Milyen hatással lesz a lehallgatási botrány az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásra?

Az elmúlt hónapokban kiteljesedő lehallgatási botrány következtében veszélybe került az Egyesült Államok és az Európai Unió között kötendő szabadkereskedelmi megállapodás. Az elképzelések szerint 2014 második felében aláírásra kerülő egyezmény révén a világ két legfejlettebb térsége tovább mélyítené gazdasági kapcsolatait.

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre keresztelt paktumot előkészítő tárgyalások hivatalosan idén februárban kezdődtek meg. Ezt Barack Obama második beiktatásakor jelentette be. A háttérben természetesen sokkal korábban megindult a lázas munka: 2011 novembere óta Karel De Gucht uniós kereskedelmi biztos és amerikai kollegája, Ron Kirk irányította az előkészületeket egy közös szakértői csoport élén. A munkában részt vevő szakemberek egybehangzó véleménye, hogy a kereskedelmi egyezmény aláírása a jelenleg elérhető legolcsóbb gazdaságélénkítő csomag lenne, hiszen a közkiadások és kölcsönfelvételek növelésének mellőzésével fel lehetne pörgetni a globális gazdaságot.

Ennek megfelelően David Cameron brit miniszterelnök vezetésével még júniusban sor került egy „szupertalálkozóra”, amelyen részt vett Barack Obama amerikai elnök, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács, valamint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Ezután tartott közös sajtótájékoztatójukon Cameron kijelentette: a globális gazdaságtörténet legnagyobb értékű egyezménye jöhet létre. Az EU gazdasága 120 milliárd, míg az USA büdzséje 125 milliárd dollárnyi plusz jövedelemmel gyarapodna éves szinten ennek köszönhetően; a világgazdaság többi régiója pedig megközelítőleg 130 milliárd dollárnyi többletjövedelemhez jutna.

Természetesen másként vélekedik a megállapodást ellenzők széles tábora. E vélemények szerint az együttműködési törekvés a legbiztosabb jele, hogy az úgynevezett dohai fejlesztési menetrend – a fő prioritásként kezelt globális, multilateriális fejlesztési koncepció – végleges csődöt mondott, s ennek helyére kívánják beemelni az EU-USA között kötendő paktumot. Ez azonban az EU tagállamaiban további központilag vezérelt piaci liberalizáció végrehajtását eredményezi, példaként említve a mezőgazdaság és a nyersanyagpiac szektorát.

Az előkészületek előrehaladási állapotát jól tükrözi, hogy az Európai Bizottság megbízásából hatásvizsgálat is készült, amely a Centre for Economic Policy Research (CEPR) jelentésén alapul. A transzatlanti kereskedelem előtti akadályok csökkentése című tanulmány tartalmazza a várható hatások összességét.

Az „előkészítési munkák” azonban egészen új értelmet nyertek időközben, köszönhetően Edward Snowden korábbi NSA-alkalmazottnak. A Snowden által kirobbantott botrányból ugyanis kiderült, hogy az Egyesült Államok elektronikus hírszerzésre specializálódott szervezete, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) az Európai Unió amerikai követségeit és brüsszeli központját is lehallgatta, mivel veszélyforrásnak ítélte legfőbb európai szövetségesei túlnyomó többségét.

A történtekre azonnal magyarázatott követelt, valamint a kereskedelmi együttműködés tárgyalásainak elnapolását követelte Francois Hollande, a lehallgatásokban érintett Franciaország államfője. Végül a 28 tagállam döntése értelmében a két ügy egymással párhuzamosan „halad előre”.