Boriszovnak nincs alternatívája

Legújabb Bulgária-elemzésünkben értékeljük az elbukott bizalmatlansági szavazás hatását az ország belpolitikai életére és a parlamenti pártok szereplésére. Az ország politikai palettája színes, a pártok többsége a politikai túlélésért küzd. Bojko Boriszov pártja, a kormányzó Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) továbbra is vezeti a népszerűségi ranglistát – Magyarországhoz hasonlóan, itt sincs reális alternatívája a kormánypártnak. Bojko Boriszov személyi megítélése is kiemelt figyelmet érdemel – karizmatikus vezető vagy arrogáns pártvezér?

Érdekes helyzet alakult ki percekkel a bizalmatlansági szavazást megelőzően a bolgár parlamentben. Az országgyűlési képviselők – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – felettébb nyugodtan és kedélyesen társalogtak az országház büféjében arról, hogy milyen lesz a szavazás kimenetele. Nem messze a Bolgár Nemzeti Televízió kameráitól egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő még fogadott is, hogy 124 vagy 126 képviselői támogatást fog kapni a kormánypárt. Ezek után csak formalitás kérdése volt, hogy Bojko Boriszov kormányfő és pártja megkapja-e a zöld utat a további kormányzáshoz.

De vajon miben rejlik a 2009 óta kisebbségben kormányzó GERB töretlen népszerűsége? Tanulmányozva a legutóbbi népszerűségi kutatásokat, több tényezővel is magyarázható a kisebbségben rejtőző stabilitás.

A kormánypárt jobbközép ideológiai beállítottsága csak részben tükröződik programjaiban és gazdasági lépéseiben. Boriszov és csapata taktikusan vezeti az országot – a számtalan nehéz, megszorítónak is mondható lépést az előző kormány ámokfutó politikájával és a gazdasági válság utóhatásaival magyarázza, ugyanakkor többször is látványos intézkedésekkel támogatja a legrászorultabb társadalmi rétegeket. Első ránézésre a 20-30 százalékos támogatottság nem tűnik megbízhatónak és elégségesnek, azonban a többi párt egymással való rivalizálása rendkívül kedvező a GERB számára. 

A magyar olvasónak ismerős lehet az alternatíva nélküli politikai paletta, mely jelenleg megfigyelhető Bulgáriában. A Fideszhez hasonlóan a GERB egyeduralmát egyik parlamenti párt sem tudja veszélyeztetni különösebben. A legnagyobb ellenzéki formáció, a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) több indokból sem tudja megközelíteni riválisát. A 2005 és 2009 között kormányzó baloldali párt súlyos népszerűség- és hitelességvesztése mögött többek között a temérdek korrupciós botrány, az ország gazdasági leszakadása és a gazdasági válság nem adekvát kezelése áll. Belső feszültségek is megosztják a BSZP-t, az utolsó hivatali évét töltő Georgi Parvanov államfő bár burkoltan, de kinyilvánította pártelnöki igényeit a jövőben, ugyanakkor a volt miniszterelnök, Szergej Sztanisev minden erejével meg szeretné őrizni jelenlegi pozícióját.

A többi parlamenti pártnak szinte egyáltalán nincs esélye arra, hogy labdába rúgjon a vezető pozíciókért folyó mérkőzésben. A Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) török-liberális párt általában megszerzi a lakosság 10-15 százalékának támogatását, azonban etnikai jellegéből adódóan a közeljövőben nem várható előrelépése ezen a téren. A DPSz természetes szövetségese a BSZP-nek, az utóbbi időben viszont szokatlan belső viták nehezítik a párt helyzetét. A pártvezetésért folyó vitákban úgy tűnik Ahmed Dogán pártvezér felül tudott kerekedni kihívóján, Kaszim Dálon, mégis lényegesen megrendült eddigi megkérdőjelezhetetlen elsősége a párton belül. Dált és támogatóit kizárták a DPSz-ből, a renitens képviselők nyíltan a GERB-et kezdték támogatni.

A szélsőjobboldali Atakát a GERB leghűségesebb ellenzéki támogatójának tartották az elemzők, az utóbbi időben viszont a Volen Sziderov vezette párt eltávolodott Boriszovéktól. Az Ataka Volen Sziderovot jelölte a nemzetbiztonsági bizottság élére, azonban a GERB a külföldi kedvezőtlen visszhangtól tartva ezt megvétózta és ezzel kiváltotta eddigi szövetségese haragját.

Boriszov eddig briliáns módon meggátolta a parlamenti ellenzéki pártok egy esetleges szövetségre lépését – maga mögé tudta felsorakoztatni a független képviselőket. A 2009-es választási győzelem óta mindig akadt legalább egy ellenzéki párt, amelyik támogatta a kabinetet – a Kék Koalíció, a Rend Törvényesség és Igazságosság (RZSz) és az Ataka valamelyike.

A GERB egyik legerősebb aduja maga Boriszov. A miniszterelnökhöz a lakosság elenyésző része tud csak érzelemmentesen kötődni – nagy része imádja, s persze ellenzéki oldalról pedig erősen kritizálják. Impozáns megjelenése és önéletrajza már önmagában felkelti az emberek figyelmét: volt tűzoltóparancsnok, fekete öves karate bajnok, híres emberek testőre, Szófia főpolgármestere, belügyminisztériumi főtitkár – csak néhány érdekesebb állomás a jelenlegi pozíciójához vezető úton.

Boriszov frappáns, közérthető és számtalanszor élesen ironikus beszédstílusa elnyerte az „Egy közülünk” titulust a lakosság körében. Egyik interjújában például kötetlenül beszélt szegény családi hátteréről, szenvedélymentes életéről és jelenlegi leterhelt életmódjáról – idáig az ilyen stílusú megnyilvánulások bolgár miniszterelnököktől elképzelhetetlenek voltak a lakosság számára. Igazi médiaszemélyiség, kíméletlenül lecsap ellenfelei hibáira, ugyanakkor ő maga is gyakran követ el nem éppen professzionalizmusra utaló malőröket (időnként érdekellentétes állításokat mond pártjáról).

Ezeket a tényeket szemlélve nyugodtan kijelenthető, hogy jelenleg Bulgáriában nincs valós, életerős alternatívája a GERB-nek az ország politikai asztalán. A bizonytalan és elégedetlen szavazók népesnek nevezhető tábora azonban akár más fejleményeket is sejtethet. Már volt egy példa a rendszerváltás utáni bolgár történelemben arra, hogy egy újonnan alakított szervezet hónapok alatt alapjaiban felborította a papírformát – 2001-ben a Második Szimeonért Nemzeti Mozgalom (NDSzV) győzelme, amikor a volt cár, Szimeon Szakszkoburgotszki a semmiből érkezve találta magát az ország élén. Újra megtörténhet? Nem kizárt annak a lehetősége, hogy Meglena Kuneva volt európai uniós biztos ígéretes államfő-jelöltnek bizonyulhat.

Érdemes tovább figyelni a bolgár belpolitika alakulását, magyar szemmel tekintve sok hasonlóságot fellelhet az olvasó európai uniós társunkkal.