Döntés születik avagy mire jó egy think tank?

Napjainkban, amikor olyan fontossá vált a kormányzati döntéshozatal, a társadalom és az akadémiai kutatások eredményeinek naprakész összekapcsolása, társadalomkutatók tömegei vizsgálják, hogy ezt hogy lehetne a leghatékonyabban elvégezni. Talán túl ritkán jut azonban eszükbe az, hogy Távol-Keleten van egy ország, akitől bőven lenne mit tanulni e téren. A különböző kutatóintézetek és a Kínai Kommunista Párt politbürójának egyeztető alkalmai már a kilencvenes évektől bevett szokásnak számítanak, s noha jól láthatóan magukon hordozzák a felülről irányítottság megannyi jellemzőjét, a döntéshozatal előtt a politikusoknak valódi lehetősége nyílik tudományos szempontok megismerésére. Ahogy a nyugati sajtó lassan-lassan feleszmél, és elkezd foglalkozni ezekkel a kínai típusú think tankekkel, sorra jelennek meg az intézményeket rangsoroló listák, melyek mind azt firtatják, hogy melyik a legbefolyásosabb kutatóintézet ma Kínában.

A think tank és a kínai állam szétválaszthatatlan jellege 

A kínai döntéshozatali struktúra a top-bottom felépítést követi: a háromszög tetején a kormányzat áll, a témákat tehát a kormányzat és a párt generálja, ezeket a kínai think tankek töltik meg tartalommal. Ők a felelősek a témák külföldre való becsatolásáért is, ők keresnek fel pl. európai szervezeteket, melyek adott esetben szintén közvetlen kapcsolatot ápolnak a kínai kormányzati szervekkel. A kormányzat tehát a napirend formáló szerepen egy „puha ütköző”, vagy közvetítő szerepet is betölt. 

Ez nem mindig volt azonban így. A maói érában a Kínai Kommunista Párton kívül más szervezet, csoport vagy a párton kívül álló személy nem vehetett részt a külpolitika formálásában. Sem nemzetközi politikai kutatóintézetek, sem tanácsadó cégek nem befolyásolták a Kínai Kommunista Párt köreit.

Ennek ellenére, a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó kutatóintézeteknek már a „külpolitikai dackorszak” végén fontos szerep jut a kínai külpolitikai döntéshozatalban, és talán jól esik azt hinnünk, hogy ehhez közvetve mi is hozzájárultunk egy kicsit. Egyes források szerint ugyanis az 1956-os lengyel- és magyarországi események olyannyira sokkolóan hatottak Mao Zedongra, hogy úgy döntött, hogy megbízza Zhou Enlait egy Nemzetközi Kapcsolatok Intézet (国际关系研究所Guoji guanxi yanjiusuo) létrehozásával, mely szervezetileg a külügyminisztérium alá tagozódott be, ily módon egy „korai előrejelző rendszert” építve be a rendszerbe. Ez az intézet lett a későbbi China Institute for International Studies (CIIS). Még ugyanabban az évben az Állami Tervező Bizottság egy ún. Világgazdasági Iroda ( 世界经济局 Shijie jingji ju) megalapításáról is döntött, melynek feladata a kapitalista világ fejlődésének nyomon követése volt. Ugyanekkor a Kínai Tudományos Akadémia Filozófia- és Társadalomtudományi Intézete gazdasági kutatórészleget hoz létre, melyek keretein belül nemzetközi gazdasági kutatások is folynak, és 1958-ra már világpolitikai kutató szekcióval is kibővült.  

Az elemző háttérintézmények létét többek között az is szükségessé tette, hogy a Kínai Népköztársaság megalakulásakor Zhou Enlai-nak „szinte a semmiből” kellett felépítenie a külügyi apparátust (s ez aztán még inkább a személyi kötöttséget segítette elő), sem külügyi pályára felkészítő felsőoktatási intézmények, sem a fent említettekhez hasonló jellegű intézmények nem léteztek még az országban.  Egyértelmű, hogy a Zhou Enlai által életre hívott Nemzetközi Kapcsolatok Intézet, a Világgazdasági Iroda, és a Kínai Tudományos Akadémia kutatórészlegei sem ideológiájukban, sem szervezetileg nem függetlenek a Kínai Kommunista Párttól, így a szó klasszikus értelmében nehezen hívhatóak „elemző szervezetnek”, „szakértői gárdának” vagy „think tank”-nek. Munkájuk nagyrészt a KKP hivatalos álláspontjának önállótlan ismételgetéséből és alátámasztásából, valamint pártpropagandából állt. Ennek ellenére az ezen intézményekre való igény megfogalmazódása, a döntéshozatal ez irányú nyitottsága előre mutató fenomén.

