Ér-e elnöki széket a Nobel-békedíj?

Libéria elnököt választ, a polgárháború lezárása után másodszor. Ellen Johnson Sirleaf, az Egységpárt (Unity Party) jelöltje, egyben az ország jelenlegi államfője számít a legfőbb esélyesnek, ám a verseny nem lefutott. A nyugat-afrikai ország igyekszik kiverekedni magát a polgárháborús állapotokból, azonban a politikai elit nem könnyíti meg a helyzetet: a hatalomért folyó versengés miatt az emberek között is bizonytalanság figyelhető meg és csak remélhetjük, hogy a kedden esedékes választás nem torkollik erőszakba.

Baljós árnyak

Az elmúlt hónapokban Libéria kisebb alkotmányos válságba sodródott. A jelenlegi alaptörvény ugyanis olyan paragrafusokat tartalmaz, melyek a jelenlegi tizenhat jelölt közül hatot eleve kizárnak, köztük a jelenlegi elnököt, Ellen Johnson Sirleaf-et. Ezért a friss Nobel-békedíjas elnökasszony – aki egyébként Afrika első szabadon megválasztott női államfője – augusztusban népszavazást tartatott, hogy elhárítsa az indulását akadályozó tényezőket.

A népszavazás egyik legfontosabb eleme az elnökválasztás szempontjából az volt, hogy tízről öt évre csökkentsék azt az időt, amennyit az elnökjelöltnek megszakítások nélkül Libériában kell élnie a választás napja előtt. Sirleaf – akárcsak a politikai elit és a jelöltek egy része – a második, 1989 és 2003 között tomboló polgárháború során elhagyta az országot, így a tíz éves kitétel rá is vonatkozna.

Csakhogy a népszavazás elbukott: az egyébként kaotikus, és egyesek szerint elcsalni kívánt referendum végül nem azt hozta, amit az elnöknő várt. Egyes elemzők ebből az ellenzék előretörésére következtettek, azonban mivel a szavazásra csak az arra jogosultak 32 százaléka ment el, az eredmény nem feltétlenül reprezentatív – de mindenféleképpen figyelmeztető.

A népszavazás fiaskóján felbuzdulva a Folyamatos Változásért Mozgalom (Movement for the Progressive Change, MPC) úgy döntött, az Alkotmánybíróság elé viszi a dolgot, és az alaptörvény már említett, tíz éves szabályára hivatkozva érvényteleníti Sirleaf és öt másik politikus jelölését.

Azonban akárcsak augusztusban az elnökasszony a népszavazással, szeptemberben az ellenzék sem járt sikerrel. A legfelsőbb bíróság október eleji döntése értelmében az érintettek mégis indulhatnak a választásokon. Hiába hívta fel a figyelmet arra az ellenzék, hogy 2005-ben, mikor Sirleafot megválasztották, azt ígérte, nem indul második ciklusért, ez sem hatotta meg a döntnököket, akik azzal érveltek, hogy az alkotmányozók nem tudhatták előre, hogy az ország ilyen krízisbe fog sodródni, mint ami 1989 és 2003 között volt.

A bíróság döntését sokak szerint az is befolyásolta, hogy ha érvényesítenék az alkotmány minden pontját, akkor sok jelenlegi politikus elveszíthetné mandátumát. Ugyanakkor az is igaz, hogy a választásokig nehéz lenne újrakezdeni a jelölési folyamatot, így a helyzet további bonyolódását is megakadályozták ezzel. Hiszen ha helyet adnak az MPC keresetének, az a választások hónapokkal való eltolását jelentené, ami akár utcai zavargásokhoz is vezethetne. Más kérdés, hogy ennek a döntésnek köszönhetően viszont a következő elnök legitimitása igen könnyen megkérdőjelezhető lesz.

