Mexikó és Kuba: helyrehozott barátság

Felipe Calderón mexikói elnök mandátumának lejárta előtt látogatott Kubába azzal a céllal, hogy rendezze a Mexikó és Kuba között az elmúlt több, mint tíz évben kialakult korántsem felhőtlen kapcsolatot. Az egyeztetések főbb témái  gazdasági és regionális kérdések voltak. Calderón útja egy régóta várt egyezmény aláírását eredményezte.

Felipe Calderón mexikói elnök Kubába látogatott, egy olyan körút keretében, amelynek további állomásai Haiti és végül a kolumbiai Cartagena de Indias, ahol részt vesz a hatodik Amerika-csúcson.

Calderón hatéves mandátuma alatt először látogatott a szigetországba. A mexikói kormány honlapján kiadott közleményben  a látogatás céljai között szerepelt „a két nemzet közötti testvéri kötelék megerősítése, valamint egy új ügyrend felépítése annak érdekében, hogy kihasználják a kereskedelem és a befektetés adta gazdasági lehetőségeket a kubai kormány által felvállalt gazdasági reform keretében”.

A mexikói diplomácia ezzel tett egy lépést annak érdekében, hogy rendeződjön a két ország viszonya, amely még Vicente Fox kormánya (2000-2006) alatt romlott meg. Először 2001-ben került szembe a két állam, az ENSZ Emberi Jogok Bizottság Gyűlésén, amikor a mexikói külügyminiszter, Jorge Castańeda tartózkodott azon a szavazáson, amely a Kuba elleni blokád megszüntetését célozta. Fidel Castro ezt az országa elleni lépésnek vélte.

A következő évben Vicente Fox a karibi országba látogatott, annak érdekében, hogy rendezzék a kapcsolatot, de az út során a kubai ellenzékkel is tárgyalóasztalhoz ült, amely a helyi kormányzat ellenszenvét váltotta ki. Az ügy tovább bonyolódott a mexikói külügyminiszter kijelentése miatt, amikor azt nyilatkozta, hogy országának nagykövetségei nyitva állnak a latin-amerikaiak előtt. Ennek hatására néhány kubai politikai menedéket keresett a mexikói nagykövetségen, végül Fidel Castro nyílt közbeavatkozása oldotta meg a kialakult helyzetet.

Ugyanebben az évben, a mexikói Monterreyben szervezték meg a Fejlődés Finanszírozásáról szóló ENSZ Konferenciát, ahova hivatalos volt a kubai és az amerikai elnök is. Egy, a kubai vezetés által nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetésben Fox azt kérte Castrótól, hogy a találkozó után egyből menjen el, azért, hogy ne zavarja George W. Busht. Az incidens következményeként a szigetország a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetett. Mindössze két évet kellett várni, arra, hogy a helyzet ismét pattanásig feszüljön. 2004 elején a mexikói sajtó megszellőztetett néhány videót, amelyek a Mexikóvárost vezető Demokratikus Forradalom Pártjába (PRD) tartozó tisztségviselők korrupcióját igazolták. A videókat Carlos Ahumada, argentin származású üzletember irodájában vették fel, aki az eset miatt Havannába távozott, ahol végül letartóztatták. Néhány nappal később az ENSZ ismét napirendre tűzte a Kubát sújtó embargóról való szavazást, a mexikói kormány pedig, hogy következetes legyen eddigi álláspontjához, mellette szavazott.

Diplomáciai válság

A kubai vezetés válaszlépésként felhasználta Ahumada ügyét. Nyilvánosságra hozták az üzletember állítását, miszerint a korrupcióról szóló videók azt a politikai célt szolgálták, hogy az akkor népszerű Andrés Manuel López Obradort és vele együtt a PRD-t lejárassák. Fidel Castro a munka ünnepén tartott beszédében kitért a Mexikóval való diplomáciai válságra, és arról beszélt, hogy az ország által képviselt külpolitika színvonala romlott a Fox kormányzat alatt.

Az észak-amerikai ország vezetése erre visszahívta havannai nagykövetét, valamint eltávolította a kubai kormány Mexikóban lévő képviselőjét. A döntés felemás helyzetet teremtett, Fidel Castro a kormány újabb hibájának nevezte, míg az USA külügyminisztere, Colin Powell támogatását fejezte ki. Fox kormányára azonban nagy nyomást gyakorolt az ellenzéki pártok elutasító válasza, valamint az ország civil lakosságának felháborodása. Végül egy sajtótájékoztatón a mexikói külügyi titkár, Luis Ernesto Debrez és kubai kollégája Felipe Pérez Roque bejelentették a nagykövetek visszatérését az országaikba.

