamar rájöttek, hogy Görögország nem fogja beadni a derekát és az Európai Unió sem kíván nyíltan szembekerülni az egyik tagállamával. A 2000-es évek elején még sok ország úgy tekintett Macedóniára, mint egy ártatlan kisgyerekre, akit a nagyobbak minden ok nélkül terrorizálnak, de mára ez a szemlélet szertefoszlott. Az európai uniós tagállamok zöme (köztük Magyarország is) elhatárolódott a felülről történő beavatkozástól és a közös megegyezésen alapuló tárgyalásokra bízták Szkopje és Athén vitáját. Miért? Egyszerű a válasz, az évek során Európában szinte mindenki rájött, hogy a konfliktus kialakulásáért és mai fejleményekért mindkét fél jelentősen hozzátett makacsságával és értelmetlen nacionalizmusával.

Az Európai Bizottság 2009 óta kiadott éves jelentéseiben a csatlakozási tárgyalások elindítását kezdeményezte Macedóniával, viszont a kérdés nem került az Európai Tanács elé, ugyanis Görögország vétójogával élve minden alkalommal a névvita lezáráshoz kötötte a csatlakozási fejezetek megnyitását. A Hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) elmarasztaló ítélete, a 2012-től elindított Magasszintű Csatlakozási Párbeszéd (HLAD) és a macedón diplomácia szűnni nem akaró törekvései bizonyos vérfrissítést eredményeztek a Bizottság 2012-ben készített éves jelentésében. Görögország, érezve hogy az Európai Bizottság akár a görög állásponttal homlokellentétes indítványt javasolna a Tanácsnak, kevesebb, mint egy hónappal a jelentés nyilvánosságra kerülése előtt konfliktuskezelő memorandumot küldött Szkopjénak (és Brüsszelnek). A macedón kormány 2012-ben több alkalommal is miniszteri találkozókat kívánt kezdeményezni görög kollégáival, ám Athén részéről rendre nem érkezet válasz a macedón felkérésekre. Brüsszel látszólag megelégelte a görög hallgatást és diplomáciai nyomással rábírta Athént, hogy kezdeményezze a „megbékélést”.

A meglepően gyorsan megalkotott memorandumban természetesen semmi újdonsággal nem találkozhatunk, viszont a macedónok, különösen a Macedón Szociáldemokraták Uniója (SzDSzM) ellenzéki párt továbbra sem elégedett a görög állásponttal. A görögök egyszerű, ám annál vitathatóbb javaslattal álltak elő az ország nevét illetően: az országot földrajzi előtaggal lássák el (például Észak-Macedónia), ám ezt a névhasználatot mind külföldön, mind belföldön kötelező lenne használni. Bármennyire is készségesek a görögök ezzel a javaslattal, nagyon jól tudják, hogy Szkopje nem fogja meg belemenni egy alkotmánymódosításba (ugyanis ott a hivatalos államnév Macedón Köztársaság). A javaslat azon része, hogy a macedónok belföldön sem nevezhetnék országukat Macedóniának, szinte garantálja a memorandum bukását. A memorandum egyetlen elfogadható része Szkopje számára a területi igények hiánya, ugyanis a 90-es évek óta Macedóniában nem esett szó területi revízióról. Nikola Poposzki macedón külügyminiszter azt is kifogásolta, hogy a 134 állam vonatkozásában is (köztük Magyarország), amelyek elismerték Macedónia alkotmányos államnevét, érvényes lenne az új államnév, amelyről megegyezne a két szomszédos ország.

A görögök két érdekes klauzulát is belehelyeztek a memorandumba: nem avatkoznak be a másik állam belügyeibe és szigorú ellenőrzést vezetnek be a nemzeti örökségek felügyeleténél. Az első klauzulával Athén határozottan azt kívánja elkerülni, hogy Szkopje beavatkozzon az észak-görög Makedónia tartományban élő szlávajkú lakosság sorsába. A kérdés azért is került erőteljesen előtérbe, mert a macedón média szerint görög szélsőjobboldali szimpatizánsok halálra vertek egy macedón nemzetiségű görög állampolgárt. A görög média éppen az ellenkezőjét állítja az esetről, miszerint az esetnek semmi köze nincs az etnikai hovatartozáshoz, valamint, hogy valójában meg sem történt az eset.

