Az USA is rendezze a pénzügyeit

A transzatlanti befektetési és kereskedelmi lehetőségek kiaknázása lesz a feladata annak a magas rangú munkacsoportnak, amelynek a megalakításáról a hétfői washingtoni EU-USA csúcstalálkozón állapodott meg az Európai Unió és az Egyesült Államok.

Munkacsoportot alakít az Európai Unió és az Egyesült Államok az egyébként is barátinak, és szorosnak tartott gazdasági kapcsolatok bővítésére – jelentette be Barack Obama amerikai elnök az után, hogy Washingtonban találkozott az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökével.

A munkacsoport elsősorban a kereskedelem fokozására fog koncentrálni, ez kiderül abból is, hogy társelnökei Ron Kirk amerikai kereskedelmi biztos, és Karel de Gucht kereskedelmi EU-biztos lesznek.

Az új testületnek további befektetési és kereskedelmi lehetőségeket kell felkutatnia, amelyek kölcsönösen előnyösek lehetnek a két félnek, és növelhetik a gazdasági növekedést és a munkahelyek számát is – olvasható a csúcstalálkozóról kiadott záróközleményben.

A munkacsoport elsődleges feladata lesz az amerikai és európai kereskedelmet nehezítő adminisztratív akadályok és tarifák csökkentése és megszüntetése; az áruk, szolgáltatások és befektetések szabadabb „mozgásának” elősegítése a gátló tényezők visszaszorításával; a jogszabályok és a szabványok közelítése egymáshoz; egy a mostaninál sokkal szorosabb együttműködés kialakítása közös szabályok kialakítása érdekében.

Barack Obama szerint a vezérelv az lesz, hogy rövid- és középtávon is pozitív hatással legyen az együttműködés a gazdaságra; hogy új munkahelyek jöjjenek létre; és hogy minden opció megvalósatható legyen.

A munkacsoportnak 2012 végére (a következő amerikai-európai csúcstalálkozóra) kell letennie az asztalra egy ajánlástervezetet, de már júniusban előzetes elemzést kell benyújtania arról, hogy hol lát még előrelépési lehetőségeket, és ezek érdekében milyen szakpolitikai intézkedéseket javasol.

Az Európai Tanács elnöke a csúcstalálkozó után önkritikusan beszélt az Európai Unió, főként az eurózóna válságáról, és pozitívnak nevezte az elmúlt másfél évben hozott intézkedéseket. „Középtávon azonban a gazdasági növekedés mielőbbi beindítására van szükség” – tette hozzá Herman Van Rompuy, utalva arra, hogy az Egyesült Államoknak is ebbe az irányba kell haladnia a közeljövőben. Éppen ezt a célt is szolgálja a közös munkacsoport felállítása.

Az Európai Bizottság elnöke ugyancsak közös gazdasági kihívásokat lát az Európai Unió és az Egyesült Államok előtt. José Manuel Barroso szerint „az Atlanti-óceán mindkét partján megbízható kontroll alá kell vonni az adósságot”. A záróközleményben az is olvasható, hogy az Európai Unió várakozással tekint az amerikai pénzügyi konszolidáció elé.

José Manuel Barroso és Herman Van Rompuy is igyekezett hangoztatni a saját érdemeit a csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón. Az Európai Tanács elnöke részletesen beszámolt az eddigi csúcstalálkozókról, és az azokon hozott döntésekről, és előrevetítette azt is, hogy a december 8-9-i állam- és kormányfői találkozón egy olyan útitervet mutat majd be, amely egy monetáris unión belüli valódi gazdasági unió irányába vezet majd.

Herman Van Rompuy szerint a cél az, hogy jogi kötőerővel bíró szabályok kötelezzék a tagállamokat a költségvetési és gazdasági fegyelem betartására. José Manuel Barroso pedig a Bizottság által már bemutatott, de ugyanebbe az irányba mutató kezdeményezéseket hangoztatta.

Az amerikai és az európai vezetés washingtoni csúcstalálkozójának különös aktualitást adott az ugyancsak hétfőn kezdődött nemzetközi klímakonferencia. A dél-afrikai Durbanben zajló tárgyalásokat a nyilatkozó vezetők meg sem említették a sajtónyilatkozataikban, és az elfogadott záróközlemény is jóval visszafogottabban fogalmaz a klímaváltozással kapcsolatban, mint tette azt például a klímaügyi EU-biztos múlt héten.

A dokumentumban olvasható, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió „kiegyensúlyozott megállapodásra törekszik Durbanben”, és pusztán a tavaly, cancúni megállapodások betartására és működőképességére vállal kötelezettséget. Távoli célként megjegyzik a felek, hogy „segíteni kell a nemzetközi közösséget egy átfogó megállapodás megkötésére, amely szerint a világ összes nagy gazdasága jelentős kibocsátáscsökkentést hajt végre”.