Az iráni ópiumháború

Nemzetközi jogvédő szervezetek jelentései hívják fel a világ figyelmét az Iránban évről évre egyre több alkalommal végrehajtott halálos ítéletekre, minduntalan elítélve az Iszlám Köztársaságot és felszólítva azt, hogy hagyjon fel a halálos ítéletek ilyen nagymértékű alkalmazásával. Kevés szó esik azonban arról, hogy mi áll az iráni igazságszolgáltatás szigorúságának hátterében, a válasz pedig egy muszlim ország esetében talán meglepőnek tűnhet: a kábítószer.

Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet egy tavaly év végi jelentése szerint Iránban 2011 folyamán mintegy 600 főn hajtottak végre halálos ítéletet. Hivatalos iráni adat a 2011-ben kivégzettek számával kapcsolatban még nem látott napvilágot, de az AI által közölt számok minden esetben nagyobbak, mint a hivatalosan is elismert kivégzések számai.

Ez annak tudható be, hogy a szervezet szerint az iráni börtönökben (főleg az ország északkeleti részén fekvő Mashad városáéban) százával hajtanak végre titkos kivégzéseket. Az AI szerint a 2011-ben kivégzett 600 ember közül mintegy 500 főt kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt ítéltek halálra. A jelenleg hatályos iráni drogtörvény értelmében halállal bűntethető az, akit negyedszerre is kábítószer előállítására alkalmas növényt termesztésén fognak, vagy aki több mint öt kilogramm marihuánát, ópiumot vagy egyéb könnyűdrogot csempész, vagy árusít, illetve aki harminc grammnál több heroint, kokaint, morfint, vagy egyéb keménydrogot csempész, árusít, őriz, szállít, vagy tárol.

A probléma forrása: Afganisztán

Az Iránban kábító-szer-csempészetért elfogott, halálra ítélt és kivégzett személyek nagy része afgán. Az iráni hatóságok nem adnak ki Afganisztánnak kábítószer-csempészetért elfogott afgán állampolgárokat, mert attól tartanak, azok rövid időn belül újrakezdenék „mesterségük” gyakorlását. Közismert tény, hogy az Iránnal szomszédos Afganisztán a világ legnagyobb ópiumtermelő országa. A világ összes ópiumának mintegy kilencven százaléka a közép-keleti országból származik, amely jelentős részének Európa az úticélja. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala szerint az afganisztáni ópium hatvan százaléka Irán felé hagyja el az országot, a 900 kilométeres, földrajzi fekvéséből adódóan nehezen ellenőrizhető határán keresztül.

Az afgán cselekvésképtelenség és az első számú tranzitállami lét nagyon súlyos terhet akaszt az iráni állam nyakába: neki kell gátat szabnia az Afganisztánból Európába tartó kábítószernek. A helyzet pikantériája, hogy az afgán máktermelés éppen az iszlám legszigorúbb fundamentalista vonalát képviselő, az iráni rendszerrel feloldhatatlanul ellenséges tálibok alatt érte el csúcsát, ugyanis a tálibok, annak ellenére, hogy az ópiumfogyasztást tiltották, annak előállítását nem korlátozták. Valamint, hogy az Iránon átfolyó kábítószer úticélja az a (főként Nyugat-) Európa, amellyel Iránnak a forradalom óta meglehetősen borús a viszonya. Felvetődhet a kérdés, hogy miért jelent akkora problémát Irán számára az Európába tartó kábítószer? Azért, mert ennek a kábítószernek nem kis része Iránban marad.

Kábítószer-függőség, mint iráni népbetegség

Az 1970-80-as évek iráni „baby boomja” következtében az iráni társadalom meglehetősen fiatal és magas fokon urbanizálódott. A népszaporulat ugyan mára már lelassult, de az ország lakossága néhány évtized leforgása alatt megtöbbszöröződött, amit a gazdaság is egyre nehezebben visel el. A CIA World Factbook szerint Irán körülbelül 78 milliós lakosságának átlagéletkora 26 év körül van, a munkanélküliség pedig a hivatalos adatok szerint eléri a 13 százalékot, de egyes becslések szerint a 25-öt is, a népesség egyötöde pedig a szegénységi küszöb alatt él. Egy ilyen jellemzőkkel bíró társadalom a kábítószer fogyasztással szemben kiszolgáltatott, munkanélküli, magukkal semmit kezdeni nem tudó fiataljainak tömegei keresik és találják meg vigaszukat a drogokban. A Washington Post szerint lakossági arányokat tekintve Iránban él a világon a legtöbb ópiumfüggő.

