Oroszország nagyon küzd azért, hogy elkülönítse a háborúit

A február 7-ei amerikai légicsapásban, Szíriában több mint 200 orosz katona vesztette életét – ez a legnagyobb szám a hidegháború vége óta. Ennek azonban nem lesz nemzetközi következménye, ezek a katonák nem fognak poszthumusz érmeket kapni. Annak oka, hogy még a halottak pontos számát sem fogják soha hivatalosan megerősíteni, az, hogy ezek az emberek orosz zsoldosok voltak, nem szimpla katonák, és missziójuknak semmi köze nem volt Oroszország geopolitikai céljaihoz Szíriában.

A zsoldosok megpróbáltak elfoglalni egy finomítót az Al Isba mezőn az olajban gazdag Deir-ez-Zór tartományban, amely korábban az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet olajtartalékának legnagyobb részét is szolgáltatta Szíriában. Az eseményről szóló nyilatkozatban az orosz védelmi minisztérium „a szíriai milícia tagjainak” nevezte a katonákat, akik „épp egy alvó IÁ sejt elleni műveletben vettek részt”.

Ez valószínűvé teszi, hogy a művelet pusztán kereskedelmi célú küldetés volt Bassár el-Aszad szíriai államfő rezsimjének megbízásából, akinek egyébként nagy szüksége van az olajra, hogy újjáépíthesse az általa ellenőrzött területeket. Hogy mit nyertek ezen az oroszok? Valószínűleg az olajüzlet egy részét.

Oroszország ma két háborúban vesz részt. Az egyiket a „rendes” csapatok harcolják a Kreml geopolitikai prioritásaiért. A másik esetben azonban, amelyben az ország kereskedelmi nyereséget hajt, zsoldosok vesznek részt. A két háború közötti vonal nem olyan homályos, mint amilyennek látszik, de időnként van egy kis átfedés. A legjobb példa arra, hogy hogyan is működik ez a dolog, a szíriai hadjárat.

Vannak olyan hivatalos orosz erők, amelyek már ünnepelték a győzelmet, és eldicsekedtek az általuk szerzett harci tapasztalatokról. Céljuk az volt, hogy megmentsék Aszad rezsimjét (mégpedig a lehető legkevesebb orosz katonai veszteség árán), megnöveljék az orosz jelenlétet a Közel-Keleten, valamint az országot olyan erővé változtassák, amely részt vehet a régió számos válságának megoldásában. Ez egyébként sikerült is.

Ugyanakkor ott vannak az olyan katonai magánvállalkozások (Private Military Company vagy röviden csak PMC), mint a Wagner zsoldos cég, amely fizikailag erős embereket alkalmaz – gyakran ex-katonákat – olyan fizetésért, amely legtöbbször meghaladja a hadsereg tagjainak keresetét. Azonban a feladatot a legmodernebb berendezések és a hivatalos állami támogatás nélkül kell végrehajtani, amelyet a rendes katonák viszont megkapnak. A zsoldosok fizetése egyébként származhat az orosz kormánytól, de akár az olyan megbízásokból is, mint például olajlétesítmények elfoglalása Aszad számára.

A rendes csapatok és a Wagner zsoldosai ugyanazon az oldalon harcolnak: segítik Oroszország geopolitikai terjeszkedését. A köztük lévő összehangoltság azonban legtöbbször nem működik olajozottan. Szíriában – minden szándékát és célját tekintve – a Wagner Aszadnak dolgozik, nem pedig Oroszországnak. Ez a választóvonal a két háború között ott van mind a vereségben, mind pedig a győzelemben. Ha a finomítós művelet sikerrel járt volna, csak a szíriai elnök ünnepelt volna.

Annak oka, hogy a Wagner-veszteségekre vonatkozó információk kiszivárogtak és több forrásból is megerősítést nyertek az, hogy a Szíriában harcolók közül sokan Kelet-Ukrajnában is harcoltak. (És ezért például Igor Girkin, az úgynevezett Donyecki Népköztársaság volt katonai parancsnoka beszámolt az elbukott bajtársakról.) A kelet-ukrajnai helyzet hasonló a szíriaihoz, de több az átfedés a „rendes” katonák és a zsoldosok között. A Kremlnek világos geopolitikai érdekei vannak a térségben – Ukrajna destabilizálása –, azonban ezt nem lehet nyíltan megvitatni.

A zsoldosok túlzott szerepe az orosz konfliktusokban nem csak a tények megtagadásáról szól. Alapvetően a szabadúszó kultúra kiterjesztése, amely Vlagyimir Putyin elnöksége alatt virágzott ki az orosz bűnüldöző szerveknél és hírszerző szolgálatoknál, amelyek bizonyos „furcsa munkákra” béreltek fel embereket, és amelyek „hoztak egy kis mellékest” a konyhára. A Kreml számára azonban a legfontosabb kérdés éppen ez; a tények homályos ismertetése. És a fent említett szíriai ügyben most már rendkívül nehéz fenntartani a látszatot.

Az incidens azt mutatja meg, hogy bár az orosz zsoldosok konfliktusba bocsátásának lehetőségei segíthetik Putyin törekvéseit, mégis nagyon kockázatosak lehetnek. Grigorij Javlinszkij liberális orosz elnökjelölt máris támadja az elnököt, követelve, hogy számoljon be a hasonló halálesetekről és az emberek igenis szerezzenek tudomást az ilyenfajta incidensekről.

Ugyanezt hangoztatta Alekszandr Ionov orosz üzletember, aki korábban maga is a damaszkuszi rezsim oldalán harcolt, most pedig biztonsági szolgálatokat nyújt Szíriában. Ionov több biztonsági céggel tárgyalt a történtek után, és legalább 200-ra becsüli az orosz halálos áldozatok számát. Az üzletember felszólította a moszkvai kormányt, hogy mondja el az igazságot a támadással kapcsolatban.

A New York Times úgy tudja, hogy zsoldosok százai, ha nem ezrei harcolhatnak orosz megbízással Szíriában. A fizetett harcosok alkalmazásával a háború hivatalos költségei nem olyan kiugróan magasak, valamint az áldozatok száma is alacsonyabbnak tűnik. Míg az orosz katonáknak kijáró díszes temetések miatt nehéz eltitkolni, ha a hadsereg egyik tagja életét vesztette, addig a zsoldosok tevékenységét szinte teljes homály borítja.

Szakértők és elemzők attól tartanak, hogy a kényes és szövevényes szíriai helyzetben egy hasonló támadás közvetlen konfliktusba sodorhatja az Egyesült Államokat és Oroszországot, bár ezt egy amerikai katonai szóvivő cáfolta.

Korábban írtuk: Oroszország és Irán lett a szíriai háború két nagy nyertese

Forrás: Bloomberg / MTI / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »