Japán folytathatja a reformokat

Fölényes győzelmet aratott Japánban a kormányzó Liberális Demokrata Párt a vasárnapi felsőházi választásokon, ezzel immáron a parlament mindkét házában többségbe került. Abe Sindzó miniszterelnök szerint a győzelem azt mutatja, hogy az emberek elkötelezettek a reformok irányába, ezért a radikális monetáris lazítás, fiskális élénkítés és strukturális reformok folytatását ígérte. A környező országokban azonban sokkal inkább azért aggódnak, hogy Abe a támogatottságát ne a nacionalista vonal erősítésére használja fel.

A vártaknak megfelelően alakultak a vasárnapi japán felsőházi választások, amelyen a mandátumok feléről dönthettek most a szavazók. A kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) koalíciós partnerével az Új Komeitóval összesen 76 helyet szerzett meg 121 lehetségesből, amivel a 242 fős felsőházban immáron 135 hellyel bír. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a választók támogatják a decemberben visszatért Abe Sindzó miniszterelnök gazdaságpolitikai lépéseit, amelyet a politikus után „Abenomics” névre kereszteltek. A részvétel egyébként rendkívül alacsony, mindössze 52,6%-os volt, ami további csökkenést jelent az előző választások óta és jól mutatja a japán választók kiábrándultságát a politikából.

Ezzel pedig Abe-nak sikerült mindkét házban többséghez jutnia, így koalíciója 2007 óta először került 50% fölé a felsőházban. Az eredmény azt jelentheti, hogy végre véget érhet Japánban az elmúlt években látható politikai bizonytalanság, amely során hat év alatt hat miniszterelnök váltotta egymást és a törvények alkotását nagyban megnehezítette, hogy ez időszakban egy párt sem tudott mind a kettő házban többséghez jutni.

A félévszázadig gyakorlatilag egyeduralkodó LDP Koizumi kormányzása alatt hullott végleg darabokra a belső csatározások közepette, 2006-os lemondása után a párt már nem is volt képes több erős miniszterelnököt bocsátani Japán élére. Így nem volt meglepő a párt 2009-es történelmi veresége, amikor az ellenzéki Japán Demokrata Párt (DPJ )vezette koalíció vette át az ország irányítását, de szintén képtelennek bizonyult a koalíciós partnerek közötti viszályok közepette politikai stabilitást biztosítani. A felsőházban ráadásul a 2010-es választások óta egyik párt sem bírt többséget felmutatni, több kisebb frakció alakult ki, amely megosztottság tovább nehezítette a törvényhozást. Az LDP viszont látszólag sokat tanult a vereségből és sokkal nagyobb pártfegyelmet tud felmutatni a hatalomra visszakerülése óta, legalábbis egyelőre. A tervezett reformok kapcsán, a komoly érdekellentétek mellett már kérdéses lesz, hogy mennyire lesz képes a párt fenntartani az egységét.

A választóknak tetszik a kormány gazdaságpolitikája

Az LDP a felsőházi választások kampányában elsősorban a gazdaságpolitikai lépésekre koncentrált, hiszen az ország több évtizedes stagnálásával kapcsolatos aggodalmak már a társadalom széles rétegeiben megjelentek. Az „Abenomics” program három fő eleme közül az első kettő, vagyis a monetáris könnyítések és a fiskális stimulusok már tavasszal megkezdődtek. A harmadik azonban, – azaz a hosszabbtávú strukturális átalakítások – a választásokig várattak magukra. Látszólag már minden adott a reformokhoz: viszonylag nagy társadalmi egység a reformok iránti elkötelezettségben, amit az is mutat, hogy Abe népszerűsége a beiktatását követő három hónapban folyamatosan nőtt. Most már a felsőházi többség is megvan, amivel lehetővé vált a törvényi szabályozás átalakítását igénylő kínálati oldali átalakítások, így például a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, az üzleti szabályozás javítása, valamint a japán piac megnyitása a verseny előtt.

Az első két lépés, vagyis a fiskális és monetáris élénkítés már mutatott is némi eredményt: a jen leértékelődött a dollárral szemben, a japán részvényárak emelkedtek.  Májusban viszont ez a tendencia megakadt miután a gazdasági lépések már beárazódtak a pénzügyi piacokon, ezért valódi eredményt csak a strukturális átalakításoktól várnak. Most három évig nem lesznek országos választások, ennyi ideig Abe látszólag zavartalanul tevékenykedhet. Ez azonban azt is jelenti, hogy a várakozások rendkívül magasak a gazdaság megreformálása és átstrukturálása a közép- és hosszú távú növekedés érdekében. Eddig ugyanis a választásokra tekintettel konkrét lépésekről nem született döntés, hogy ne veszítsenek szavazókat az ellenérdekek mentén. Most tehát ahogy a lakosság és a befektetők várakozásai is nagyok eljött az ideje annak, hogy a szükséges döntések megszülessenek mielőtt az elégedetlenség és a széthúzás újra megbéníthatná a kormányt.

