Robert Fico, Szlovákia régi-új miniszterelnöke

A három tudományos fokozattal rendelkező miniszterelnököt leginkább a „karrierista” és a „populista” jelzőkkel illetik. A magát szociáldemokratának nevező, népszerűségét folyamatosan megtartó Fico második miniszterelnöksége kezdetén mintha új retorikát használna. Lehet a módszer új lesz, de Fico a régi marad. Bemutatjuk Szlovákia régi-új miniszterelnökét.

Pályafutásának kezdetei

Doc. JUDr. Robert Fico, CSc. 1964. szeptember 15-én született Nagytapolcsányban (Topoľčany), egyszerű munkásszülők gyermekeként. Apja, Ludovít Fico targoncakezelő volt, édesanyja, Emília Ficová egy cipőboltban dolgozott. Két testvére van, Ladislav és Lucia. Jogi tanulmányiat 1982-ben kezdte a pozsonyi Komensky Egyetemen. Tanulmányai során az emberi jogok kérdésére, illetve a büntetőjogra specializálódott. Tanult többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Finnországban, Belgiumban és Franciaországban is. Az egyetem elvégzése után bírói szakvizsgát tett, majd 1988-tól négy éven át a Szlovák Tudományos Akadémia Állam és Jogtudományi Intézetének volt a munkatársa, ahol a büntetőjog kérdésében végzett további kutatásokat. A csehszlovákiai halálbüntetések témakörében végzett kutatásai által kandidátusi fokozatot szerzett. 2002-ben habilitált, ennek témája az önvédelem volt. 1986-tól kilenc éven keresztül az Igazságügyi Minisztérium Jogi Intézetében dolgozott, az utolsó három évben az intézet igazgatóhelyettese volt. 1992-től a Szlovák Köztársaság Alkotmányügyi Csoportjának is tagja tíz éven keresztül. Nemzetközi karrierje a kilencvenes években kezdődött. 1994-től Fico képviselte Szlovákiát az Európai Bíróság Emberjogi Bizottságában és az Európai Bizottságban is. 2002-től pedig szlovák megfigyelőként az Európai Parlamentben tevékenykedett.

Politikusi pályafutása

A jogi diploma megszerzése után 1987-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, felvételét többek között kitűnő tanulmányi eredményeinek is köszönhette. A bársonyos forradalom után csatlakozott a Demokratikus Baloldal Pártjához, mely a kommunista párt jogutódja volt. 1992-től parlamenti képviselő. Népszerűsége a párton belül egyre növekedett, aminek köszönhetően 1996-tól három éven át annak alelnöki tisztségét is betöltötte. Miután Peter Weiss (aki 2009-től Szlovákia magyarországi nagykövete) lemondott a párt vezetéséről, utódjának az akkor 31 éves Ficot nevezte ki. Az ambíciózus és határozott Fico azonban néhány órával a párt kongresszusának kezdete előtt lemondott a tisztségről egy másik politikus javára.1998-ban, az ún Kék koalíció létrehozásakor nem volt hajlandó együttműködni a többi szlovák párttal, mivel a koalíciónak tagja volt az akkor létrejövő magyar párt, az MKP is. Ebben az időszakban Fico népszerűsége rendkívül magas volt, pártján belül ő kapta a legtöbb preferenciaszavazatot (ez minden választáson így volt). Ebben az időszakban miniszteri bársonyszéket vagy a legfőbb ügyészi tisztséget szerette volna megszerezni (annak ellenére, hogy fiatal kora ellenére az utóbbit még nem is tölthette volna be).

