Nehezebb lesz bevándorolni Kanadába

A konzervatív kormány több területen hajt végre fontos változtatásokat a bevándorlási ügyekben. Az illetékes minisztérium egyrészt erősíteni kívánja a kanadai állampolgárság értékét, ezért többek között szélesítik az elvárt állampolgári ismeretek körét, és szigorítják a nyelvi követelményeket. Másrészt új bevándorlási programot állítanak fel, melynek irányelveit elsősorban Kanada gazdasági érdekei fogják megszabni, a hangsúly pedig a tartós munkahelyeket létrehozó, innovatív vállalkozásokon lesz.

Reformok a társadalmi összetartozás-tudat erősítéséért

„Sokkal több vagyunk, mint a világ sokféleségének egyfajta posztmodern, viszonylagos visszatükröződése” – nyilatkozta Jason Kenney, az állampolgársági és bevándorlási ügyekért felelős miniszter utalva országa multikulturalitására. Az etnikai és vallási sokféleség miatt a „kanadai” jelző jelentése folyamatos változásban van. A miniszter szerint szükség van az országról való tudás, az ahhoz való hűség és az állampolgári tudat erősítésére. A konzervatív kormány ezért növelni kívánja a kanadai állampolgárság értékét, szigorítva annak követelményeit a bevándorlók számára, akik különösen a hetvenes évek óta érkeznek nagy számban a világ minden pontjáról. A cél az állampolgári ismeretek bővítése, hogy minden kanadai megértse az ország alapvető értékeit, jelképeit és intézményeit.

A többszörös állampolgárság intézménye 2006-ban felvetette a kérdést, vajon nem válhatnak-e a kanadai lakcímmel (is) rendelkező, állandóan vagy időszakosan az országban tartózkodó külföldiek túl egyszerűen kanadai polgárokká is: az Izrael és Libanon közti fegyveres konfliktusban libanoni-kanadai kettős állampolgárok ezreit mentették ki az észak-amerikai ország hadihajói a háborús övezetből. Sokan ugyanis miután elegendő időt töltöttek Kanadában, hogy állampolgárságot igényeljenek, az igénylés után, amely egyfajta védőhálót biztosít számukra, visszatérnek anyaországukba.

Az eddigi egyik legjelentősebb lépés annak a gyakorlatnak a korlátozása volt, hogy a kanadai állampolgárságot nyert szülők külföldön született gyermekeikre automatikusan átörökítsék a „kanadaiságot”. Továbbá az új szabályozás szerint a külföldiek gyermekei, akik az észak-amerikai országban születnek, sem lesznek feltétlenül kanadaiak.

A minisztérium az állampolgársági tesztek újraírását is fontosnak tartja, mert ezek lehetővé teszik például, hogy a jelentkezők megtagadjanak kegyetlen kulturális szokásokat (pl: a női nemi szervek megcsonkítása). A „kanadaiság” erősítésében további fontos, szimbolikus lépés volt a fegyveres erők átnevezése, hogy az magában foglalja a monarchia iránti tiszteletet a „királyi” jelzővel, valamint a királynő portréjának kifüggesztése minél több jelentős helyszínen. Jason Kenney intézkedéseit a támogatói annak hangsúlyozásaként értelmezik hogy azoknak, akik azért jönnek Kanadába, hogy szabadok legyenek, és élvezzék az ország minden előnyét, maguknak is hozzá kell járulniuk ehhez a szabadsághoz és a fejlődéshez.

Kritikák: az új rendszer diszkriminatív

Az egyik fő ellenző, egy szociológia professzor az ottawai Carleton Egyetemről azonban felhívta a figyelmet, hogy számos eddigi változás csupán felszíni, miközben az egész bevándorlási és menekültügyi rendszer átalakítása szükséges. Ráadásul az eddigi változásokkal a miniszter „számos olyan európai ország példáját követi”, amelyek egyre korlátozóbbá és kirekesztőbbé válnak.