A választásig a komoly döntésekkel várni kellett, hiszen a felsőház eddig megvétózhatta a kormány döntéseit, még ha gyengébb erővel is bír az alsóháznál. Abe szerint a reformok már eredményeket mutatnak, vagyis a japán központi bank nagy tőkeinjekciója, valamint a megugrott állami beruházások fontosak voltak, de még a folytatásra szükség van, így a bérek növelésére, a fogyasztás és a befektetés ösztönzésére. Abe közelmúltbeli beszédeiből az derül ki, hogy az új munkahelyek megteremtésére és a jövedelmek emelésére kíván koncentrálni annak érdekében, hogy az ország végre kikerüljön az évtizedes deflációból. A kormány júniusban a bruttó bérek éves 3 százalékos növelését célozta meg, amivel a két éven belül remélt 2%-os inflációs cél is elérhetővé válna. Abe a beáramló külföldi tőke megduplázódását is reméli 2020-ig, amit speciális gazdasági zónák létrehozásával segítene, amelyekben lazább szabályozással és alacsonyabb társasági adóval várnák a külföldi befektetőket.

A jövőben mindenképpen szükségesnek tűnik a kereskedelmi korlátok lebontása, az adók emelése, a gazdaság deregulálása is. Várhatóan még ebben az évben döntés fog születni, hogy a terveknek megfelelően a forgalmi adót felemelik-e 5%-ról 8%-ra, hogy ezzel csökkentsék az államadósságot, valamint csökkentik-e 36%-os társasági adót és megnyitják-e jobban az energiaipart, amelyet jelenleg nagy regionális monopóliumok irányítanak. Abe-nak már arra is meg van a támogatottsága, hogy keresztül vigyen olyan népszerűtlen lépéseket, mint a nukleáris reaktorok újraindítása, amelyet nagyon sok japán ellenez, de a gazdaság fellendülésének jót tehet. A tervezett strukturális reformok érintik a mezőgazdaságot, az egészségügyi politikát is és Abe-nak úgy tűnik már nem maradt kifogása arra, hogy meghozza az egyes lobbikat súlyosan sértő döntéseket. Mégis erősen kérdéses mennyire sikerül a tervezett reformokat megvalósítani, amikor a párton belül is magas a szkeptikusok száma.

Cikkünk a hajtás után folytatódik.

Nincs valódi ellenzéki párt

Bár a társadalmon belül kialakultak komoly ellenzéki csoportok, így az agrár, vagy épp az egészségügyi lobbi, az LDP-nek azonban mégsem volt valódi ellenfele a választásokon. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a DPJ a kritizáláson kívül nem volt képes alternatívát kínálni, az atomenergia elutasításán túl, ami önmagában nem tudott elegendő számú szavazót mozgósítani a gazdasági problémák árnyékában. Ráadásul korábban, amíg hatalmon voltak nem bírták beváltani az ígéreteik jelentős részét, amiért tömegével fordultak el tőle a választók. A megszerzett mindössze 15 mandátum jól mutatja, hogy a párt gyakorlatilag a darabjaira hullott és a léte is lassan veszélybe kerülhet. Japánban tehát ismét nem maradt erős ellenzéki párt, amely megszakította a folyamatot, hogy az országban kialakulhasson egy valódi váltógazdaság, helyette visszatért a világháború utáni állapot, amikor évtizedekig nem volt az LDP-nek valódi ellenzéke.

Országszerte azonban jelentős az eltérés Abe támogatottsága kapcsán, ráadásul egyre nő a szakadék a városi és vidéki lakosság véleménye között: a farmerek ugyanis ellenzői a szabadkereskedelmi tárgyalásoknak, amely veszélyeztetheti a megélhetésüket és őket támogatják a halászok is, akikkel együtt vonultak Tokióba Abe politikája elleni tiltakozásul, amikor megemelkedtek az üzemanyagárak köszönhetően a kormány jen gyengítését célzó politikájának. A farmerek és halászok ráadásul nem érzik a gazdaság élénkülésének eredményeit szemben a városi lakossággal, így érthetően ők a reformok ellenzői. A győzelem ellenére emiatt a Mainicsi Simbun folyóirat közvélemény-kutatása alapján Abe támogatottsága a márciusi 70%-ról július közepére már 55%-ra csökkent.

A reformok sikeréhez szükség lenne az LDP-n belüli egységes elkötelezettségre is a változtatások iránt. Vannak azonban tiltakozó hangok a párton belül is, így például a pénzügyminiszter Aszó Taró  és a korábbi gazdasági, kereskedelmi és ipari miniszter Nikai Toshihiro, akik szerint a gazdaságpolitika nem mindenhol helyes, vagy nem biztos, hogy kivitelezhető. Emellett sokan vannak a párton belül, akiknek nem tetszik, hogy eddig a párt támaszát jelentő farmereket maguk ellen hangolják az új gazdaságpolitikai lépések, továbbá jelentős lobbival rendelkeznek a gyakorlatilag monopóliummal bíró óriásvállalatok is a párton belül. Mostanáig a párton belüli ellenzék viszonylag csendben beállt a sorba, de kérdéses, hogy ez meddig marad majd így.

