Nem az interneten dől el az elnökválasztás

Az amerikai internethasználók 66 százaléka jelen van már valamelyik közösségi oldalon, ezért a 2008-as elnökválasztáshoz képest a jelöltek még intenzívebben kampányolnak a Facebookon vagy a Twitteren. Az elnökjelöltek internetes népszerűségét vizsgáló új alkalmazások adatainak elemzése ugyanakkor azt mutatja, hogy a rajongótábor nagysága nem feltétlenül jelent valós választói támogatást. Bár Obama 24 milliós Facebook-rajongótábora elérhetetlennek tűnik, az elnök a közvélemény-kutatások szerint valójában nem verhetetlen.

A közösségi médiával és internetes marketinggel foglalkozó oldalak a mai napig iskolapéldaként hozzák fel Barack Obama 2008-as kampányát arra vonatkozólag, hogy miként is kell használni marketingcélokra a web 2.0-át. Míg négy éve az elnök, ha nem is egyedüliként, de messze a legsikeresebben aknázta ki a közösségi portálokban rejlő politikai lehetőségeket, addig ma már az összes jelölt stábja kiemelt figyelmet szán az online jelenlétnek.

Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy Obama nem csupán a Facebooknak vagy a Youtube-nak köszönheti elnökké választását, mivel 2008-ban támogatóinak mindössze 26 százaléka osztott meg közösségi site-okon politikai tartalmakat – derül ki a Pew Research Center egyik elemzéséből.   

Az idei elnökválasztás egyik kérdése, hogy döntő tényezővé válhat-e a közösségi média a választók toborzásában és befolyásolásában? A választási eredmények egyenes arányban állnak-e az elnökjelöltek Facebook-rajongóinak vagy Twitter-említéseinek számával?Közelebb kerülhetünk a kérdések megoldásához, ha elmerülünk a közösségi site-okat vizsgáló szoftverek – vagy az ezekre építő elemzőcégek – adattengerében.

A Washington Poston a napokban tűnt fel egy @mentionmachine-nak keresztelt alkalmazás, amely azt számlálja, hogy az elmúlt napon vagy héten hányszor említették az egyes elnökjelöltek nevét a Twitteren és az online médiumokban. Elgondolkodtató, hogy míg az eddig favoritnak nem nevezhető Ron Paul messze a legtöbb Twitter-említéssel, jelenleg 282.886 büszkélkedhet, addig az online médiumokban csupán ötödik lenne a rangsorban 4.281 utalással. Barack Obama pont fordítva áll, 11.365 online említés, és 118.184 Twitter-hivatkozás fűződik a nevéhez. Érdekesebb MItt Romney esete, aki még az iowai győzelme után sem hozta különösebben lázba a Twitterezőket – csupán 109 ezer említést tudhatott magáénak -, a New Hampshire-i diadalát követően viszont mára megduplázódott a nevére való utalások száma.

Az adatokból sokszor még a pillanatnyi lelkesedés is nehezen szűrhető le, elemzésükből inkább az egyes jelöltek támogatói táborának összetételére vonatkozóan lehetnek sejtéseink. Míg Ron Paul szavazóinak 46 százaléka a New Hampshire-i előválasztás napján készült exit poll szerint a 30 alatti korosztályból került ki, addig Romney támogatóinak mindössze 26 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Így kevésbé meglepő utóbbi Twitteres alulprezentáltsága.

Ron Paul még egy egészen egyedülálló eredmény tudhat magáénak. A Pew felmérése szerint ő az egyetlen jelölt, akivel kapcsolatban a vizsgált időszakban (május-november) többségében pozitív állítások sorjáztak a Twitteren. Romney esetében a vélemények majd fele negatív hangvételű volt, a pozitív megnyilvánulások vele kapcsolatban novemberben már 20 százalék alatt maradtak.

A socialbakers.com portál alkalmazása szerint Mitt Romney viszont egyre jobban áll a Facebook-on, ahol immmár 1 millió 300 ezer rajongónál is többje van. A napi 5-7 ezer új like-os átlagával azonban még így is pár évtizedre szüksége lenne, hogy utolérje a rajongók számában Obamát. Az elnököt eddig 24 milliónál is többen jelölték meg, ráadásul továbbra is rohamosan, az elmúlt hónapban 200 ezerrel, nő a tábora. Romney számára több mint szépségtapasz lehet, hogy a közvélemény-kutatások szerint támogatottsága nagyjából megegyezik az elnökével.

A rajongók száma tehát itt sem áll egyenes arányban a tényleges választói igenléssel. Az elnökjelöltségtől leszereplés miatt a napokban visszalépett Michael Bachmannak például hétszer annyi lájkja volt decemberben a Facebookon, mint az Iowában majdnem győztes Rick Santorumnak. Annyi viszont látszik utóbbi esetében, hogy iowai sikere után pont olyan gyorsan szökött fel napi 11 ezerre a bejelöléseinek száma, mint amilyen gyorsan visszaesett az addig érzékelt napi párszázas szintre. Éppen ez, a jelöltek iránt rövid ideig tartó lelkesedés jellemzi az idei republikánus versenyfutást is.

Ellentétben a Twitterrel, a Facebookon Obamáról beszéltek messze a legtöbbet, ahogy a legtöbbek által lájkolt bejegyzéssel is Obama rendelkezik az elmúlt hónapban. Új családi fotója 86 ezer felhasználónak tetszett, míg Paul karácsonyi üdvözlette csak 22 ezernek. A politikai tárgyú bejegyzésekért azonban messze nem lelkesednek ennyien. Erre a jelenségre magyarázatul szolgálhat a Pew egy másik felmérése, miszerint a közösségi oldalakat használók durván kétharmada elsősorban a barátokkal való kapcsolattartás, valamint a családi fotók feltöltése miatt és nem a politikai tartalmak megosztása vagy fogyasztása céljából használja azokat. A felhasználók háromnegyede (74%) pedig egyáltalán nem azért megy fel a Facebookra, hogy celebek, vagy politikusok kommentjeit olvassa.

E csoport elérésében segíthet a Google keresőjének szerdán bejelentett új, „Search Plus your World” névre hallgató funkciója. A változtatással a Google nem csak a szokásos keresési találatokat dobja ki a jövőben, hanem a barátaink, ismerőseink személyes oldalai, fényképei –  Google+, Picasa – is megjelenhetnek a találatok között. Ha ez ember beírja a keresőbe egy elnökjelölt nevét, vagy hirdetését – teszi fel a Washington Post – rokonai  vagy a munkatársai véleményét is láthatja, amely sokkal meggyőzőbb és érdekesebb mint az idegenek kapcsolódó megjegyzései. A személyes meggyőzés  így még hatékonyabban érvényesülhet a 2012-es elnökválasztási kampányban – írja a lap.

Összességében elmondható, hogy bár 2008 óta jelentősen megnőtt a social network világát kipróbálók száma – a felnőtt internetezők már 66 százaléka él a közösségi oldalak adta lehetőségekkel -, a politikai tartalomfogyasztásban, a harminc alattiak körétől eltekintve, a televízió még mindig megelőzi az internetet. Az erős jelenlét a közösségi oldalakon azonban már csak azért is megéri, mert egy 2010-ben készült felmérés szerint az ezen site-okat használók az átlagnál politikailag aktívabbak. A 2010-es időközi választásokon 66 százalékuk szándékozott szavazni, vagy adta le voksát, míg az összlakosságnak csupán 41 százaléka tett így.