Az Európai Bizottság pozitív kezdeményezésként értékelte a görög külügyminiszter által benyújtott memorandumot és ismét felszólította a feleket, hogy közös megegyezésre lesz szükség. Éves jelentésében az Európai Bizottság több, akár mérföldkőnek is nevezhető újítást említ, amelyekkel lendületet kívánnak adni a szappanoperába illő konfliktus megoldásának. A Bizottság először használta a macedón jelzőt, először emelte be az ICJ ítéletét és először kötötte a csatlakozási tárgyalások megkezdését a névvita rendezéséhez. A Bizottság tartózkodó álláspontján továbbra sem változtatott, ám világosan a két fél tudtára adta, hogy elég volt a presztízsrombolásból. Azzal, hogy a névvita rendezése hivatalosan is az egyetlen olyan akadályozó tényezője a macedón csatlakozási folyamat elindításának, a Bizottság egyrészről végérvényesen lezárta a más indokokkal történő kínos magyarázkodást, másrészről falhoz állította Macedóniát. Stefan Füle bővítési biztos és Nikola Gruevszki macedón miniszterelnök brüsszeli találkozásuk során megtárgyalták a görög memorandumot és a decemberben esedékes Európai Tanács-ülést nevezték meg, mint időpontot, ahol eldől, hogy megindulnak-e a csatlakozási tárgyalások. A Bizottság egy igen kétértelmű elemet is beemelt a jelentésbe, miszerint a görög-macedón tárgyalások „korai fázisában” kell megoldani a névvitát, és csak ekkor lehetséges a gyors csatlakozási tárgyalások megindítása Szkopjéval. A macedón ellenzék azt követelte Nikola Gruevszki kormányfőtől, hogy értelmezze ezt a részletet, ugyanis szerintük ez a megállapítás a görög memorandum elfogadására kötelezné a macedónokat. 

Macedónia legjelentősebb támogatói között találjuk Nagy-Britanniát, Svédországot, Ausztriát és Szlovákiát, ők folyamatosan sürgetik az előcsatlakozási tárgyalások megkezdését, ám ellentétes hangok is vannak az Európai Unión belül. Nem rég a német belügyminiszter kérvényezte a macedón és szerb állampolgárok vízummentes státuszának befagyasztását, mivel a macedón menekültek száma Németországban csak idén 50 százalékkal magasabb volt, mint a 2011-es adatok szerint. Hans-Peter Friedrich szerint tarthatatlanná vált a 2009 óta beáramló szerb és macedón menekültek által kért szociális juttatások mértéke. A német véleményt több másik ország is osztja, Belgiumban és Franciaországban is megnőtt a nyugat-balkáni országokból bevándoroltak (többségükben illegális bevándorlók) száma.

„… és a csúf”

A Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO-DPMNE) kormány tagjainak más okokból is főhet a feje, mégpedig amiatt, hogy a már több mint 1,5 hónapja fennálló belpolitikai patthelyzet teljes mértékben megbénította a macedón törvényhozást. Korábbi elemzésünkben már ismertettük a VMRO-DPMNE és koalíciós társa, a DUI közötti ellentét hátterét, viszont az azóta eltelt időszakban komoly események zajlottak le. A fő ellenzéki erőnek számító SzDSzM bizalmatlansági indítványt nyújtott be a koalíciós kormány ellen annak érdekében, hogy bebizonyítsa korábbi állítását, miszerint kormányzati színjátékot láthatnak a macedón állampolgárok. Be is bizonyosodott a szociáldemokraták állítása, a kormányt alkotó két párt összezárt egy napra. Nem volt meglepő a szavazás kimenetele, sem a DUI-nak, sem a VMRO-nak nem áll érdekében csökkenő népszerűségi mutatók mellett, hogy előrehozott választásokra készüljenek.

Sokkal érdekesebb, hogy a VMRO továbbra sem volt hajlandó engedni a DUI követeléseinek a UCK-s veteránok jogi státuszát illetően, ez pedig a DUI további obstrukciójához vezetett. Az albán párt hosszú, már-már Fidel Castrora emlékeztető felszólalásokkal bénította meg az üléseket, vagy éppenséggel a törvényre vonatkozásában kivétel nélkül minden VMRO-s indítványt leszavazott. Talat Dzsaferi (DUI) képviselő még attól sem riadt vissza, hogy 5000 (!) törvénymódosítás benyújtását helyezze kilátásba és ezzel bénítsa meg hosszú időre a macedón törvényhozást, amíg a VMRO be nem adja a derekát.

A macedónok lázas öntudatépítkezésükben megfeledkeztek a saját házuk táján található problémákról, amelyek a következő években egyre nagyobb erővel fognak rátörni az arányaiban zsugorodó macedón államalkotó lakosságra. A Pink Floyd sorai nem sok jót jósolnak Szkopjénak:

„And then the one day you find 

Ten years have got behind you 

No one told you when to run 

You missed the starting gun”