Útban a nacionalista politika felé?

Míg a gazdasági reformok iránt viszonylag egységes elkötelezettség jött létre, Abe-nek sokkal nehezebb dolga lesz, ha valóban alkotmánymódosítást szeretne véghezvinni, ahogy az ígéreteiben szerepel. Az alkotmánymódosításhoz ugyanis kétharmados többség szükséges mindkét házban – amellyel az LDP nem rendelkezik – valamint megerősítő népszavazás. Ráadásul koalíciós partnere az Új Komeitó sem támogatja a békeelemek megváltoztatását az alkotmányban. Az LDP akkor sem érheti el a szükséges kétharmadot, ha ebben a kérdésben szövetségesre lelhet a nem rég létrejött Japán Restaurációs Pártban, ami a soraiban tudhatja például Hasimoto Tóru-t, Oszaka polgármesterét, aki májusban úgy nyilatkozott, hogy a kínai és koreai nők prostitúcióra kényszerítése a világháború előtt és alatt, csak szükséges rossz volt.

Abe ugyan személyesen elkötelezett az alkotmány módosítása mellett, de a japán társadalom túlságosan is megosztott a témában ahhoz, hogy szerencsés lenne a változtatásokat erőltetni, még ha a parlamentben meg is teremtődne a kétharmados támogatottság. Egy július eleji felmérésben például mindössze a megkérdezettek 28%-a válaszolta azt, hogy szükségesek a módosítások, míg 26% nemmel felelt és 36% bizonytalan volt. A választókat a közvélemény-kutatások alapján a gazdasági fejlődés, az új munkahelyek megteremtése mellett inkább a szociális biztonság, az adóemelések, valamint a 2011-es cunami utáni helyreállítások érdeklik.

Ezek alapján úgy tűnik alaptalanok voltak azok a választások előtt előtérbe került félelmek, hogy Abe amint többséget szerez a felsőházban is, majd jobban összpontosítani fog a békealkotmány módosítására, a hadsereg erősítésére és a történelem átértelmezésére. Ezeket az aggodalmakat fűtötte, hogy tavaly már született is a miniszterelnök vezetésével egy alkotmánytervezet, amely a közösséghez való kötődést helyezi az egyéni jogok fölé, valamint a kilencedik – a háborút és hadsereget tiltó cikkelyt – módosítaná. Az LDP ugyanis szeretné Japán számára lehetővé tenni a kollektív önvédelem gyakorlását egy rendes hadsereg révén, amit különösen fontosnak tart az észak-koreai fenyegetőzések és a Kínával komoly feszültségeket okozó szigetviták árnyékában. A választások után azonban a kormányfő csak annyit mondott, hogy széles társadalmi vitát kíván kezdeményezni az alkotmánymódosításról.

Tovább nőhet a térségben a feszültség

Az Abe által javasolt módosítások lehetővé tennék, hogy az ország valódi hadsereggel rendelkezhessen, amelynek egyik kötelessége lenne a japán területek megvédése. Lehetővé válhatna az is, hogy a japán csapatok harcoljanak a szövetségeseik oldalán, így például az amerikai hadsereg mellet, amely erősíthetné az amerikai-japán szövetséget. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban inkább aggodalmakat keltenek a nacionalista felhangok, mert a feszültség további növekedésétől tartanak a térségben.

Jelenleg sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a kormány inkább a szövetségek megerősítésére fog koncentrálni, valamint lazítani próbál az alkotmány értelmezésén, amely lehetővé tenné a japán önvédelmi erőknek a bekapcsolódást a kollektív biztonsági kezdeményezésekbe, továbbá a nemzetbiztonsági döntéseket meghozó apparátust próbálják majd erősíteni. A jobboldali szavazók azonban azt is várják a kormánytól, hogy igyekezzenek a tradicionális családi értékeket jobban népszerűsíteni,  valamint módosítsanak az oktatási rendszeren, hogy az inkább szolgálja a diákok hazafiúi nevelését. Abe például a jelenlegi történelemoktatás második világháborús megközelítését korábban túlságosan bocsánatkérőnek és önostorozónak nevezte. Azonban mindenfajta nacionalista felhang komolyan rombolhatja Tokió kapcsolatát Kínával és Dél-Koreával, akik már így is rossz szemmel néznek a szigetországra miután Abe decemberben úgy nyilatkozott, hogy felül akarja bírálni Japán 1995-ös bocsánatkérését a háborús agresszióért.

Mindezek ellenére Abe elmondása alapján Japán nem zárkózik el a Kínával való viszony javítása elől, de szerinte Peking nem kötheti a tárgyalásokat feltételekhez. Az LDP a kampány alatt azt hangsúlyozta: céljuk Japánt erős, de gyengéd és büszke országgá tenni, amellett, hogy erős gazdaságot ígértek, valamint szilárd nemzetbiztonságot a japán-amerikai szövetség alatt. Arra pedig, hogy a választási ígéretekből mi tud megvalósulni és mennyire képes a kormány valóban végigvinni a tervezett strukturális reformokat az elkövetkező hónapok fognak választ adni.