Jason Kenney miniszter szerint a bevándorlási, letelepedési eljárást igyekeznek üzletbaráttá tenni, a nemzetépítést szem előtt tartva megkönnyíteni, felgyorsítani. Az egyik fő cél, hogy azok számára tegyék vonzóvá Kanadát, akik munkájukkal fenntartható állásokat tudnak teremteni, különösen a technológiai, energetikai és környezetvédelmi ágazatokban. „A következő Bill Gates vagy Steve Jobs az, akit akarunk.” – jelentette ki a miniszter. A változások kritikusai szerint azonban a kormány azokat bünteti, akik biztonságot keresve mennek Kanadába, és aggasztónak tartják „a menekültek és a bűnözők összemosását.” A kritikusok túlságosan átpolitizáltnak tartják Kanada „ideológiai újraalkotását”, amely így szembemegy a jelenlegi migrációs tendenciákkal és tényekkel, mint például, hogy számos ember ma már több országnak is lehet elkötelezett polgára. Kenney azonban kitart amellett, hogy a jelenlegi társadalomnak szüksége van rá, hogy újra lefektessék a társadalmi összetartozás alapköveit.

Változó bevándorlási feltételek

A változó szabályozásban nagyobb hangsúlyt fektetnek a nyelvtudásra is, a reformokkal elsősorban a fiatal, angolul vagy franciául jól beszélők számára kívánják vonzóvá tenni az országot. Erre azért is van szükség, mert jelenleg a bevándorlók 12%-a munkanélküli, miközben bizonyos területeken komoly munkaerőhiány áll fenn, és ez utóbbi probléma a következő tíz évben az előrejelzések szerint csak súlyosbodni fog.

A bevándorlási pontrendszernek (amelyet a különböző követelmények, pl.: nyelvtudás, foglalkozás alapján állítanak fel) a minisztérium álláspontja szerint úgy kell változnia, hogy biztosítsa a sikeres jelentkezést azoknak, akik minden valószínűség szerint el fognak helyezkedni a kanadai munkaerőpiacon. A képzett, kereskedelemben dolgozókra kell összpontosítani, és megemelni a befektető bevándorlóktól megkövetelt minimum összeget, amely jelenleg 800 000 kanadai dollár, ami kevesebb mint egy torontói vagy vancouveri ház ára. A hivataloknak egyszerűsíteniük kell azt a nehézkes folyamatot is, ahogy jelenleg a nemzetközi diákok állandó letelepedési engedélyt szerezhetnek. Amíg ez ugyanis Kanadában évekbe telik, Ausztráliában és Új-Zélandon csupán néhány hónap, vagyis az észak-amerikai ország így hátrányban van a legjobbakért folyó versenyben.

Mind az országnak, mind az újonnan oda érkezőknek fontos azonban, hogy az új rendszer ne váljon merevvé, így a nyelvtudással kapcsolatos követelményeknek rugalmasnak kell maradniuk a betöltendő foglalkozástól függően. A nyelvi követelmények szigorítása hatással lesz arra is, hogy mely államokból fognak nagy arányban bevándorlók érkezni. Jelenleg csupán 5%-uk jön Nagy-Britanniából, míg Ausztráliában, ahol a nyelvtudással kapcsolatos elvárások magasak, ez az arány közel 20%. Kanadának figyelnie kell rá, hogy a nagy tempóban növekvő gazdaságú országokban, így Oroszországban vagy Brazíliában se veszítse el érdekeltségeit.

Központban a gazdasági érdekek: vállalkozók előnyben

Stephen Harper kormányfő a Világgazdasági Fórumon januárban arról beszélt, hogy Kanada szempontjai a bevándorlás terén elsősorban gazdaságiak, noha tiszteletben tartják „a humanitárius kötelezettségeket és a családegyesítési célokat is”. Bár az eljárások továbbra is szövetségi felelősségi körbe tartoznak, a tartományok ún. jelölt programjai előreláthatóan a bevándorlás egyötödéért felelnek majd 2012-ben. Ezek jóval gyorsabbak az ügyintézésben, mindössze négy-öt hónapig tart a jelentkezők elbírálása, míg a központi program esetében ez négy-öt év is lehet.

A kutatások azt mutatják, hogy azok a vállalkozók tudnak sikeresen saját üzletet alapítani az országban, akik előzőleg egy már működő kanadai cégnél dolgoztak. Így megfelelő nyelvtudásra tehettek szert, megismerkedtek a kanadai mindennapokkal, esetleg a saját területükön belül találtak egy mentort, mielőtt önálló vállalkozásba fogtak.