A Kitekintő olvasói így adnák meg a választójogot – Vitafórum

A nyár elején útjára indított Választójogi Vitafórumunkon arról kérdeztük olvasóinkat, mi a véleményük a választójog határon túli magyarokra való kiterjesztéséről. Kilenc néhol szándékosan provokatív kérdésünkkel az intézmény körül felmerülő elméleti és gyakorlati kételyekre kerestük a választ. A vizsgálat természetesen nem reprezentatív. Az eredmények kizárólag a kérdésekre írásban válaszoló olvasók véleményét illusztrálják, és nem a Kitekintő Kárpát-medence rovatának, és szerkesztőinek a véleményét.

Első kérdésünk a választójog határon túli magyarokra való kiterjesztésének egyik elméleti problematikáját firtatta a felelősségvállalás szemszögéből. Helyes döntés-e, ha a szavazati jogot olyan állampolgárokra terjesztik ki, akik nem élnek Magyarországon, vagyis szavazatuk következményeit nem kellene és nem is tudnák magukon viselni? A válaszadók majd háromnegyed része nem tartja helyes döntésnek a jogkiterjesztést, azonban érdemes belepillantani, hogy mivel támasztja alá véleményét az olvasóközönség.

A legtöbb kifejtett válasz esetében az „az szavazzon, aki ide adózik” – elv szerepelt indoklásként. Az ilyen véleményeknél egyértelműen a javak újraelosztásába való beleszólás sérti az olvasó igazságérzetét. Azonban többen már ennek a cáfolatát is megfogalmazták, hiszen Magyarországon rendkívül magas a tartósan munkanélküliek száma, akik így nem sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a közjóhoz, mint a külhoni magyarok, szavazati joguk azonban megkérdőjelezhetetlen. Érdekes ellentmondás.

A kérdőív további részében a gyakorlati oldal nehézségeire próbáltunk rávilágítani. Először is kérdéses, hogy rendelkezhetnek-e a külhoni magyarok a felelős választás meghozatalához szükséges ismeretekkel Magyarország politikai viszonyaira vonatkozóan. Itt is hasonló arányú volt az igenek és a nemek aránya. Az „Igen”-nel válaszolók azzal érvelnek, hogy a magyar média sugarai a TV, rádió és internet révén már behálózzák a Kárpát-medencét, így, aki tájékozódni akar, annak megvan rá a lehetősége.

Az ellentábor viszont arra helyezte a hangsúlyt válaszában, hogy a mivel külhoni magyarok a nem a magyar viszonyok között élnek, így nincsenek birtokában a szükséges ismereteknek, továbbá leginkább saját országuk, mindennapi életük problémáival vannak elfoglalva. Egyik olvasónk itt is rámutatott egy érdekességre, s megfordította a kérdést: Vajon rendelkezik-e Magyarországon minden választásra jogosult polgár mindazzal az ismerettel és tájékozottsággal, hogy felelősségteljesen szavazhasson?

Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy okozhat-e feszültséget a szavazati jog megadása az anyaországi és a külhoni magyarok között. Olvasóinknak csupán elenyésző része gondolta úgy, hogy a jogkiterjesztés hátulütők nélkül járul hozzá a nemzeti összetartozáshoz. És olvasónk érdekes felvetése, hogy előfordulhat: nem válik be az intézmény, s magyar-magyar ellentétek melegágyává válik. Ekkor már igen nehéz lenne megvonni a szavazati jogot, nem valószínű, hogy valamelyik politikai erő is felvállalná.

Majd arra voltunk kíváncsiak, hogy növelheti-e a határon túli magyar közösségek megosztottságát a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra? Itt már jelentősebb volt a bizonytalanok száma, viszont az igen-nem arány ezúttal is a 25-75% körül mozgott. A kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy sok esetben a jogkiterjesztést támogatók is elismerik a megosztottság és töredezettség problémáját, azonban álláspontjuk szerint ezt a kockázatot fel kell vállalni. Érdekes hasonlattal élt egyik olvasónk: Ha lenyirbáljuk a hajtásait egy növénynek, egy idő után, gyökerek hiányában elfonnyadnak és elhalnak. Muszáj létrehozni egy erősebb köteléket a határon túli magyarokkal, amíg nem késő. Még ha problémákat vethet is fel.

