Monsanto – Hátraarc?

Habár a sajtóban megjelent hírek alapján hetek óta sejteni lehetett, mégis nagyot szólt a Monsanto szerdai bejelentése: a vállalat, meghajolva az európaiak akarata előtt, kivonul a kontinens piacáról. A kép ennél a valóságban árnyaltabb: jóllehet, az Unió felé benyújtott engedélyezési kérelmeit visszavonta az amerikai óriás, a korábban engedélyezett MON810 típusú kukorica, valamint a növényvédőszerek értékesítésének volumenét növelni szeretné a jövőben.

Kevés olyan vállalat van a világon, amely annyira megosztja a közvéleményt, mint az amerikai Monsanto. Míg egyesek a globális élelmiszerválság lehetséges megoldásaként tekintenek a szélsőséges időjárással és a kártevőkkel szemben ellenállóbb, génkezelt vetőmagokra, addig ellenzői a környezetet és magát az emberi létet alapjaiban veszélyeztető fenyegetésként.

A cég neve a köztudatban legalább annyira egybeforrt a vetőmagokkal kapcsolatos géntechnológiai eljárásokkal, mint amit a Microsoft esetében lehetett megfigyelni a kilencvenes évek informatikai piacán. Európai perspektívából nézve ennek igazi pikantériáját az adja, hogy a Monsanto minden bizonnyal legnagyobb versenytársa a GMO-k piacán a nagy múltú német BASF vegyipari óriás, – amely egyébként már tavaly közölte, hogy felhagy a génmódosított vetőmagok európai terjesztésével – róla azonban sokkal kevesebbet hallani.

Sikertörténet – családi vállalkozásból globális szereplő

Az eredeti céget 1901-ben John F. Queeny alapította, és tevékenysége kezdetben szaharin gyártására és értékesítésére korlátozódott. A mezőgazdasági kemikáliák gyártását 1945-től kezdték meg, dinamikus fejlődésüknek köszönhetően 1960-tól már külön mezőgazdasági részleget hoztak létre, amelynek keretei között1975-től elindultak az első sejtbiológiai kutatások. Az e téren elért eredményeknek köszönhetően a cég stratégiájának fókuszába 1981-től a géntechnológia került, az ott dolgozó tudósok voltak az elsők 1982-ben, akik génmódosított növényi sejtet hoztak létre. Első biotechnológiai terméküket, a Posilacot, melyet kecskék és szarvasmarhák részére fejlesztettek ki, 1994 óta árusítják az Egyesült Államokban.

Az ezredfordulóig a vállalat komoly változáson ment át, több géntechnológiai kutatással foglalkozó vállalkozást kebelezett be, többek között a DeKalb Genetics-t. 2000-ben a Monsanto tagja lett egy cégcsoportnak, többek között olyan nagy nevű gyógyszeripari vállalatokkal, mint a Pharmacia és a Pfizer, az együttműködés azonban nem bizonyult tartósnak: a Monsanto 2002-ben ismét önállósodott. 2010-ben a Fortune magazin „100 legjobb munkahelye” közé választotta, és ebben az évben már több kormánnyal és nemzetközi szervezettel is üzleti kapcsolatban állt, csak Haitire 130 tonna vetőmagot szállított. Beszédes adat, hogy a Monsanto a tavalyi évben az éves jelentése alapján csak az internetes eladásokból több mint 13 milliárd dolláros bevételt realizált (közel 1/5-e Magyarország 2013-as költségvetésének). A cég bevételéből környezeti és fenntarthatósági projektekre is áldoz, amiről szintén keveset hallani.

Az első negatív hangok

Az elismert francia újságírónő és dokumentumfilmes, Marie-Monique Robin egy teljes könyvet szentelt a cég tevékenységével kapcsolatos visszásságoknak, de a világhálón fellelhető ugyanilyen címmel dokumentumfilm, sőt kifejezetten Monsanto-ellenes civil szerveződés is, ami bizonyítékul szolgál a céget körülvevő kiemelt figyelemre. Robin könyvéből egyébként többek között kiderül, hogy a Monsanto vegyszereivel kapcsolatban már a 60-70’-es években több esetben komoly aggályok merültek fel. Például a vietnami háború során használt, a Monsanto által gyártott lombtalanítószer több tízezer amerikai katonánál és vietnámi állampolgárnál vezetett rákos megbetegedések kialakulásához, de amerikaszerte köztismert az alabamai Anniston városában található egyik Monsanto-üzem vízszennyezése által okozott egészségügyi károkkal kapcsolatos per is, amely során az amerikai Bíróság 700 millió dolláros kártérítést ítélt meg a közel 3.500 károsultnak, köztük 450 súlyosan mozgássérültté vált gyermek családjának.

A génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos félelmek és aggályok évek óta a nemzetközi politika látókörébe is bekerültek, a géntechnológia-lobbi mellett ebben nagy szerepet játszott több környezetvédő és civil szervezet munkája. Magán Európai Unión belül is évtizedes vita zajlik a génmódosított vetőmagok engedélyezésével kapcsolatban. Egy hat éves időszakot követően 2004-ben oldották fel a génmódosított növények termesztésének tiltását, és engedélyezték a Monsanto által gyártott, fentebb már említett MON810-es típusú kukorica termesztését, több tagállam – köztük hazánk – azonban tiltja a GMO-vetőmagok használatát saját területén. Mivel azonban az elültetett növények esetleges terjeszkedése nincs tekintettel az országhatárokra, az érintett országok szeretnék elérni az uniós szintű tiltást – ez idáig sikertelenül.