Az alkotmány kritikája

A libériai alaptörvény két fontos kitételt említ az elnök személyével kapcsolatban. Eszerint a jelöltnek tíz évig folyamatosan Libériában kell élnie a választások előtt, valamint az elnök és az alelnök nem származhat ugyanabból a megyéből. A 2005-ös választásokon, mikor Sirleaf-et elnökké választották, eltekintettek a feltételek nagy részétől. Azonban ez nem megoldás, egyre többen gondolják úgy, hogy inkább meg kéne reformálni a libériai alkotmányt.

Az africanarguments.org egyik elemzője, Michael Keating arra hívta fel a figyelmet legújabb írásában, hogy az 1980-ban elfogadott alkotmány kiköti, hogy az alaptörvény alkotói ellen semmilyen jogi eljárás nem indítható, így például a korábbi – Keating által „vérengzőnek” titulált – Samuel Doe vezette Népek Jóvátételi Tanácsa ellen sem. A probléma az alkotmány megújításával az, hogy sokan, akik 1980-ban azt elfogadták, a mai napig hatalomban vannak. Ráadásul az alaptörvény azt is kiköti, hogy libériai állampolgár csak és kizárólag „néger” lehet, csakhogy az elmúlt harminc évben sok libanoni, kínai és indiai kapott állampolgárságot, így ez eleve értelmetlenné teszi a kitételt, arról nem is szólva, hogy rasszista felhangja miatt is kritizálható.

Keating szerint azért is támadják sokan Sirleaf-et, mert bele kíván nyúlni az elnök azon alkotmányos jogába, miszerint a minisztereken, miniszterhelyetteseken, követeken, konzulokon, a legfelsőbb bíróság elnökén, valamint az alárendelt tagokon kívül helyi vezetőket, úgy mint a rendőrbírókat, helyettes-rendőrbírókat, főfelügyelőket, hadnagyokat és megyei rendőrfőnököket is kinevezhet a szenátus jóváhagyásával.

Az elnökasszonyt megítélése

Az ellenzéki politikusok persze nem felejtik el felróni Sirleaf kormányzatának egyéb gyenge pontjait sem. A nemzetközi közvélemény szemében egy békehozó, országát gondosan irányító politikusnak számít, ennek köszönheti a múlt héten nekiítélt Nobel-békedíjat is. Hazájában azonban messze nem ennyire egyértelmű a megítélése. Igaz, a biztonság valóban jobb lett, de ennek magas költségei miatt az ország adósságállománya tovább nőtt, amit tetéz a magas korrupció. Ez a két tényező pedig igen súlyos terheket ró a libériai gazdaságra. De említhetnénk akár azt is, hogy az ország nagy részére az elektromos áram még el se jutott. Így nem véletlen, hogy az ellenzék kampányszövegei is elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a sok ígéretből igen kevés valósult meg. A New York Times libériai tudósítása szerint a hétköznapi emberek is megelégelték a jelenlegi helyzetet és változást kívánnak.

Óriási lehetőség előtt

Libéria azért sincs könnyű helyzetben, mert az Elefántcsontparttal közös határán gyakorlatilag minden probléma nélkül közlekednek a fegyveres csoportok. Ráadásul egyesek tudni vélik, hogy még több fegyveres kerül az országba: állítólag Sirleaf az ECOWAS (Nyugat-afrikai Országok Gazdasági Közössége) égisze alatt működő katonákat kíván behívni az országba amellé a tízezer ENSZ-békefenntartó mellé, akik már jó ideje Libériában állomásoznak.

A nemzetközi közvélemény számára a választás a polgárháború utáni Libéria jelenlegi állapotának egyik fokmérője lesz. Egy sima és problémamentes választás azt jelentené, hogy Libériában érdemes befektetni, ami jót tenne a háborús sebekkel küzdő országnak. A kicsiny állam ásványkincsekben gazdag, például vasércben, amire már több cég, többek közt az ArcellorMittal és a BHP Billiton is felfigyelt.

A StrategyCo egyik elemzője, Lydie Boka szerint a választásokat a zűrzavaros előzmények miatt nem lenne szabad idén megtartani. Mégis, ahogy közeledik az időpont, most már gyakorlatilag biztosra vehetjük: október 11-én Libéria elnököt választ.