Ezek az intézmények, noha kezdetben önállótlanul is, de jelentősen hozzájárultak az ország elszigetelődésének feloldásához. A kulturális forradalom alatti káoszban az összes egyetem és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézet zárva tartott, a CICIR (China Institutes of Contemporary International Relations) volt az egyetlen, ami folytatta tevékenységét. Később, a dengi érában a továbbra is szigorúan kínai paradigmák szerint operáló kutatóintézetek és think tankek a kulturális forradalom végével megújultak, és folytatni tudták munkásságukat. Noha hatáskörük és befolyásuk többek között a korai előrejelzés kötelességével/lehetőségével is nőtt, módszereik és alárendeltségi viszonyaik aligha változtak. Ebben az időben már kevésbé voltak a központi propaganda szócsövei, és a megsokszorozódó nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően elemzőkészségük is megnőtt, önálló, pusztán tudományos tények elemzésével foglalkozó intézetekről azonban még mindig nem beszélhetünk. 

Az új évezred hajnalától ezek a folyamatok felgyorsultak. Ekkor már nemcsak hazai, de nemzetközi non-profit szervezetek is bekapcsolódtak a részvételbe, melyek működését természetesen korlátozták, de az ilyen szervezetek egyre több figyelmet vindikálnak maguknak.

Kína egyre elkötelezettebb és sokrétűbb nemzetközi jelenléte a kutatóintézetek működésére katalizátorként hatott, ugyanakkor a döntéshozók egyre ritkábban kérték a hivatalos pártvonalat alátámasztó tanulmányok elkészítését, és egyre gyakrabban igényeltek előkészítő háttérelemzéseket – ez a függetlenség különösképpen igaz a Pekingen kívüli intézetekre. A kínai vezetés ezen megváltozott igénye a kutatóintézetek további függetlenedését és kutatási módszerek revízióját hozta magával, utat engedve ezzel a további korszerűsítésnek.  Noha ezek a kínai elemző intézetek görcsösen igyekeznek nyugati minták szerint szerveződni, munkájuk továbbra is mereven államközpontú, realista és szuverenitáson alapuló. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a kutatók – a viszonylagos nyitottságnak köszönhetően – sokkal tájékozottabbak a nyugati metodológiával kapcsolatban, mint korábban. Ezen kutatóintézetek, NGO-k és think tankek jelenthetik a jövőben azt a hatóerőt, mely a kínai vezetést felkészíti egy egységesebb politikai stratégia megformálására, és ami a mostaninál erőteljesebben és kevésbé ellenőrzötten befolyásolhatja majd a kínai külpolitikai döntéshozatalt. 

Rangsorok

A kínai think tankek szerveződésük szerint legalább három különböző csoportba sorolhatók: (1) Állami Think tankek, ezeket az Államtanács hozza létre, feladatuk, hogy adatokkal, elemzésekkel és politikai javaslatokkal lássák el a döntéshozókat. (2) A pártközeli intézmények, melyek vezetői többnyire párttagok, és volt- vagy jelenlegi kabinettagok is egyben. (3) Privát, egyéni alapítású think tankek: Független szervezetek, melyeket nem ritkán a tengerentúlról hazatérő, befolyásossá vált kínaiak alapítanak, de előfordul a külföldi alapítás is. E szervezetek hivatalosan önállóak, de személyi kapcsolódási pontokon keresztül mind a párthoz, mind a kormányzathoz közel állnak. Második véleményformáló közeg, melynek tagjai gyakran gazdasági elemző vállalatok spin-offjaiként emelkednek ki. Az intézetek között versengés folyik, mely a politikai vitákat serkenti. Ehhez a csoporthoz csatlakoznak még az egyetemek önálló kutatóközpontjai, melyek irányítása minden esetben kettős: egy szakmai, és egy pártközeli vezető által történik. Érdekes jelenség még az ezredforduló után feltűnt a „Super think tank” (超级智库chaoji zhiku) fogalma is. Egy ilyen szervezet esetenként akár alintézetek százait is tömörítheti.

