Mesterséges evolúció a Hudsonban

A New York University munkatársai egy igen sajátos evolúciós jelenséget fedeztek fel a Hudson folyóban élő vándorló tőkehal vizsgálatánál – tudósít a The New York Times. A kutatók arra a felismerésre jutottak, hogy a folyóban élő halfaj egyedeinek 95 százaléka sokkal nagyobb mennyiségű, a poliklórozott bifenilek (PCB-k) csoportjába tartozó anyagot képesek fölhalmozni szervezetükben, mint egyéb élőlények, anélkül hogy megbetegednének vagy elpusztulnának. A halak ellenálló képességét az erősen mérgező anyagokkal szemben a tudósok egy olyan génváltozásnak tulajdonítják, mely meggátolja a szennyezők kötődését az élőlények sejtjeihez.

A régebben széles körben alkalmazott, de mára környezetszennyező hatásuk miatt nagyrészt betiltott PCB-ket a folyó vizében először 1947-ben mutattak ki. A Hudsonba ezt követően, többek között a General Electric tevékenysége következtében nagy mennyiségű szennyező jutott. Az itt élő halak tehát hozzávetőleg 50 év alatt fejlesztettek ki rezisztenciát az anyagokkal szemben, ami a vegyszerek vízbe juttatásának igen erős szelekciós nyomásának hatására volt csak lehetséges. Mivel a faj más természetes vizekben élő populációiban ez a genetikai elváltozás nem figyelhető meg, egyértelműen az emberi behatásból kifolyólag változott meg a tőkehalak genetikai állománya. Egyelőre nem végeztek vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy a számos egyéb hal prédájának számító faj megnövekedett ellenálló képessége milyen hatással lenne a PCB-k felhalmozódására a tápláléklánc felsőbb szintjein.