Orosz-bolgár energiaügyek: merre tovább?

Bár Bulgária már gázügyben Azerbajdzsán felé kacsintgat, Oroszország nem fél attól, hogy elveszítené amúgy sem jelentős vevőjét.  Moszkvát már az sem igazán érdekli, bolgár barátai honnan vesznek gázt, ráadásul Szófia állandó határozatlanságával egyéb ügyekben is kivívta az orosz fél sértődését, írja a Lenta.ru orosz lap. Nem tisztázott, hogy mi lesz a Burgasz-Alexandropolisz kőolajvezetékkel, vagy a bolgároknak igencsak sürgős belenei atomerőművel. Egy biztos: a Déli Áramlathoz szükség van a bolgár együttműködésre, az oroszok pedig egyre csak tűrnek.

Már régóta nyilvánvaló: Bulgária mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse az Oroszországból érkező gáz importját. Évek óta próbálnak kilépni minden, az oroszokkal közös vállalatból és Szófia korántsem szeretné már szemeit Moszkvára vetni. A hónapok óta a gáz áráról folyó vita után most köszönnék szépen, és nem kérnének az orosz gázból. Legalábbis egy jó részéből biztosan nem. Felmerülhet a kérdés, hogy miért aggódna az orosz gázkonszern? Bulgária nem nagy vasárló, csakhogy az utóbbi időben a Gazprom nehezen tudja megtartani a kisebb piacat. 2011-től például megszűnt a gázimport  Horvátországba, akik ezentúl az olasz Eni-től veszik majd az értékes energiahordozót, a Baltikumban pedig leginkább Litvánia próbálja az orosz gázfüggőségét megszüntetni, amiért Vilnius nyílt konfliktust is felvállal Moszkvával szemben. Nézzünk meg tehát most a bolgár-orosz gázhelyzetet.

Bulgária évi gázfogyasztása 2,5 milliárd köbméter, amiből 2 milliárd köbmétert Oroszországtól vásárol. Az elkövetkezendő két-három évben Szófia le akar mondani minden hosszútávú Gazprom-szerződésről és 500 millió köbméterre csökkentené az orosz importot.  A fordulat hátterében az állhat, hogy a bolgár kormány szerint 2014-től azeri gáz jöhet majd az orosz helyett. A júniusban tett bejelentések alapján  Azerbajdzsán 1 milliárd köbméter gázt adna, Szófia pedig csak remélni meri, hogy addigra  megépül a török Botas által finanszírozott gázvezetékrendszer Törökországtól Bulgáriáig érő szakasza. Ez a szakasz eleinte a Nabucco része lett volna, de a bolgár gazdasági és energiaügyi miniszter, Trájcso Trájkov szerint mivel annak finanszírozása már így is jócskán késik és kétséges is, ezért nem kérnek az EU pénzéből és maguk építik meg a vezeték ezen részét.  Reményeik szerint  a Bulgargaz leányvállalata, a Bulgartransgaz vezetőjének lecserélése katalizáló hatással lehet a folyamatra. Az orosz fél azonban minden szándékban annak ellentétét látja.

Trájkov júniusban más bejelentést is tett: új, 10 milliárd köbméteres tartalékkal rendelkező gázlelőhelyet fedeztek fel, s bár részletekbe menően nem nyilatkozott erről, annyi valószínű, hogy így akár az évi 1 milliárd köbméteres kitermelést is elérheti Bulgária. Szófia nagy reményeket fűz a palagáz kitermeléséhez is, amelynek jogát a Chevron szeretné megszerezni. A Bulgária területén való lelőhely-feltérképezés jogáért az amerikai cég 30 millió eurót fizetne. Kétséges ugyanakkor, hogy egyáltalán megengedik-e majd a Chevronnak, hogy kitermelje a miniszter szerint valahol 300 milliárd és ezermilliárd köbméter közötti mennyiségre becsült gázkészletet (a készlet nagyságáról a mai napig nincsenek megbízható információk – a szerk.). Az ellenzék ugyanis élesen támadja a kormánypárt hasonló lépéseit és kijelentéseit, és Moszkva helyett ők inkább Párizsra vetik tekintetüket, ahol a Szenátus július 1-jén megtiltotta a „hidraulikus repesztés”-es (angolul „hydraulic fracturing”, vagy fracking; a palagáz kitermelésének egyik gyakran alkalmazott) módszer franciaországi alkalmazását. A Bloomberg szerint így Franciaország lett az első olyan ország, ahol törvénybe iktatva tilos a palagáz kitermelése, annak ellenére, hogy az amerikai sikerei miatt egyre népszerűbb Európában is.

