Euróoptimizmus

Az előző hét legfontosabb európai társadalmi és gazdasági eseményének elvileg a görög válság megoldására született javaslatcsomagnak kellett volna lennie, ám egy extravagáns popdíva londoni halála és a norvég őrült lövöldözése a hátérbe szorította. Pedig a görög válság kapcsán a szemünk előtt változik Európa jövője.

A közös Európa, az Európai Unió, melyet jelenlegi állapotában ismerünk, nem egyik pillanatról a másikra jött létre. Hatvan éve folyamatos, szívós háttérmunkával formálják olyan emberek, akik tovább láttak az orruknál. Olyan szakemberek, akikben a politikusok megbíztak, mert rájöttek, hogy az általuk közösen felhalmozott tudás az egész kontinenst előbbre tudja vinni. Bár a csúcson mindig csak a politikusokat látjuk, a valódi munkát mások végzik el. Az államfők és a miniszterelnökök valójában csak aláírnak, s ha kell,a végső pillanatban meghozzák a politikai döntést, melyet valaki előkészített.

Az Európai Uniónak megvolt és a mai napig megvan az a gyönyörű képessége, hogy a gazdasági együttműködésről szóló döntések által valójában politikai közösséget formál az európai országokból.

A világgazdasági válság kitöréséig az uniós támogatások különböző formáival egy bizonyos keretrendszerben működött az egész folyamat. Az erősebbek, ha kellett, magukkal húzták a gyengébbeket, ha valaki lemaradt, azt támogatták, de különleges kilengések nem voltak. Nagyon sok mindenben voltak már közös döntések eddig is, az euró pedig a korábbinál is sokkal szorosabbra zárta az együttműködést.

Ám csak most, Görögország csődjével jött el az a pillanat, amikor a brüsszeli gárda a többi európai vezető támogatásával a szemünk láttára veszi ki az ország gazdaságának, pénzügyi folyamatainak irányítását a görög politikusok kezéből. Ez újabb lépés a gazdasági önállóság elvesztése felé, egy újabb lépés az EU jogköreinek kibővítése felé. Vajon mit jelentenek ezek a döntések nekünk, egyszerű embereknek? Az európai együttműködés a legfőbb oka annak, hogy a második világháború óta európai nemzetek között (a Balkánt leszámítva) nem volt háború. Az is ennek köszönhető, hogy Ágcsernyőtől egészen Normandiáig egyetlen határőrrel sem találkozunk. Hogy ott dolgozunk, ahol akarunk, hogy minden EU-tagállamban azonos jogok illetnek meg bennünket, és még sorolhatnám, de ezeket a dolgokat már szinte mindenki betéve tudja.

A görög válság sokba fog kerülni. A hitelekért olyanoknak kell garanciát vállalniuk, akik nem kérték és nem is költötték a pénzt. De biztos, hogy a görög kölcsönnek is meglesz a pozitív hozadéka a közös Európa szempontjából. Egyelőre úgy tűnik, Brüsszelben jobban tudnak dönteni hosszú távú ügyekben, mint a nemzeti parlamentekben. Ezért én euróoptimista vagyok. Mint Habsburg Ottó volt. Egyébként szegénynek már csak pár évet kellett volna élnie, hogy szinte a teljes Habsburg Monarchiát újra egy közösségben lássa. De a folyamatot ő is tisztán látta.