Szétesés fenyegeti az Európai Külügyi Szolgálatot?

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) nagy várakozások közepette kezdte meg működését közel egy évvel ezzelőtt: az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai apparátusa egy komoly és az Unió globális szereplővé válását nagyban meghatározó intézményt látszott létrehozni. Egy év elteltével azonban már érezhetők a hiányosságok és egyre súlyosabb problémaként jelentkezik az alkalmazottak elszivárgása.

Az EKSZ formálisan a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően (2009. december 1.) jött létre, a gyakorlatban pedig 2010 decemberétől kezdve működik. Megalapításának legfőbb célja az volt, hogy az intézmény az EU második pillérét – közös kül- és biztonságpolitika – erősítendő elképzeléseivel és munkamódszereivel képes legyen az új kíhívásokra korszerűen, illetve gyorsan reagálni. Az új intézmény Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai képviselő munkáját hivatott segíteni, gyakorlatilag felfoghatjuk az Unió „külügyminisztériumaként” is.

Az EKSZ hivatala Brüsszel egyik legvonzóbb munkahelyének számított gyakorlati megalakulását követően, ám az elmúlt kilenc hónap azt kezdi bizonyítani, hogy a valóság eltér a látszattól. Az EUobserver brüsszeli hírportál arról számolt be, hogy közel hatvan dolgozó lépett ki a rossz munkakörülményekre hivatkozva.

Az EKSZ hivatalos adatai szerint  a kilépett alkalmazottak közül 27-en az Európai Tanács dolgozói körét bővítik, 16-an az Európai Bizottságot vették célba, hatan az Európai Parlament apparátusát gyarapítják, heten pedig a magánszektorban próbálnak szerencsét. Három személy pedig egyenesen Catherine Ashton személye miatt távozott.

A távozások egyes főosztályok egészét veszélyeztethetik: a tengerentúli válságmissziókkal foglalkozó egység tizenkét dolgozója közül hatot vesztett el.

David O’Sullivan, az EKSZ egyik legfőbb tisztviselőjének állítása alapján ezek a számok elhanyagolhatóak, hiszen még a 4 százalékát se érik el az 1500 fős hivatali apparátusnak.

Nem hiszem, hogy a távozások problémát jelentenének. Természetesen vannak olyanok, akik elégedetlenek a munkakörülményekkel, de ez minden új intézménynél egyfajta gyermekbetegség és nem általános probléma – nyilatkozta O’Sullivan.

Az Külügyi Szolgálatban történt felmondások azonban így is eléggé sajnálatosak és elgondolkodtatók. Az EUobserver forrásai szerint a menedzsment egésze „abszolút káosz”, illetve „kész rémálom”. Az egyik szakszervezeti küldött a következőképp értékelte a helyzetet: „Ha az Európai Külügyi Szolgálat magáncég volna, amely a dolgozói számára hasonló munkakörülményeket teremt, akkor azt már rég csőd fenyegetné.”

Két év telt el azóta, hogy az Európai Unió megalkotta az új külügyekkel és biztonságpolitikával foglalkozó szervét, de a személyzetnek még most sem teljesen világos az, hogy kinek mi a feladata. Gondot jelent például az e-mailekhez való hozzáférés, a telefonok hiánya, a külföldi missziók költségeinek késleltetése vagy az, hogy az alkalmazottak orvosi díja csak hónapos késéssel kerül kifizetésre. A számítógépek technológiája is elavult – a legtöbb külföldi Uniós nagykövetség kénytelen küldöttek segítségével, személyesen küldeni a titkos dokumentumokat. Még maga Ashton kabinetje sem rendelkezik a megfelelő szintű technológiával.

O’Sullivan szerint márciusban az új központ átadásával jelentős javulás várható, a szakszervezetek azonban pesszimistábbak. Egyik negatív álláspont szerint az EKSZ darabjaira fog hullani, a feladatok nagy többsége pedig a Tanácsot és a Bizottságot terheli majd. A valódi forgatókönyv tehát egyelőre a homályba vész, azt azonban elmondhatjuk, hogy az EKSZ helyzete mindenképpen egy fontos és sarkalatos pontja az Európai Unió jövőjének, mint ahogy erre José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is rávilágított az EU válságkezelésével kapcsolatos beszédében.

Szerinte egy globálisan fellépő Unióra van szükség, nyitottab külpolitikára, különösen most, hogy az arab tavasz országaiban olyan mértékű változás ment végbe, amely egy új típusú partnerséget is magában hordoz. A védelmi politika és az európai közös haderő is kulcskérdés, mivel a NATO-tól való biztonsági függés miatt az Unió képtelen globális szereplőként fellépni a nemzetközi színtéren – az Európai Külügyi Szolgálat effektív működése tehát gyakorlatilag létkérdés.