Újraéledő kapcsolat

Felipe Calderón kormányzása idején csak egyszer alakult ki feszültség a két ország között, 2009-ben, amikor Kuba visszatérítette a Mexikóból érkező repülőket, a H1N1 vírusra hivatkozva. Ez az incidens is közrejátszott abban, hogy Calderón idáig várt a havannai látogatással, noha a vezetése alatti mexikói külpolitika a Foxéhoz képest új irányvonalat vett, és igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni még azokkal az országokkal is, amelyek más a politikai irányvonalat képviselnek.

A mexikói elnököt és küldöttségét a José Martí nemzetközi repülőtéren fogadta a kubai delegáció, élén Patricia Espinosa külügyminiszterrel. Calderón zárt ajtók mögötti tárgyalást folytatott Raúl Castro kubai elnökkel, amelyen regionális és gazdasági témákat vitattak meg. Szóba került a kubai gazdaság és társadalom változása, valamint az a módszer, ahogy a karibi ország szántóföldjeinek termelékenységét növelik. A kubai vezető ugyanakkor megjegyezte, hogy „a szóban forgó változás folyamata fokozatos, és még sok van hátra, beleértve annak a törvénynek az aktualizálását, amely a külföldi befektetésekről rendelkezik.” A regionális témákkal kapcsolatban a 2011 decemberében alapított Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségén belüli integrációt tartották relevánsnak.

A látogatás okai

Mexikó számára több szempontból is jelentősége van Calderón útjának. Kuba eddig csak az 57. helyen ált a kereskedelmi partnerei között, s főként szivar és alkohol szerepelt az importcikkek listáján, noha az utóbbi időben nőtt az exportált termékek száma. Azonban a karibi állam felé való közeledés pont akkor, amikor abban gazdasági reformokat hajtanak végre jól jön több vállalatnak is, főként a Petroles Mexicanosnak (Pemex).

A mexikói olajvállalatnak a spanyol-argentin partnerén, a Repsol-YPF-en keresztül már így is több, mint 9 százalékos érdekeltsége van Kubában. A látogatás eredményeként az olajvállalat aláírt a Cuba Petróleoval (Cupe) egy nem kötelező érvényű szándéklevelet, amely kimondja, hogy a Pemex „részt vesz és befektet a Kubában lévő szénhidrogén felderítésében és kiaknázásában” – mondta a mexikói elnök egy sajtótájékoztatón.

A munkálatok megkezdése még évekbe telik, az viszont biztos, hogy a cég szembe kerül az USA blokádjával, „amelyet Mexikó továbbra is elítél”. A Pemex már 1994-ben kísérletet tett arra, hogy a kubai Cienfuegosban található olajfinomítót felújítsák. A küldöttei és a kubai vezetés közötti párbeszéd a Fox kormányzat idején is folytatódott, a diplomáciai válság azonban hátráltatta az ügyet és csak 2011 novemberében indult újra a tárgyalás. Ha megkezdődnek a munkálatok, a mexikói cég a szigetország tízedik partnerévé válik, Venezuela, Angola, Kína, Malajzia, Norvégia, India, Oroszország, Vietnám és Argentína vállalatai mellett. 

Calderónnak azért fontos, hogy Kuba kérdését rendezze, mert pártja a PAN többször kapott olyan visszajelzéseket, amelyek szerint a 2000-es kormányra kerülése óta a mexikói külpolitika erősen USA orientáltságú lett. Azonban azzal, hogy az elnök az amerikai államok ülése előtt néhány nappal Kubába látogat ellensúlyozza ezt az állítást.

Ugyanakkor Mexikó külkapcsolatának rendezése a karibi országgal olyan lépés, amelyet a jelenlegi választási kampány miatt megosztott politikai színtér mindhárom kampányban lévő pártja egyhangúan támogat. Az Infolatam egyik elemzője szerint a leköszönő elnök ezzel az úttal támogatja pártjának elnökjelöltjét, Josefina Vázquez Motát is.

A mexikói vezetés szándékát egyértelművé teszi abban, hogy közvetítő szerepet töltsön be Washington és Havanna között. Az egyik probléma, amelynek megoldásához mindhárom ország együttműködése szükséges, a kubai emigránsok ügye, akiket gyakran mexikói bűnszervezetek szállítanak az országon keresztül az USA-ba.

Havannának is jól jön a mexikói-kubai kapcsolatok szorosabbra fonása, mivel pont a cartagenai Amerika-Csúcs előtt néhány nappal időzítették a találkozót, amelyről a szigetország kizárása már hónapokkal ezelőtt felborzolta a kedélyeket. Attól függetlenül, hogy Mexikóban a július elsejei elnökválasztások után melyik párt alakít kormányt az ország külpolitikájának egyik kérdése lesz a Kubával való viszony további alakítása.