A bírálók szerint a GMO-növények többféle kockázatot is rejtenek magukban. A kártevőkkel szemben ellenállóbbá tett növények olyan rovarölő anyagokat termelnek, amelyeknek hatása lehet a termőterület és környezete ökoszisztémájára. Szorosan kapcsolódik ehhez az a feltételezés is, mely szerint a GMO és nem génmódosított növények génállománya keveredhet, melyek következményei a természeti rendszerben kiszámíthatatlanok. Gyakran hangoztatott vélemény továbbá, hogy semmilyen ismerettel nem rendelkeznek  a tekintetben, milyen hatásokkal jár az emberi szervezetre az ilyen típusú élelmiszerek fogyasztása.

Nagy port kavart az a francia kutatók által patkányokon végzett kísérlet, amelynek eredményeit 2012-ben publikálták a Food and Chemical Toxicology című szakfolyóiratban. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a GMO-kukoricával táplált patkányok átlagos élettartama lerövidült, és gyakoriak voltak a rákos elváltozások a kontrollcsoporthoz képest. A tanulmányt néhány nap leforgása alatt több kutató, és maga a Monsanto is megkérdőjelezte, kifogásolták többek között a Caeni Egyetem munkatársainak módszertanát. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a génmódosított élelmiszerek forgalmazásának jóváhagyására egy olyan kísérlet alapján került sor, ahol a kísérleti állatokat 90 napig vizsgálták, szemben a franciákkal, akik az állatok közel két éves élettartama alatt folyamatosan tanulmányozták az állatok állapotát.

A géntechnológia az emberiség szolgálatában

Köztudott, hogy napjainkban közel 1 milliárd ember nem jut megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű táplálékhoz. Ennek elsődleges oka a túlnépesedésben keresendő, de több más tényező is negatívan befolyásolja a kialakult helyzetet. A termőterület növekedési üteme az elmúlt évtizedekben lelassult, sőt a nem fenntartható földhasználat, a talajerózió és az elsivatagosodás hatására egyes területeken inkább csökkent, és e tekintetben érdemi változásra nem lehet számítani. A növénynemesítés hagyományos technológiája pedig a szakértők túlnyomó többsége szerint elérte lehetősége határait, a növények terméshozama minden bizonnyal nem fog már tovább növekedni. A globális klímaváltozás pedig az átlaghőmérséklet drasztikus emelkedése mellett egyre szélsőségesebb időjárást eredményez, ami szintén kedvezőtlen hatást gyakorol a mezőgazdasági termelés volumenére.

A növényi gének módosítása éppen ezeknek a negatív hatásoknak a kiküszöbölését célozza: a gének változtatása ugyanis az időjárással vagy éppen a kártevőkkel szemben ellenállóbb növényeket eredményez, így kiszámíthatóbb és gazdaságosabb termelést tesz lehetővé. További érvként említik, hogy a növények génjeiben olyan változásokat idéznek elő, ami bizonyos növényvédő szerekkel szembeni immunitást eredményez, így a vegyszeres kezelés sokkal jobb hatásfokú, amelynek köszönhetően a vegyi anyagok használatát mérsékelni lehetne, csökkentve ezáltal a mezőgazdaságnak a környezetre gyakorolt káros hatásait. 

GMO-mentes Európa?

Habár a legtöbb környezetvédő szervezet a Monsanto bejelentését sikerként könyvelte el, a vita minden bizonnyal folytatódni fog. A GMO-biznisz ugyanis igen jövedelmező üzlet, a GMO-lobbi pedig világszerte erős. Továbbá az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy az EU 6 tagállamában (Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia) jelenleg termesztenek GMO-kukoricát, ahogyan arra dr. Heszky László rámutat.

Az európai lakosság túlnyomó többsége jelenleg ellenzi a génmódosított növények termesztését. A GMO-vetőmagok használatával kapcsolatos legfontosabb döntési jogkör azonban az Európai Bizottság kezében összpontosul. Az EB minden bizonnyal nem fog szembemenni egy ilyen méretű társadalmi elvárással, de jelzésértékű, hogy a Bizottság elnökének legfőbb tudományos tanácsadója, Anne Glover több alkalommal – köztük budapesti látogatása során is – arról beszélt, hogy a GMO-t mint lehetőséget nem szabad elvetni. Véleménye szerint ugyanis a génmódosítás káros hatásait még nem sikerült egyértelműen alátámasztani, sőt kifejtette, hogy értelmezése szerint az európaiak valójában nem a GMO-tól félnek, sokkal inkább az azok gyártásával és kereskedelmével foglalkozó cégek etikájával elégedetlenek.

A Monsanto mindenesetre szerdai közleményében is jelezte, hogy nem kívánja feladni pozícióit a növényvédőszerek európai piacán, valamint szándékában áll a MON810-es típusú kukorica további népszerűsítése és terjesztése, úgyhogy a mostani visszavonulás feltételezhetően időleges lesz.