A 2011-re becsült összorosz gázexport 155 milliárd köbméteréből a jelenlegi 2 milliárd köbméteres bolgár import csekélynek tűnik. Nem nagy veszteség, mondhatnánk. Az oroszoknak ugyanakkor sokkal inkább stratégiai fontosságú a kapcsolat Szófiával, ami közelebb hozhatná az EU-val közös energetikai projektek megvalósulásához. Éppen ezért sem valószínű, hogy teljesen megszakítanák Bulgáriával az együttműködést. Pedig júlisban a Transznyefty vezetője, Nyikolaj Tokarev is így fakadt ki: „Isten óvjon mindenkit olyan partnerektől, mint a mi bolgár barátaink.” Persze ne higgyük, hogy a Transznyeftynél csupa jószándékú és becsületes ember dolgozik. Elég, ha csak a Keleti vezeték projektjének dollármilliárdos sikkasztásai jutnak eszünkbe.

Az utóbbi néhány évben az orosz-bolgár energiügyek nem mentesek a problémáktól. Az új bolgár kormány, amely 2009 júliusában került hatalmi pozícióba nyíltan kijelentette, hogy felül fogja vizsgálni az energiaügyi orosz kapcsolatait. Mindehhez hozzáadódik, hogy az oroszok igencsak rossz néven veszik, hogy a bolgár kormány immáron harmadjára szabotálja  környezetvédelmi indokokra hivatkozva az közös orosz-görög kivitelezésű  Burgasz-Alexandropolisz kőolajvezeték megépítését, amelyben a Transznyefty mellett a Gazprom és több más jelentős orosz vállalat is részt venne. A bolgárok megtagadták a projekt további finanszírozását, ami nem okozott ugyan meglepetést a Transznyeftynek, de az oroszok ezt sértésnek véve nem fogták vissza magukat Szófiához intézett szemrehányó megnyilatkozásaikat illetően. Tokarev elmondta, hogy a Transznyeftynek nem áll szándékában egyedül finanszírozni a projektet, de más alternatívák után néznek.

A jelenlegi legnagyobb orosz-bolgár üzlet, a bulgáriai Belenében befejezésre váró atomerőmű  megvalósulása is pengeélen táncol. A 2006 októberében kiírt nemzetközi pályázat nyertese az orosz Atomsztrojexport (a Roszatom leányvállalata) lett, amely kettő, egyenként ezer megawatt teljesítményű blokkot épít majd a nyolcvanas években elkezdett, de be nem fejezett Duna melletti atomerőműben. A projekt összértéke majdnem 4 milliárd euró. Tavasszal már a 13. kivitelezési szerződést írták alá, a csúszás miatti többletköltségek és így a bolgár félen behajtható kártérítés már 200 millió euró körüli összeget ölel fel. Nemrégiben leváltották a bolgár Nemzeti Áramfejlesztő Vállalat (NEK) vezetőjét is, aki mindent megtett a projekt megvalósulásáért, Moszkva pedig egyre rosszabb szemmel nézi az állandó bolgár akadékoskodást. Trájkov szerint lehet, hogy az eredeti két energiablokk helyett egy Beleneben, a másik pedig Kozlodujban épül fel, bár azt nem tudta megmondani, hogy az orosz kivitelezők ehhez mit szóltak a márciusi egyeztetéseken. Moszkva egyelőre nyíltan nem dob kesztyűt Szófiának, az állandó halasztgatások miatt azonban meg is hiúsulhat az üzlet. Ezesetben nyilván megszűnne minden kapcsolat Szófiával, ami azonban kifejezetten előnytelen és értelmetlen lenne Moszkva számára is. A Déli Áramlat így sem probléma nélküli projektjének sem hiányozna, hogy a Fekete-tenger alatt futó és EU-s területen éppen Bulgáriában „felbukó” vezeték az orosz uniós terveket veszélybe sodorja. Így hát orosz részről marad a „valamit valamiért” stratégia.