Miközben Iránnak rendőri, katonai és milicista egységeket kell határőrzésre és őrjáratozásra állítania hegyvidékes keleti határvidékén, városaiban egészen más fronton kell megvívnia a maga drogháborúját. A kábítószerfüggők növekvő száma évtizedek óta megkerülhetetlen, mégis sokáig tabuként kezelt egészségügyi és szociális problémát jelentett az iráni politika számára. A Washington Post értesülései szerint az iráni HIV-fertőzöttek kétharmada kábítószeres, akik használt tű által fertőződtek meg. Iránnak csak az ezredforduló környékén, a reformer Khatami elnöksége alatt sikerült eljutnia arra a pontra, hogy a korábbi struccpolitikával felhagyva a tömeges kábítószer-függőségre kezelendő problémaként tekintsen és elindítson olyan különböző leszoktató, vagy legalább a fertőzésveszélyt csökkentő programokat, mint a drog-központok, vagy a steril tű programok.

Nincs segítség

Az iráni politika és hatóságok évtizedek óta szélmalomharcot vívnak a kábítószer csempészet és kereskedelem ellen. Az iráni PressTV adatai szerint a forradalom óta mintegy 3800 iráni hatósági személy vesztette életét a sok esetben állig felfegyverzett drogcsempészekkel és kereskedőkkel vívott harcban. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának adatai szerint a világon messze Iránban foglalják le a legtöbb ópiumot és heroint. Csak érdekesség képpen, a 2009-ben az egész világon lefoglalt összesen 100 tonnányi heroinból 41 tonnát az iráni hatóságok vontak ki a forgalomból (a második helyen az Európába tartó tranzitútvonal második állama, Törökország áll a maga 16 tonnányi fogásával). Ugyanebben az évben a világszerte lefoglalt 650 tonnányi ópiumból 580 tonnát Iránban kapcsoltak le.  Irán hosszú ideje követeli a nemzetközi közösségtől, kiváltképp Európától, hogy támogassák erőfeszítéseit az Afganisztánból származó, az országon áthaladó kábítószerrel szemben, de eddig semmilyen érdemleges megállapodást nem sikerült tető alá hozni. 2011. január 25-én Irán ugyan aláírt Oroszországgal egy együttműködési megállapodást, de a moszkvai egyezmény csak a kaszpi-tavi, Iránból Oroszországba tartó kábítószer ellen indít összehangolt fellépést. A bilaterális megállapodás tulajdonképpen csak Oroszország kábítószer-ügyein segít, az iráni-afgán határon folyó kábítószer csempészet visszaszorításához az orosz féllel kötött egyezmény nem viszi közelebb Teheránt.

Irán az 1990-es évek óta aktívan jelen van Nyugat-Afganisztánban beruházásai, segélyezése és kulturális kapcsolatai révén. Tekintve Irán és a Talibán viszonyát, a Khatami-kormány még üldvözölte is az amerikaiak 2001-es Afganisztáni beavatkozását, az Egyesült Államok azonban hamar hangot adott nemtetszésének Irán afganisztáni jelenlétével kapcsolatban. Irán távol van tartva attól, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben és területileg mélyebbre hatóan gyakoroljon befolyást Afganisztánban, vagy vegyen részt az ország (újjá-)építésében. Hamid Karzai elnök erőtlen, befolyását csupán a fővárosra, Kabulra kiterjeszteni képes kormánya és a kivonulásra készülő amerikaiak aligha fognak tudni drogfronton áttörést elérni Afganisztánban, ahol a lakosság nagy része még mindig, több mint tíz évvel a Talibán megdöntését követően is máktermesztésből, ópiumtermelésből él. A jelek szerint Iránnak fel kell rá készülnie, hogy még jó ideig szövetséges nélkül kell megvívnia ezt a modern, XXI. századi ópiumháborút.