Junckernek fejfájást okozhatnak a nők

Bár az Európai Unió számos befolyásos női politikussal rendelkezik, elég csak Angela Merkelre vagy Catherine Ashtonra gondolni, az új Európai Bizottság felállítása során a legnagyobb akadályt mégis a korábban beharangozott nemek közötti egyensúly jelenti. Az új elnök, Jean-Claude Juncker nincs könnyű helyzetben, hiszen az Európai Parlament újfent jelezte: megfelelő számú női jelölt hiányában nem fogadja el az új biztosi testületet.

Az Európai Parlament támogatta a volt luxemburgi miniszterelnök kinevezését a Bizottság élére, ennek ellenére Juncker továbbra sem lélegezhet fel: a brit lejárató kampány után most a tagállamokkal kezdődött meg az adok-kapok a lehetséges biztosok személyéről. S egyben nemükről is, hiszen úgy tűnik, hiába jelentette a néppárti kampány sarkalatos pontját a nemek közti egyenlőség, a tagállamok többsége mégsem akar nőket delegálni a közösségi végrehajtó intézménybe.

Juncker célja egyértelmű: a november elsején hivatalba lépő testületbe nemcsak a Barroso-bizottság hölgytagjainak számát szeretné tartani, hanem a tagállamok együttműködése esetén növelné is azt. Szélsőséges vélemények akár a paritást is elképzelhetőnek tartják, és szorgalmaznak egy 14 női biztos magában foglaló testületet, ugyanakkor ez a jelenlegi helyzetben aligha elképzelhető. Az eddigi tíz bejelentett biztos mindegyike férfi, ez pedig igencsak megnehezíti Juncker számára az együttműködést az EP-vel.

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke már rögtön Juncker megválasztása után jelezte, hogy nincs minek örülni, hiszen az eddig rendelkezésre álló nevek alapján az EP nem fogadná el a biztosi testületet-épp a női tagok hiánya miatt. Sokan persze úgy gondolják, hogy a nemek közti egyenlőség csak egy újabb ürügy a Parlament erejének fitogtatására, ugyanakkor az EP jóváhagyási joga a testület egészére vonatkozóan megkerülhetetlen.

Mindezek ellenére Juncker nincs lehetetlen helyzetben, hiszen kezdetnek ott van Federica Mogherini olasz külügyminiszter, aki Catherine Ashton utódjaként a Bizottság egyik alelnöki pozíciójának várományosa. Mogherini helyzetét Lengyelország és a Balti államok nehezítik, hiszen a politikus fiatal kora és állítólagos „oroszbarátsága”ezen országok számára elfogadhatatlan. Vagyis az eddig vérfrissítést követelő államok most Mogherinivel szemben épp szakmai tapasztalatlanságát hangsúlyozzák.

Az olaszok mellett nem hagyják cserben Junckert a Benelux államok sem, Luxemburg a leköszönő Viviane Reding helyére már hivatalosan is jelölte Martine Reicherts-t, aki a Bizottság novemberi hivatalba lépéséig képviseli a nagyhercegséget a testületben. Belgium (amennyiben sikeresen kormányt alakít) ugyancsak női biztost delegálhat: a leginkább elfogadható személynek jelenleg Marianne Thyssen tűnik, aki több mint 10 éve az EP Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagja.

Női jelöltek tehát akadnak, és várhatóan a politikai alkuk következtében lesznek is, ugyanakkor Ann Metler a Lisbon Council vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak a mennyiségre illik odafigyelni, hanem a jelöltek rátermettségére is. Catherine Ashton, Neelie Kroes vagy Connie Hedegaard állítása szerint legalább akkora jelentőségű nevek mint Ollie Rehn vagy Michel Barnier, így még férfiak is nehezen tudnának a nyomdokaikba lépni.