Láthatatlan áldozatok Kongóban

Tanulmányok szerint minden órában negyvennyolc nőt erőszakolnak meg a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mely a második legrosszabb hely a Földön a nők számára. A nemi erőszaknak azonban rengeteg férfi is áldozatul esik nap mint nap, ám erről a jelenségről nagyon keveset hallani.

Rengeteget lehet olvasni és hallani a nőket ért szexuális erőszakról és arról, hogyan küzdenek különböző szervezetek ez ellen, segítséget nyújtva az áldozatoknak. Ám arról már nem gyakran hallani, hogy férfiak is áldozatul esnek a jelenségnek. Ők ritkán kapnak segítséget, sőt erről a fajta szexuális agresszióról alig tudni.

Pedig a férfiak elleni szexuális erőszak nem csak Afrika jellemzője. Csak az elmúlt időkben dokumentálták a délszláv konfliktusban, Irakban és El Salvadorban is. Libériában például a harcoló férfiak legalább egyharmadát érte nemi erőszak, a Londonban kezelt megkínzott tamil férfiak 21 százalékát kínozták szexuálisan is Srí Lankán és a nyolcvanas években az El Salvadorban bebörtönzött politikai foglyok 76 százalékát érte szexuális erőszak.

Időben is visszanyúlik a jelenség: a középkori Európában is szerves része volt az igazságszolgáltatásnak a szexuális erőszak, amely a férfiak ellen is irányult. Ha jobban belegondolunk, sok büntetésben felfedezhetünk, ha szimbolikusan is, valamilyen szexuális mozzanatot. Ilyen például a karóba húzás is, ahol egyértelműen felfedezhető a szexualitás, de született olyan ítélet is, ahol a parázna férfinak a tömeg előtt vágták le a nemi szervét, majd a szájába rakták, így nem csak szimbolikusan fosztva meg őt férfiasságától.

Megbízható statisztikák nincsenek, hogy hány férfi esik áldozatul napjainkban szexuális erőszaknak, de az bizonyos, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban a hadviselés részévé vált.

Afrikában hagyományosan a patriarchális társadalom a jellemző, és ezekben kulturálisan a férfiak szerepe a védelem és gondoskodás a közösségről, családról, és ez mutatja azok erejét, ami a konfliktusok kaotikus viszonyaiban különösen hangsúlyossá válik. Ez pedig oda vezet, hogy az ezen férfiak elleni nemi és szexuális erőszak nem csupán az egyén leigázását jelenti, hanem az egész közösség erejének megtörését, annak a közösségét, amit a megalázottnak védenie kellett volna szerepe szerint.

Az áldozatra nézve a fizikai szenvedés mellett komoly lelki és szociális sérülés keletkezik: sokszor megbélyegzik és kiközösítik, így pedig nem képes betölteni a hagyományos nemi szerepet a közösségben, gyakorlatilag feminizálódik, homoszexuálisként bélyegzik meg és kirekesztettségéből kifolyólag szaporodni sem lesz képes. Ezzel pedig gyengül a közösség is, sőt ezek a szexuális támadások magát a közösség méltóságát, biztonságát és annak heteroszexualitását is támadják, és ez, ami a közösség reprodukciójának kulcseleme, magát a csoportot is veszélyezteti.

További probléma, hogy az áldozatok nem kapnak szakszerű segítséget. Ennek egyik oka, hogy sokszor be sem vallják a traumát, tagadják azt vagy abba a hitbe ringatják magukat, hogy az igazi férfi nem igazi áldozat. Probléma az is, hogy nincs gyakorlat szakszerű kezelésükre. Erre példa az az ugandai eset, amikor az áldozat orvoshoz fordult, de ő csak Panadolt (fájdalom- és lázcsillapító) adott a fizikai és lelki sérülésekre.

A megbélyegzés miatt az áldozatok nem beszélnek, így ez a probléma kisebb figyelmet is kap. Olyannyira hiányzik a köztudatból az, hogy férfiak is lehetnek áldozatai szexuális erőszaknak, hogy sokszor azt hiszik, ez csak a nőket érintő probléma. Ennek pedig az a következménye, hogy a megerőszakolt férfiaknak egy szem Panadolt tudnak kínálni segítségként.