A Pennsylvaniai Egyetem 2009-es felmérése szerint 74-re tehető a számottevő kínai intézmények (think tankek, NGOk, stb.) száma. (Ugyanez a felmérés Tajvanban ekkor 37, Hongkongban 29 befolyásos szervezetet jegyzett.) Ugyanakkor szárazföldi kínai sajtóforrások szerint az országban több mint 2500, a kategóriába sorolható szervezet működik, melynek nyugati elismertségének hiányáról ők maguk is tudnak. Az ismertség és sokszor a külföldi partnerintézetek híján való módszertani fejlődés hiánya/lassúsága ellenére a kutatás, a politikai döntéshozatal és végrehajtás Kínában mégis viszonylag szoros egységet alkot, a három terület szereplői között élénk kommunikáció zajlik, a kutatás területén dolgozók pl. sikerrel és meglehetősen gyorsan tudják befolyásolni a politikai döntéshozatalt.  Meglehetősen rövid idő elteltével, mintegy négy év után, a Pennsylvaniai Egyetem felmérése már 426 db nemzetközileg elismert kínai szervezetről számol be. (Összehasonlításképpen: a felmérés szerint 2013-ban a világon 6826 think tank működött, ebből 1828 az Egyesült Államokban, 287 az Egyesült Királyság területén, és 122 Oroszországban.) 

A felmérés legbefolyásosabb think tankjeit összegyűjtő listáján először a 9. helyen találkozunk kínai szervezettel, mégpedig a Chinese Academy of Social Sciences (CASS) képében. Ennél kicsit jobb a helyzet, ha regionális rangsorolást nézünk. Az ázsiai listán Kína a következőképpen teljesít (India, Dél-Korea és Japán mellett):

3. China Institute of International Studies (CIIS) (China) 

4. Chinese Academy of Social Sciences (CASS) (China) 

8. China Institutes of Contemporary International Relations (CICIR) (China) 

9. Carnegie China Center at Tsinghua Center for Global Policy (China) 

14. Shanghai Institute for International Studies (SIIS) (China) 

17. Center for International and Strategic Studies (China) 

19. Development Research Center of the State Council (China) 

32. Unirule Institute for Economics (China) 

34. Cathay Institute for Public Affairs (China) 

37. Institute for National Policy Research (INPR) (China) 

(A fenti sorszámok az ázsiai ranglistán elfoglalt helyet jelzik)

Talán a nyugati találgatásokat megunva, talán egyéb októl vezérelve, az elmúlt időszakban a kínai szakirodalom is bővül a think tankeket illetően. Jó példa erre Cheng Li cikke, mely a következő sorrendet állította fel a kínai kutatóintézetek fontosságát illetően:

1 Chinese Academy of Social Sciences 

2 Development Research Center of the State Council  

3 Chinese Academy of Sciences 

4 Academy of Military Sciences 

5 China Institute of International Study 

6 China Institute of Contemporary International Relations  

7 China National Committee for Pacific Economic Cooperation  

8 China Association for Science and Technology  

9 China International Institute of Strategic Society  

10 Shanghai Institute for International Studies  

Forrás: Cheng Li: China’s New Think Tanks: Where Officials, Entrepreneurs, and Scholars Interact

Hasonlóan jó példa még a 2014. februárjában napvilágot látott cikk a szintén kínai Xu Lin tollából, mely az első olyan kínai think tank rangsort tartalmazza, amit végre nem nyugati szervezetek, hanem egy kínai intézet (Shanghai Academy of Social Sciences) készített. 

1 The Development Research Center of the State Council

2 Chinese Academy of Social Sciences

3 Peking University, Institute of International and Strategic Studies

4 Tsinghua University, Research Centre for Technical Innovation

5 China Center for International Economic Exchange

6 Party School of the Central Committee of CPC

7 Academy of Macroeconomic Research, NDRC

8 Fudan University- China Center for Economic Studies

9 Shanghai Academy of Social Sciences, Think Tank Research Center

10 China Institute for Reform and Development

E szervezetek mindegyike megannyi szállal kötődik a központi kormányzathoz, nemcsak a finanszírozást, de személyügyet tekintve is. A kapcsolatok és személyi átfedések szövevényes hálót alkotnak, ez egyébként a kínai közélet többi területére is jellemző. Így aztán egyértelmű, hogy az összes kínai think tanket vagy politikai, gazdasági kutatómunkát folytató kínai szervezetet és azok kínai kormányhoz fűződő pontos viszonyát feltérképezni szinte lehetetlen – figyelemmel kísérni működésüket és eredményeiket azonban mindenképpen hasznos, hiszen ezáltal közelebb juthatunk az ország politikai húzásainak megértéséhez.