Lemaradhat az USA az űrversenyben

A napokban fejeződik be az USA űrrepülőgép programja. A projekt sokkal több pénzt emésztett fel a vártnál. A kritikusok szerint Amerikát a kevésbé ambíciózus alacsony Föld körüli pályán tartotta. Az Obama-kormányzat az űrszállítást magáncégekre bízta és a jelek szerint  a jövőben sem kíván nagy volumenben áldozni a mélyűrbeli expedíciókra. Ezért sokan attól tartanak, hogy az USA lemarad az űrversenyben

Július 8-án a floridai Cape Canaveralból indult utolsó útjára az Atlantis űrsikló. Az utazás egyben az USA 1981-ben indult űrrepülőgép programjának a végét is jelenti. Az Egyesült Államokban viták övezik a program lezárását és az amerikai űrkutatás jövőjét, amelynek részleteit még homály övezi. Az űrrepülők feladatait részben a jelenleg még fejlesztés alatt álló Orion űrhajó veszi át, első repülését 2014-re tervezik. Az Obama-kormányzat álláspontja szerint az űrutazásban nagyobb teret kell engedni a magáncégeknek, ezért a NASA szerződést kötött a Space X magáncéggel is a Nemzetközi Űrállomás ellátására. Addig is az orosz Szojuz rakéták szállítják az asztronautákat és az ellátmányt a Nemzetközi Űrállomásra.  

A döntést vitatók közül többen azért aggódnak, hogy nemzetközi összehasonlításban az USA elveszíti technológiai versenyelőnyét és lemarad az űrversenyben. Ugyanakkor a döntés belföldön tovagyűrűző hatásaként több tízezer ember veszítheti el a munkáját, elsősorban Texasban és Floridában.

A program befejezése

2004-ben George W. Bush jelentette be a program befejezését. Ezzel egy időben, az elnök felvetette az újabb holdutazás és a Marsraszállás tervét, de az anyagi források nem álltak rendelkezésre. Obama pedig nem állította le a folyamatot.

A legfőbb érv a megszűntetés mellett a program gazdaságtalan üzemeltetése volt – a kormány összesen 209.1 milliárd dollárt költött rá. Ez azt jelenti, hogy – 2010-es árfolyamon -küldetésenként csaknem 1,6 milliárdos költséget emésztet fel; ez ellentmond a NASA eredeti, 450 milliós kilövéseket említő állításának.

Szakértők szerint a Kongresszus valójában az 1969-es Holdraszállás után elvesztette az érdeklődését a rendkívül költséges űrprogramok iránt, amikor sikerült megverni a szovjeteket az űrversenyben. Nem rég napvilágot látott dokumentumok tanúsága szerint 1961-ben Kennedy elnök már az óriási költségeket felemésztő Hold-programot is csak azért propagálta, mert az USA presztízse forgott kockán. 1972-ben az Apollo-program után csak azért hagyták jóvá az űrsiklókat, mert jó apropó volt, hogy életben tartsák az ember szállítására alkalmas űrprogramot, és hogy tovább tudják foglalkoztatni a houstoni és a cape canaverali űrközpontokat. A végső cél a tömeges űrutazás megvalósítása lett volna.

Az űrrepülőgép a közvélemény szemében sem vált annyira népszerűvé, mint az Apollo-program. Tulajdonképpen az űrsiklók inkább szürke „málhás lovaknak” tűnnek, hiszen nem hajtottak végre látványos expedíciókat vagy kutatásokat.

A kritikusok szerint azonban az amerikai űrprogramok jegelésével az USA technológiai vezető szerepe is veszélybe kerülhet. A NASA több mint 1500 olyan technológiát fejlesztett ki, ami a mindennapi használatban is elterjedt, és ebből 150 csak az űrsikló programból született. Félő, hogy a szakértők „szétszéledésével” a humán tőke is nagy veszteségek elé néz, írja az Economist. Valójában a következő 10-15 évben a NASA szakértői valószínűleg a magánszférában fogják tovább kamatoztatni tudásukat.

A stagnáló munkanélküliség mellett nem elhanyagolható szempont a két űrközpont leépítését követő munkahely veszteség sem. A houstoni Johnson Űrközpont 18 ezer embert foglalkoztat. Egyedül Texas államban – ahol mintegy 50 aero-technológiai cég működik – 2009-ben 3 milliárd dollár bevételt hozott a NASA. A Boeing több mint 500 embert fog elbocsátani az űrkutatási részlegről. Hasonló a helyzet a Kennedy Űrközpont esetében is Floridában, ahol jelenleg 10 százalék fölött van a munkanélküliség.

A derülátók szerint a program befejeztével a NASA más, hasznosabb irányba terelheti az energiáit. Már a negyvenes évektől kezdve izgatja a kutatók és a döntéshozók fantáziáját a Mars kolónializálása. Az Atlantis utolsó kilövésének alkalmával az elnök közleményt bocsátott ki, melyben utalást tett a Marssal kapcsolatos kutatásokra, de szakértők szerint egy új komplett program beindításáig tíz év vagy akár még több idő is eltelhet.

