Nyolcvan éves Dél-Afrika lelkiismerete

Pénteken töltötte be nyolcvanadik évét Desmond Tutu egykori dél-afrikai érsek, az apartheid elleni küzdelem egyik kulcsfigurája. Ugyan a tetteiért Nobel-békedíjjal is elismert Tutu már visszavonult a nyilvános élettől, máig előszeretettel szólal fel a demokrácia és az emberi jogok védelmében, amikor a dél-afrikai vezetés eltér saját demokratikus értékrendjétől.

Keserédes ünnep 

Desmond Tutu születésnapi ünnepsége már csütörtökön elkezdődött: a fokvárosi Szent György-székesegyházban tartott vidám, táncos-zenés rendezvény Nobel-békedíjashoz méltó kezdet volt. Az eseményről persze nem hiányozhatott a U2 Bonója sem, aki a Soweto Gospel Kórussal közös előadásával köszöntötte az érseket. A jó hangulatot egyedül Tutu barátjának, a tizennegyedik dalai lámának hiánya árnyékolta be. A tibeti vallási vezető kénytelen volt lemondani dél-afrikai útját, miután öthetes halogatás után – többek szerint kínai nyomásra – nem született döntés arról, hogy kaphat-e vízumot vagy sem.

A kormány tehetetlenségén felháborodott Tutu keddi sajtótájékoztatóján elmondta: véleménye szerint a jelenlegi vezetés még rosszabb, mint az apartheid kormányzata, mert azoktól legalább várható volt az ilyen viselkedés.  Az érsek emellett figyelmeztette az országot vezető Afrikai Nemzeti Kongresszust (African National Congress, ANC), hogy hiába rendelkeznek jelentős többséggel, az nem jelent számukra feltétlen biztonságot, hiszen papíron Mubaraknak és Kadhafinak is elsöprő támogatottsága volt.

Az ANC – amelyet Tutu már régóta kritizál korábbi értékrendjének elhagyása miatt – nem hagyta szó nélkül az érsek mondanivalóját. Szerdai közleményük szerint pont aznap közölték volna a dalai lámával döntésüket a beutazási engedélyéről – igaz, az nem derült ki, hogy végül hogyan döntöttek –, az érseknek pedig csak annyit üzentek: nyugodjon meg.

Kisvárosból a Nobel-békedíjig

Desmond Tutu 1931. október 7-én született a Johannesburgtól nem messze fekvő Klerksdorp kisvárosában. Tutut gyerekkorában vonzotta az orvosi pálya, de mivel családjának nem tellett az egyetemi tandíjra, így apja példáját követve elvégezte a tanárképzőt. Az 1953-as bantu oktatási törvény elfogadása után – amely többek között alacsonyabb színvonalú oktatást írt elő a fekete gyerekeknek – tiltakozásként otthagyta a tanári pályát, és figyelmét a teológiának szentelte.

Az apartheid elleni küzdelemben az 1970-es évek végétől kezdve vállalt komolyabb szerepet.  Az 1976-os, 566 halálos áldozatot követelő sowetói – az afrikaans nyelv kötelező iskolai oktatása ellen szervezett – tüntetésektől kezdődően támogatta országának gazdasági bojkottját. Véleménye mellett kitartva erősen kritizálta Ronald Reagan békés próbálkozásait a helyzet megoldására. Elképzelése szerint hiába a szegények érezték volna meg legjobban a tőkekivonást, legalább egy „jó cél érdekében” szenvedtek volna. Amikor az Egyesült Államok és az Egyestül Királyság végül 1985-ban leállította dél-afrikai befektetéseit, a kormányra nehezedő nyomást kihasználva több tízezres békés felvonulásokat szervezett Fokvárosban.Céljainak elérésében sokat segítette, hogy ekkorra már nemzetközi ismertségre tett szert – az 1960-as években Londonban folytatott tanulmányai alatt igyekezett felhívni a figyelmet a dél-afrikaiak helyzetére, lesothói püspöksége idején pedig fontos kapcsolatokat szerzett az egyházon belül. Emellett több hazai és külföldi publikációban, illetve előadásban hangsúlyozta a megbékélés fontosságát – már ekkor is kritizálta a később hatalomra jutó ANC-t erőszakos módszerei miatt.

Az emberi jogokért folytatott harca nem maradt elismerés nélkül: fáradozásait 1984-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták, 1986-ban megkapta az Albert Schweitzer-díjat, 1987-ben a Pacem in Terris-díjat, 1999-ben a Sydney-békedíjat, 2005-ben a Gandhi-békedíjat, 2009-ben pedig az Egyesült Államok Elnöki Szabadság Érdemrendjét.

Az apartheid rendszer bukása után Tutu a múlttal való szembenézést elősegíteni kívánó Igazságtételi és Megbékélési Bizottság (Truth and Reconciliation Commission, TRC) elnöki székét foglalta el. 1996-ban megvált Fokváros érseki székétől, amelyet 1986 óta az első fekete érsekként foglalt el, de az anglikán egyház szokatlan módon a Fokváros nyugalmazott érseke címet adományozta neki.

Hiába a rendszerváltás, Tutu továbbra sem fogja vissza magát, ha a kormányzó ANC-ről vagy annak tagjairól van szó. Hiába a Nelson Mandelával fenntartott jó viszony, nem nézte jó szemmel, hogy a korábbi elnök házassága előtt nyíltan együtt élt Gracha Machellel. Tutu emellett élesen kritizálta az ANC-kormányzatot is, amikor például 1998-ban megpróbálták visszatartani a TRC egyik időközi jelentését. Nem kímélte Jacob Zuma jelenlegi elnök elődjét, Thabo Mbekit sem, amiért az kitartóan tagadta az AIDS-járvány komolyságát az országban.

Tutu figyelme nem állt meg az ország határainál: évek óta nem csak saját kormányának, hanem Robert Mugabe zimbabwei diktátornak is leghangosabb kritikusa. Egyik kijelentése szerint Mugabe „az afrikai diktátorok karikatúrája”, mire a zimbabwei elnök egyszerűen csak „gonosz kis püspöknek” nevezte őt.

Tutu végül egy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy visszavonul a nyilvános élettől. Indoklása szerint „ahelyett, hogy otthon, békésen, a családommal öregedhettem volna meg, túl sok időt töltöttem repülőtereken és hotelekben”.