Délvidéki vérengzés: pont kerülhet az ügy végére?

A szerb kormány elfogadta a VMSZ módosítási javaslatait a rehabilitációról szóló törvény kapcsán, aminek eredményeként kikerül kollektív bűnösség elve a szabályozásból. Az ötletért a szerb pártok nem rajongtak, a legtöbb nem is hajlandó megszavazni a törvényt. Optimizmusra ad azonban okot, hogy a politika mellett a gyakorlatban is előrelépések tapasztalhatóak: hozzáférhetőek az 1944-45-ös vérengzések dokumentációi. Pont kerülhet egy történet végére?

„Fellélegezhet a vajdasági magyarság” – így fogalmazott Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője, miután a szerb kormány elfogadta a VMSZ módosító javaslatait, amelyeket a vagyon-visszaszármaztatási törvény tervezetéhez nyújtottak be. Mint arról már mi is beszámoltunk, a törvény eredeti formájában helyet kapott volna a kollektív bűnösség elve: aki 1941 és 1945 között Vajdaság területén teljesítette honvédségi kötelezettségeit, automatikusan ki lett zárva a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból – mondta el a képviselő.

A VMSZ javaslatára a szerb kormány elfogadott egy saját módosítási javaslatot, „amely szerint a megszálló erők csak abban az esetekben záródnak ki a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból, ha külföldi állampolgárként vettek részt a második világháborúban. A vajdasági magyarság tehát esetében törlődött a kollektív bűnösség elve” – fogalmazott Varga László a Magyar Szónak. A VMSZ a kollektív bűnösség eltörlése mellett több más módosítást is előirányzott, azzal azonban tisztában vannak a párt tagjai, hogy a legtöbb javaslatuk süket fülekre fog találni. „A legfontosabbat azonban elértük” – utalt a kollektív bűnösség kiiktatására Varga.

Mint az ismeretes, a szóban forgó törvény (több másik hasonlóval együtt) kiemelt jelentőségű Szerbia EU-csatlakozása szempontjából. Nemsokára ugyanis közzé teszik az uniós bővítési csomagot, melyből ki fog derülni, hogy Szerbia elnyeri-e a tagjelölti státuszt, vagy hosszabb csatlakozási folyamattal kell számolniuk. A demokratizálódás egyik fontos mérföldköve, s nem mellesleg az EU elvárása, hogy a szerb parlament elfogadja a vagyon-visszaszármaztatási, a közvagyonról szóló és a rehabilitációs törvényeket.

Akármilyen csábító is azonban az uniós tagjelölti státusz, a VMSZ már a vagyon-visszaszármaztatási törvény első változatakor kijelentette: nem szavazza meg a törvényt, ha abból nem kerül ki a kollektív bűnösség elve. Jelen állás szerint azonban nem fog kutyaszorítóba kerülni a magyar párt, hiszen a szerb kormány elfogadta a magyarok legfontosabb feltételét, így szabaddá vált az út a törvény elfogadása előtt.

A szerb pártok többsége azonban nem lelkesedett a törvény módosított változatáért, s a szerdai parlamenti ülésen parázs vita bontakozott ki az ügyben. A Vajdaság Ma tudósítása szerint „a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a Szerbiai Szociáldemokrata Párt (SDPS) elfogadhatatlannak tartja a javaslatot, mert az lehetővé teszi, hogy a megszállókkal együttműködők leszármazottainak visszaadják szerbiai vagyonukat. Véleményük szerint ezzel a módosítási javaslattal a kormány felülbírálja a történelmet és relativizálja az antifasiszta harcot.”

A politika terén zajló kisebb-nagyobb előrelépések mellett a kollektív bűnösséghez szorosan kapcsolódó történelmi szálon is előrelépéseknek lehetünk szemtanúi. A Magyar Szó a napokban adott hírt arról az információról, hogy az 1944-45-ös vérengzéseket dokumentálták, s nem csak a kivégzettekről, hanem a háborús bűnösökről is létezik egy lista a vajdasági levéltárakban. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rehabilitálni szeretné háborús bűnösként kivégzett hozzátartozóját, illetve ha igényt tart annak elkobzott vagyonára vagy örökségére, lehetősége van az ehhez szükséges hivatalos igazoló dokumentumokat beszerezni.

A szerb képviselőház 2006-ban hozott egy olyan rendeletet, melynek értelmében rehabilitálják mindazokat, akiket 1941. április 6-a után bírósági eljárás, ítélet vagy más hatósági döntés alapján, esetleg anélkül végeztek ki, ítéltek el, fosztottak meg minden vagyonuktól. A rehabilitációt a leszármazottaknak kell kérelmezni. Teleki Júlia, aki az elsők között kérelmezte családja rehabilitálását, így nyilatkozott saját esetéről a Magyar Szónak: „Úgy érzem, az újvidéki Kerületi Bíróság bírói tanácsa sokoldalúan vizsgálta meg a kérelmemet, és emberségesen viszonyult családom rehabilitációjához. Kérdéseikből kiderült, hogy keveset tudnak arról, ami Vajdaságban történt a II. világháború alatt és közvetlenül utána. Nagyon sokat jelentett számomra, amikor közölték velem: családom egyetlen tagjának a nevét sem találták a bűnösök listáján. Ezért reménykedem, hogy a végzést is ezzel összhangban hozzák meg.”

Azzal, hogy a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvény esetében elfogadták a kollektív bűnösség elvének kiiktatását, felcsillant a remény, hogy a rehabilitálást szabályozó törvény esetében is megtörténik ez az előrelépés. Ha ez megvalósulna, megnyílna az út az 1944-45-ös vérengzések részleteinek tisztázása, áldozatainak felkutatása és rehabilitása előtt – ami jelenleg még nagyon nehézkesen halad.