A határon túli magyarok szavazási hajlandóságára vonatkozó kérdés már (a kérdés jellegéből fakadóan is) jobban megosztotta olvasóinkat. Legtöbben, a válaszadók körülbelül fele úgy becsüli a határon túl választásra jogosultak csak alacsony százaléka járulna az urnákhoz. A vélemények annyira megoszlottak, hogy itt a végletek bemutatása érdekes. Volt olyan olvasónk, aki úgy vélte, hogy ha csupán egyetlen ember szavazna a határon túl, már akkor is megérné a törvényt megalkotni. Volt azonban olyan is, aki a választásra jogosult külhoni magyarok 1%-nak urnához járulását is soknak tartja.

Olvasóink majdnem egyöntetű véleménye, hogy magyarországi pártok esetleges határon túli kampánya feszültséget okozna a többségi társadalmak és a magyar kisebbségi közösségek között. Többen azonban megoldható (megoldandó) problémának látták a határon túli kampány kérdését. Én olyan választójogi megoldást tartanék szerencsésnek, amely eleve feleslegessé teszi a magyarországi pártok határon túli kampányát; jelesül a határon túliak egy olyan külön listára szavazhatnának, amelyen kizárólag saját jelöltjeik vannak. – írta egyik olvasónk. Volt példa olyan véleményre is, mely nem tartja különösebb problémának a kampányt: Európában nagyon sok megoldást látunk erre a problémára, sehol nem hallottam, hogy vérengzés, polgárháború, üldöztetés követte volna a szavazati jog kiterjesztését. – hangzik az érvelés.

A válaszadók döntő többsége úgy véli, a szavazati jog kiterjesztésével megváltozó nemzetpolitikai erőviszonyok konfliktust gerjesztenének az anyaország és kisebbségek politikai elitjei között. Több olvasónk szerint is ez a konfliktus már jelen van és már meglehetősen éles, s a jogkiterjesztés csak tovább élesítené az ellentéteket. A Fidesz nagyon konkrétan letette a garast bizonyos elitek mellett, miközben nem áll szóba másokkal – szól az egyik vélemény.

A másik kampánnyal kapcsolatos kérdésünk – Indokolt-e, hogy a magyarországi pártok költséges kampányokat folytassanak a határon túli magyarok meggyőzése érdekében? – meglehetősen nagy indulatokat gerjesztett. A legtöbb válaszban ezúttal is a gazdasági vonzatok kapták a legnagyobb hangsúlyt, így sokszor szerepelt „az én pénzemen?!” viszontkérdés. Voltak, akik szavazatszerzés szempontjából vizsgálták a kérdést: A becsült (alacsony) részvételi arányból arra következtetek, hogy nem lenne nagy szükség az amúgy is drágább határon túli szavazatszerzésre. Emellett megtalálható volt a nemzeti identitás erősítését célzó nézőpont is: Egy (feltehetően) felvidéki olvasónk például azért tartotta indokoltnak és fontosnak a határon túli kampányt, mert a Felvidéken a magyarság nagyon gyenge nemzeti öntudattal rendelkezik, melyet a 2011-es népszámlálás fog bizonyítani. Az olvasó szerint ugyanis a tényleges magyarság fele nem vallotta magát magyarnak.

Az utolsó kérdésünk a választójog kiterjesztése a válaszok alapján rendkívüli módon megosztotta az olvasóközönséget, viszont sok vélemény itt is a szükséges – nem szükséges, illetve a „kinek a pénzén” kérdésekre szorítkozott. A kérdés jellegéből fakadóan elég nehéz érdemben kimutatni az eredményt, viszont az elmondható, hogy a válaszok közül a külön listára szavazás szerepelt legtöbbször. Volt aki ennél továbbment és területenként lélekszámarányos külön listákat tartott a legjobb megoldásnak.

Egy határon túli olvasónk fontos kérdést fogalmazott meg, amikor arról értekezett, hogy mi lesz a határon túli magyar pártok szerepe a magyarországi választásokon. Lehetnek egyrészt passzív megfigyelők, saját jelöltek esetén aktív szereplőkké válnak, illetve olvasónk szerint az is elképzelhető, hogy „kölcsönadják” szervezetüket, aktivistáikat valamelyik anyaországi pártnak. Érdekes felvetés.

A beérkezett válaszok alapján tehát az látható, hogy számos bizonytalan kérdés lóg még a levegőben, melyekre hamarosan választ kapunk a döntéshozóktól.

Köszönjük olvasóink válaszait.