Létrejöhet az önálló palesztin állam

A Palesztin Hatóság szándéka szerint szeptemberben létrejön az önálló palesztin állam a 67-es határoknak megfelelően, annak ellenére folytatják az állam kikiáltásához szükséges feltételek megvalósítását, hogy az Egyesült Államok és Izrael eleve ellenzi azt. Két hónap múlva sor kerül az ENSZ Közgyűlés előtti szavazásra, amely fontos állomás lehet a régóta terítéken lévő két állam koncepció megvalósításának folyamatában, azonban a határidő közeledtével az élesen eltérő álláspontok nem kerültek közelebb egymáshoz.

A szeptemberi terv néven elhíresült palesztin tervezet értelmében a PH ezen év szeptemberében az ENSZ-hez fordul, hogy az fogadja el az önálló palesztin állam létezését, a 67-es határoknak megfelelően, tehát a Nyugati-partot, a Gázai-övezetet és Kelet-Jeruzsálemet magában foglalva. Az tervezet előző év szeptemberében született, mikor Barack Obama amerikai elnök az ENSZ Közgyűlés előtt kijelentette, hogy „reméli jövő év szeptember 23-ig sikerül egy olyan átfogó közel-keleti megállapodást tető alá hozni az izraeliek és a palesztinok között, ami révén az ENSZ egy újabb taggal, a szuverén palesztin állammal fog bővülni, amely békében létezhet Izrael szomszédságában.”

A nemzetközi közvélemény nagyon megosztott a jelenlegi törekvések tekintetében, Izrael és az Egyesült Államok nem támogatja, míg Franciaország a hétfői találkozón úgy nyilatkozott, lehetséges, hogy igennel szavazna. Németország és Hollandia viszont ellenzi, hogy befejezett békekötés előtt bármiféle unilaterális lépés jó lehetne, inkább Izrael álláspontját fogadják el, ami szerint a legfőbb és elsődleges cél a tárgyalások újrakezdése.

A héten Washingtonban lezajlott diplomáciai egyeztetés alatt nem született nyilatkozat az államiság elismerése és a későbbi béketárgyalások újrakezdése tekintetében, ennek ellenére Mahmud Abbasz elnök kijelentette, hogy nem mondtak le arról, hogy szeptemberben kikiáltsák a palesztin államot. A közel-keleti kvartett résztvevői között volt Ban Ki-mun ENSZ főtitkár, Catherine Ashton az EU külpolitikai főtitkára, Tony Blair, Hillary Clinton és Szergej Lavrov Oroszország külügyminisztere. A találkozó nemzetközi résztvevői támogatnák a korábban Obama által is előirányzott, 67-es határok szerinti rendezést, mindkét fél számára elfogadható területcserével kiegészítve. Egy névtelen washingtoni diplomata kijelentése szerint azért nem született megállapodás, mert mind a két fél irreleváns elvárásokat fogalmazott meg, holott a legfőbb célkitűzés az volt, hogy a kvartett mindkét félnek kedvezzen valamilyen módon.

Mind a palesztin, mind az izraeli fél keresi támogatóit céljaik elérése érdekében, míg a palesztinok legfőbb célja az önálló állam, az izraeli vezetőség mind addig nem kíván újra közvetlen tárgyalásokba kezdeni, amíg a PH nem ismeri el Izraelt úgy, mint Zsidó államot, minden zsidó ember hazáját. Emellett az izraeli fél továbbra is fenn kívánja tartani szuverenitását Kelet-Jeruzsálem felett, nem óhajt lemondani a nyugati-parti telepeiről, valamint hosszú távon biztosítani szeretné katonái jelenlétét a Jordán folyó völgyének adott esetben palesztin kézbe kerülő szektora felett. Mahmud Abbász és Szaeb Erakat Catherine Ashtonnal való találkozójuk után kijelentették, hogy elérkezett az idő, hogy Európa nemzetei elfogadják az önálló palesztin állam létezését. Míg az izraeli kormányfő Benjamin Netanjahu közép-európai kampányútba kezdett és legfőbb célja annak megakadályozása, hogy az ENSZ szeptemberben igennel szavazzon a palesztin államra.

A palesztin vezetőség szándékaira reflektálva Avigdor Liebermann izraeli külügyminiszter válaszában kiemelte, hogy mindez nem vezet semmi jóra és ha a palesztinok folytatják ezeket a lépéseket, akkor Izrael megtagadja az oslói megállapodás betartását. Hozzátette, hogy mindez nem csak az oslói megállapodásokat, hanem minden eddigi megállapodás ellen intézett kihívásnak tekinthető. A külügyminiszter szerint a palesztin elnök ezzel a béke ellen tevékenykedik és kizárólag személyes érdekei miatt teszi ezt.

Catherine Ashton közel-keleti látogatása kapcsán kiemelte, hogy az arab tavasz fényében különösen sürgős és fontos a valódi tárgyalásokat elkezdeni az izraelieknek és palesztinoknak és ez által folytatni a békefolyamatot. Noha az ennek köszönhetően megtartott washingtoni találkozó nem hozott tényleges eredményeket, a palesztin kormány folytatja küzdelmét az önálló palesztin államért, ami minden bizonnyal számos akut és megoldatlannak tűnő kérdést vet majd fel. Példának okáért Jeruzsálem kérdését, hiszen Izrael következetesen kiáll amellett, hogy Kelet-Jeruzsálem nem választható el a zsidó államtól. Ezzel összefüggő kérdés az illegális telepek problémája is. Talán mindezeknél jelentősebb kérdés, hogy vajon a palesztin társadalom készen áll e az államiságra, hiszen noha 1988-ban volt már példa annak kikiáltására, azóta a PH struktúrái sem gazdasági, sem társadalmi tekintetben nem igazán erősödtek meg.

Minden bizonnyal egyet kell értenünk Catherine Ashtonnal, hiszen jelenleg az arab világ nagy átalakuláson megy keresztül és nem tudni, hogy a palesztin kérdés hogyan befolyásolja az amúgy sem túl stabil viszonyok alakulását.