Hruscsov számára vereség volt a magyar forradalom

Hruscsovnak nem volt más választása, mint az 1956-os magyar forradalom leverése, az azonban mégis vereséget jelentett számára – állította az egykori szovjet kommunista pártvezető fia egy vasárnapi német lapinterjúban.

A 76 éves Szergej Hruscsov elismerte, hogy 1956-ban Nagy Imre reményt jelentett a magyarok számára. A fiatal magyarok – mint hangoztatta – a szabadságért harcoltak. De mi történt volna, ha hatalomra kerülnek? – tette fel a kérdést, és ennek alapján azt állította, hogy apjának nem volt más választása, mint a forradalom leverése. Ez azonban vereséget jelentett számára, mert utána elnyomóvá vált. „Ez volt az egyik legnagyobb amerikai győzelem a hidegháború idején” – fogalmazott a volt szovjet kommunista vezető fia.

A terjedelmes interjú abból az alkalomból jelent meg, hogy közeleg a hírhedt berlini fal építésének 50. évfordulója, és a volt szovjet pártvezető fia ennek kapcsán apja szerepét értékelte. Egy kérdésre válaszolva közvetve elismerte, hogy az 1956-os magyar forradalom leverése után a következő szovjet vereséget a berlini fal építése jelentette.

Azt állította, hogy Hruscsov alapjában véve nem akarta a falat, annak felépítését azonban mégis engedélyezte. Szavai szerint mindez része volt Moszkva akkori, a tömbök egyenrangúságát célzó politikájának.

Az egykori NDK akkori vezetője, Walter Ulbricht – aki a falat kitervelte – soha nem lett volna abban a helyzetben, hogy Moszkva engedélye nélkül belekezdjen a hírhedt építmény létrehozásába – nyilatkozta Szergej Hruscsov, aki az építményt „Ulbricht falának” nevezte.

A volt NDK 1961. augusztus 13-án kezdett hozzá az építéshez, és a 155 kilométer hosszúságú fal 1989 november 9-ig állt. Szergej Hruscsov szerint Ulbricht emberei voltak azok, akik a falat – a szó fizikai értelmében – felépítették, az akkori NDK-ban, illetve Kelet-Berlinben állomásozó szovjet katonák az építésben nem vettek részt.

De a szovjet katonák készültségben voltak, és ők lettek volna azok, akik szembeszállnak az amerikaiakkal, ha valami történik – tette hozzá.

A volt szovjet kommunista pártvezető fia az akkori eseményekkel kapcsolatban visszaemlékezett arra: apja nem akart beleegyezni abba, hogy az Egyesült Államok az első számú szuperhatalom. Ezért állandó kihívást intézett ellene. Ez a politika – mint utalt rá – az 1962-es kubai rakétaválsággal és azzal ért véget, hogy a Szovjetuniót is szuperhatalomként ismerték el.

Szergej Hruscsov szerint a tömbök egyenrangúságát célzó szovjet politika része volt az NDK önálló államként való elismerése. Walter Ulbricht ugyanakkor állandóan azt hangoztatta: mindaddig nem képes stabilizálni a keletnémet gazdasági helyzetet, amíg a jól képzett emberek elmenekülnek az országból.

A Szovjetunió akkori vezetője figyelmeztette Ulbrichtot, hogy egyedül csak a szovjet fegyverekre támaszkodva nem tud hatalmon maradni. Arra hívta fel a figyelmét, hogy hatalmához szükség van a keletnémet nép támogatására. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az NDK-nak a keleti tömb kirakatává kell válnia a Nyugat felé – mondta el Szergej Hruscsov.

A volt szovjet vezető fia elismerte, hogy a berlini fal kudarc volt. „Egy ilyen fal mindig is a gyengeség jele” – fogalmazott Szergej Hruscsov, aki az építményt egyfajta fájdalomcsillapítóhoz hasonlította. Szavai szerint a berlini fallal is az volt a probléma, hogy a tünetek ellen irányult, egyidejűleg pedig megakadályozott miden cserét, minden versenyt. „Egy fal soha nem alkalmas a megoldásra” – jelentette ki, utalva arra, hogy a berlini fal leomlása a szovjet rendszer bukásának egyértelmű jele volt.