Fico, az „irányjelző”

A kitűzött célok közül azonban egyiket sem sikerült elérnie, szembe került a párttal és 1999-ben ki is lépett belőle, hogy egy sajátot hozzon létre. Ekkor alapította meg a SMER (Irány) pártot, mely már alakulásakor alternatívát kívánt jelenteni az akkor győztes és kormánykoalíciót alakító jobboldali pártokkal szemben. A Dzurinda vezette kormánynak az egyik legkritikusabb ellenzékévé tette a Smert. Még ebben a választási időszakban a párt neve SMER – Tretia cesta (Irány – Harmadik út) lett. A párt saját magát, mint a progresszív balközép politikai áramlat újabb irányzataként definiálta a brit Munkáspárt és a német SPD mellett. Ekkor így nyilatkozott a Smert vezető Fico: „Nem az a fontos, hogy a macska fehér vagy fekete, hanem az, hogy megfogja-e az egeret.” Ebben az időszakban Fico rendkívül sikeres retorikával egyre inkább növelte népszerűségét és pártját olyan erőssé tette, hogy a többi baloldali kezdeményezésnek esélye sem volt velük szemben. Ez ahhoz vezetett, hogy 2004-ben Ficonak sikerült egyesítenie a baloldali pártokat. A már említett Demokratikus Baloldal Pártja, a Szociáldemokrata Alternatíva és Szlovákia Szociáldemokrata Pártja is integrálódott a Smerhez. A párt ekkor kapta a SMER – Sociálna demokrácia, vagyis IRÁNY – Szociális demokrácia nevet.

A legfiatalabb miniszterelnök

A jobboldali kormány bírálata és a folyamatos ígérgetések meghozták eredményüket: a 2006-os választásokon a SMER alakíthatott kormányt, mely azonban igencsak ellentmondásosra sikeredett. Robert Fico ugyanis a legerősebb és legnagyobb baloldali párt elnökeként a két legszélsőségesebb jobboldali párttal lépett kormánykoalícióra és irányította az országot négy éven át. Miniszterelnökségének ideje alatt az egyik legnagyobb siker az volt, hogy az ország csatlakozhatott az eurozónához. 2006-ban az ország 8, egy évvel később 10%-os növekedést produkált. Ezek azonban egyértelműen a Fico-kormányt megelőző koalíció érdemei voltak. Fico miniszterelnöksége egyre inkább populista elemekkel tarkított kormányzássá vált, mely sokszor jobboldali, szélsőséges jegyeket is magára vett. A 2006-os ún. „google bomba” is ennek bizonyítéka: a keresőbe beírt „populista” szóra az első találatok Robert Fico-ra vonatkoztak.

Jogászi végzettsége ellenére Fico erősen vitatott módon járt el az ún. Malina Hedvig ügyben, hozzá köthető a több nemzetközi dokumetummal is szembe menő szlovák nyelvtörvény és a nagy port kavaró állampolgársági törvény elfogadása is. Fico sok esetben borult ki arrogánsan és tiszteletlen szavakat használva a sajtó képviselőivel szemben is. A 2010-es választásokon, bár győzött, a jobboldali pártok alakíthattak kormányt, így Fico és pártja ellenzéki politizálásra kényszerült. Politizálásának és retorikájának szerepe volt abban, hogy a jobboldali pártok nem tudtak hatékonyan kormányozni. A szlovák kormányválságot hátradőlve végigszemlélő Fico az előrehozott választások abszolút győztese lett. A baloldal populista vezére kis híján alkotmányos többséget szerzett pártjának, soha egy politikus sem kapott annyi preferenciaszavazatot Szlovákiában, mint ő. A régi-új miniszterelnök azonban új, eddig nem ismert arcát mutatja. Az azonban még egyellőre a jövő kérdése, hogy a néhány napja létrejövő új szlovák kormány élén milyen célokat sikerül elérnie.

Magánemberként

A Mečiar által „reménytelen karrieristának” nevezett Fico nem sokat mutat magánéletéből. Az öltönyét legszívesebben focimezre és sportcipőre cserélő miniszterelnök feleségét, Svetlanat a jogi karon ismerte meg egyetemi tanulmányai alatt. Egy fiuk van, Michal Fico, aki idén tölti be 18. életévét. Az angolul és oroszul beszélő Fico 2007-ben a Maximilián Hella éremben részesült a tudományért és a művelődésért tett erőfeszítéseiért, egy évvel korábban pedig a Zsidó Kulturális Múzeum tüntette ki a Chatam Sófer éremmel, amiért a holokauszt áldazatainak emlékére emléknapot vezetett be. Fico alapítója egy bűncselekmények áldozatait megsegítő alapítványnak és támogatója a Szlovák Központ az Emberi Jogokért projekt működésének is.