Az Economist szerzője szerint viszont leáldozott a világűr meghódításának. A nagyhatalmak figyelme a Földet övező 36 ezer kilométeres „technoszférára” korlátozódik. Ez az a távolság, ahonnan az űrbe juttatott objektumok 24 órán belül visszatérhetnek a Földre, és itt található a legtöbb alacsony föld körüli pályára állított műhold. Tény, hogy a kiberszféra egyre nagyobb teret hódít a nemzetek gazdasági, infrastrukturális és hadászati rendszereiben. Az USA 2011 februárjában hozta nyilvánosságra első űrstratégiáját. Június elején pedig megszületett az USA Nemzetközi Kiberháborús Stratégiája. 

Nemzetközi összehasonlítás

Az űrsiklóprogram vége egy nagy visszalépés az Egyesült Államoknak, és mindenki másnak egy hatalmas ugrás előre.

– Joshua E. Keating, Foreign Policy Magazine

Oroszország és a felemelkedő hatalmak aktívan építik tovább űrkapacitásukat. Hosszú távú terveik között napirenden van a Holdra és a Marsra tervezett emberes űrutazás is.

3,8 milliárd dolláros költségvetésű űrprogramjával előkelő helyen áll Oroszország. Mivel az USA és az EU jelenleg anyagi megfontolásból szünetelteti a Nemzetközi Űrállomásra induló transzfereit, 2016-ig az asztronauták szállítása orosz monopólium. Amerika 43,4 millió dollárt fizet Oroszországnak egy-egy asztronauta után. A Szovjetunió összeomlását követően majdnem csődbe ment az orosz űrkutatás. 2001-ben bezárták a Mir űrállomást is. A Putyin/Medvegyev páros újraélesztette az orosz űrprogramot, ami ma már a globális űrkilövések 40 százalékát teszi ki. 2025-re újra embert akar juttatni a Holdra, hogy lehetőség szerint egy űrállomást hozzon ott létre. Még 2011-ben Kínával együtt indítanak egy próbajáratot a Marsra.

Kína viszonylag későn kapcsolódott be az űrversenybe, de óriási ambíciókat dédelget. Űrköltségvetése 1.3 milliárd dollár évente. 2003-ban indította útnak az első asztronautáját. 2011-ben állítja föld körüli pályára az első ideiglenes űrállomást, folytatásképpen pedig 2020-ra tervezik az első állandó űrállomásukat. Kínának már sikerült rakétát juttatnia a Holdra is, és 2007-ben tesztelték a kínai Anti-szatellit Rendszert (ASAT). A NASA becslése szerint Kína előbb lesz képes újra embert juttatni a Holdra, mint az USA. 

Harmadik helyen áll India, szintén 1,3 milliárd dollárral. Az indiai űrprogram kezdete az 1970-es évek közepéig nyúlik vissza, és egészen a közelmúltig főleg polgári célokat szolgált. Ilyen volt például vízlelőhelyek felderítése, vagy vidéki korházak műholdas összeköttetése. 2008-ban lőtték ki az első Holdrakétát, 2009-ben pedig jelentős tudományos eredményeket értek el, amikor vízmolekulákat fedeztek fel a Holdról vett talajmintákból. 2015-re ember nélküli Mars-missziót terveznek.

A 18 tagállamot tömörítő Európai Űrügynökség (ESA) 4,8  milliárd dolláros költségvetésből gazdálkodik évente. Fő tevékenysége inkább a tudományos kutatásokra koncentrál, mintsem a látványos hódításokra. Több programban is együtt dolgozott a NASA-val, például a Hubble Űrteleszkópon. Néhány nagy presztízsű program útjában anyagi és bürokratikus akadályok állnak. Németország és Franciaország lelkesen támogatott olyan önkéntes programokat mint az Arian Rakéta és a Nemzetközi Űrállomáson való tevékenységek. Nagy-Britannia viszont inkább hajlik a Mars-misszió, az EXOMars propagálására. Igaz ugyan, hogy pénzszűke miatt lehet, hogy veszélybe kerül az EXOMars. Az EU áprilisban publikálta első űrstratégiáját. Ebben támogatja az űrhatalmak közötti ágazati együttműködést. Kína 2003 óta vesz részt a Galileo műholdas navigációs rendszer fejlesztésében.

Brazíliának szintén ambiciózus tervei vannak az elkövetkező három évben kibocsátandó műholdakat illetően, részben kínai kooperációban. Japán rendelkezi az eddigi egyik legkomolyabb Hold-misszió sorozattal. Ezen a nyáron Irán egy majom kilövését tervezi a saját gyártású rakétáján.

A magánszektor

Az USA nagy reményeket fűz a magánszektor űrprogramjaihoz.  A NASA 6 milliárd dollárt osztott szét a magáncégek között az embert szállító űrrepülésre. Az űrturizmus bár  luxus, de létező üzletág. A Virgin Galacticnál például 200 ezer dollárba kerül egy űrrepülés. A kaliforniai Space X a legnagyobb űrrepüléssel foglalkozó magáncég. Elon Musk a PayPal társtulajdonosa alapította 2002-ben. A kormány 3 milliárd dolláros megbízást adott a cégnek, többek között a Dragon nevű kísérleti űrhajó befejezésére. Szintén a Space X dolgozik egy olyan űrkomp kifejlesztésén, ami az eddigi ár töredékéért, fejenként 20 millió dollárért szállítaná az űrhajósokat az űrállomásra.