A befektetők kezébe került az ország jövője

Véglegessé vált csütörtökön az az átfogó gazdasági intézkedéscsomag, amellyel az Európai Unió egyszer és mindenkorra véget szeretne vetni az eurózóna stabilitását fenyegető államadósság-válságnak és a jövőben elejét kívánja venni hasonló kockázatok előfordulásának. Portugália most már csak ügyvezető kormányának feje bizalmat kért és kapott uniós kollégáitól, ám az ország további sorsa a pénzpiacok kezében van.

Egy-két korábban tisztázott kérdés újranyitása és a portugál belpolitikai válság következményeinek levonása miatt a vártnál hosszabbra nyúlt az állam- és kormányfők gazdaságpolitikai intézkedéseknek szentelt csütörtöki vitája. A csúcstalálkozó első napja az átfogó intézkedéscsomag elfogadásával zárult, amely az Európai Unió eddigi legkoherensebbnek tűnő, rövid és hosszú távra szóló válasza az euróövezetet sújtó államadósság-válság kezelésére.

Az Európai Tanács ülésén ugyanakkor a legélénkebb figyelem a portugál helyzet értékelését övezte, azt követően, hogy az EU által egyszer már jóváhagyott újabb fiskális megszorító csomag parlamenti elutasítását követően szerdán este lemondott José Sócrates miniszterelnök, aki így már csak ügyvezető kormány fejeként, tehát korlátozott hatáskörökkel érkezett a brüsszeli összejövetelre. Sócrates arról tájékoztatta európai kollégáit, hogy a kormány és az ellenzék között teljes az egyetértés a 2011 és a 2013 közötti időszakra vonatkozó hiánycélokat illetően, csupán abban tér el az álláspontjuk, hogy milyen intézkedésekkel érjék el azokat. Az ügyvezető kormányfő arra kérte uniós partnereit, hogy szavazzanak bizalmat országának. Sócratest többek között támogatásáról biztosította honfitársa, José Manuel Barroso bizottsági elnök és az eurózóna pénzügyi támogatását jelenleg is igénybe vevő Görögország miniszterelnöke, Georgiosz Papandreu is. Nicolas Sarkozy francia elnök is kész volt bizalmat szavazni portugál kollégájának, ám arra is emlékeztette őt, hogy Lisszabonnak végre kell hajtania mindazt, amiben a március 11-i euróövezeti csúcson megállapodtak. Diplomaták szerint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke fogalmazott a legszigorúbban, amikor arra figyelmeztetett, hogy Portugáliának elsősorban a piacokat kell meggyőznie, és nem a tagállamokat. A kormánybuktatást követően csütörtökön rekord közeli magasságba emelkedett a portugál államkötvények hozamfelára.

Bár egyes korábbi sajtóhírek még arról szóltak, hogy a portugál ügyvezető kormányfőre nagy nyomás nehezedik majd a csúcson annak érdekében, hogy kérje az eurózónától a pénzügyi mentőcsomagot (Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport elnöke egy csütörtöki nyilatkozatában ennek összegét, a 75 milliárd eurót is megnevezte), EU-források szerint a vezetők lényegében ennek éppen az ellenkezője mellett „tették le a voksot”, jelesül, hogy Portugália lehetőleg minél tovább próbálja magát fenntartani a felszínen, legalább májusig vagy júniusig, amikor az átmeneti pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) hitelezési képességének kiterjesztéséről most meghozott döntés véglegesedik. Az időnyeréssel jobban felkészülhetnének a következő potenciális célpont, Spanyolország megvédésére – vélik megfigyelők. „Nagyon megnyugtató üzenetet kaptunk Sócrates miniszterelnöktől” – közölte az ülést követően José Manuel Barroso, az Európai Bizottság portugál feje, aki szerint lényeges, hogy a költségvetési célok teljesüljenek.

Az állam- és kormányfők csütörtökön elvégezték az utolsó simításokat is az átfogó intézkedéscsomagon, módosítva az EU-szerződést; megállapodva az átmeneti pénzügyi válságkezelő alap, az EFSF megerősítéséről és az azt 2013 közepétől felváltó állandó európai stabilitási mechanizmusról (ESM). Elfogadták továbbá az euróstabilitási paktumot, legújabb nevén „az Euró plusz paktumot”, amelyhez végül is 23 uniós tagállam csatlakozott, a 17 eurózóna-tag és hat eurózónán kívüli ország (Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia). Magyarország Nagy-Britanniával, Svédországgal és Csehországgal együtt a kimaradást választotta, noha ezt a döntést később felül lehet vizsgálni. A magyar kormány azért döntött a kívülmaradás mellett, mert nem értett egyet a paktumnak az adóharmonizációra, a társasági adóalap harmonizációjára vonatkozó részével, még ha az a szövegben meglehetősen homályosan is van megfogalmazva.

Ezzel együtt értesülésünk szerint Nicolas Sarkozy és maga Herman Van Rompuy, európai tanácsi elnök is azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy a paktumnak az adóharmonizációra vonatkozó része nem csupán „papírtigris” lesz, hanem annak érvényesítését szigorúan számon is fogják kérni. Ez zavarba ejthet néhány olyan nem eurózóna-tagot, mint Ciprust, Máltát és másokat, amelyek láthatóan úgy ítélték meg, hogy nem vállalnak nagy kockázatot, ha adóharmonizációval kapcsolatos fenntartásaik ellenére csatlakoznak az euróstabilitási paktumhoz.

Németország kérésére a csúcson újranyitották a majdani, 700 milliárd euró jegyzett tőkével és 500 milliárd mozgósítható tőkével rendelkező európai stabilitási paktumhoz való tagállami hozzájárulás kérdését. Berlin végül elérte, hogy a korábbi három év helyett öt évre húzzák szét annak a 80 milliárd eurónak a befizetését, amelyet készpénz formájában kell majd betenni az alapba. Így végül ötszöri 16 milliárdos befizetéssel töltik majd fel a keretet – Németországra a teljes összeg 27,2 százaléka jut.

Az EFSF tényleges hitelezési kapacitásának 440 milliárd euróra való felemeléséről is döntés született, de ez csak júniusban fog jogi erőre emelkedni, amivel a most a közelgő választások miatt döntési mandátummal nem rendelkező finnek aggályait vették figyelembe.

A vezetők a banki stressz-tesztek következő körét is megsürgették; ezen a szinten is jóváhagyták a magyar EU-elnökség által kitárgyalt hatos jogszabályi csomagot a gazdasági kormányzás megerősítéséről és lezárták az európai szemeszter első szakaszát.

Az ír kamatcsökkentés ügyét viszont elnapolták, Van Rompuy szerint azért, hogy bevárják vele az írországi banki stressz-tesztek eredményét, aminek jövő hét végén kell napvilágot látnia.

„Egyesek attól tartanak, hogy ez a csomag a jóléti állam és a szociális védőháló leépítéséről szól. Éppen ellenkezőleg, ez mindennek a megvédéséről szól” – jelentette ki az Európai Tanács elnöke, a szakszervezetek csütörtöki nagy brüsszeli tiltakozó akciójára utalva. Barroso pedig úgy vélte, hogy ami most történik, az nem más, mint a pénzügyi unió kiegészítése egy tényleges gazdasági unióval.